Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-409

126 409. országos ülés június 17. 1878. teni a választási határidőt, mint a mennyire ez szükséges, és az is helyes, hogy figyelemmel van az aratásra : de engedelmet kérek, a t. ministerelnök ur, — talán az én előadásom gyarlósága folytán nem arra felelt, a mit r tulajdonképen én akkor bátor voltam kérdezni. Én akkor — szavaimra nem emlékszem, — körülbelől azt mondottam, hogy az egészséges parlamentalismus egyik követelményének azt tartom, hogy akkor, a midőn közelben valószínűleg fontos események várhatók, a kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy a ház vagy együtt legyen, vagy gyorsan összehívható ház egyátalaban legyen; és utaltam a most ülésező berlini congressusra. Ha az igen tisztelt ministerelnök ur kérdésemnek ezen részére, — és ez volt a kérdés lényege, — azért nem válaszolt, mert én azt gyarlón adtam elő. akkor kérem legyen szives nyilatkozatát kiegésziteni; ha azonban ő szándékosan nem terjeszkedett ki erre, és csak annyit akart válaszolni, a mennyit válaszolt, akkor én részemről kénytelen vagyok eonstatálni azt, hogy én legalább abban, hogy a kormány oly országgyűlést, melynek még legalább két hónapi mandátuma van, hazakiild, mert arról van szó, hogy a feloszlatás talán már e hó végén megtörténik, — abban annak kijelentését látom, hogy a kormány megvan győződve arról, hogy ezen két hónap alatt, legalább valószínűleg oly események nem fordulnak majd elő. a melyek kívánatossá tennék a háznak bárminemű enuntiátióját. Ha a t. ministerelnök ur így akarta értelmezni azt, hogy ezen kérdésre válaszában ki nem terjeszkedett, akkor nincs több mondandóin, mert nem akarok feltenni egy másik lehetőséget, t. i. azt, hogy közönbösnek tartaná a kormány ily esemény fölmerülése esetére is azt, hogy az országgyűlés beleszóljon-e abba, vagy nem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy az előttem szólott t. képviselő ur azon alkalommal, midőn a napirendre nézve fölszólalt, nem interpellatiót intézett hozzám, hanem a napirend előtt egy egyszerű felszólítást tett. a melyben kifejtette, hogy szükséges volna tudni, hogy a kormány mit i'»hajt még tárgyaltaiul, és szükséges volna megnvugvást szerezni az iránt, hogv esetleg; ha ezen országgyűlés befejezi működését, a kormány nem szándékozik a választásokat, igen hosszú időre kitolni. Én ezen két pontra, — s ez volt a kérdés lényege, — feleltem, és azt gondolom ezzel annak, a mivel tartoztam, eleget tettem. Ha a t. képviselő urnák egyéb kívánságai vannak, méltóztassék a házszabályok értelmében interpellatiót adni be, akkor aztán majd meg fogom fontolni, hogy a jenálló viszonyok közt az állam érdeke szempontjából mit és mennyit mondhatok, (Helyeslés aközépen.) Elnök : Következik a napirend : a Franezia-, Olasz- és Németországgal kötött vám- és keresclehni szerződés hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Molnár Aladár jegyzi) (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Méltóztatik-e a t. ház a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasás után végleg elfogadni? ''Elfogadjuk!) A ház e törvéi^-javasíatot harmadszori felolvasás után végleg elfogadja, és az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz fog átküldetni. Következik a bankügyi bizottság jelentése a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulási arány megállapítására kiküldött országos bizottságnak a 80 millió frt bankkövetelés iránt beadott jelentése tárgyában, továbbá a kormaidnak a szabadalmazott osztrák nemzeti bankói eselekvőleg illető 80 millió frt adósságot iílitőleg kötött egyezmény iránt benyújtott törvényjavaslata iránt. Ha a t. ház a bankügyi bizottság jelentését, továbbá a közösügyi kiadások hozzájárulási arányának megállapítására kiküldött magyar országos bizottság jelentését, valamint magát a törvényjavaslatot felolvasottaknak méltóztatik elfogadni : (Helyeslés.) az általános vitatkozást megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Márkus István előadó: T. ház! Midőn e helyről, mint a bankügyi bizottság előadója, kötelességemhez képest felszólalok, feladatomnak tulajdonképen csak azt kellene tekintenem, hogy a bizottság jelentését kiegészítve, röviden ismertessem az érveket és ellenérveket, melyek a bizottság elhatározására döntőleg befolytak, s tehát összefoglaljam lényegét azon vitának, mely a bizottság kebelében a napirenden levő jelentést szülte. Ez előadói feladatom ezúttal igen szűk térre szorítkozik. Mert a szőnyegen levő kérdés feletti eszmecsere a bizottság kebelében ez alkalommal vitává nem szélesedett; hanem csakis a kormány javaslatával szemben elfoglalt álláspontok rövid constatálására szorítkozott. A mi természetes következménye annak, hogy a bankbizottság e kérdésnek egész érdemével már két ízben foglalkozott : és pedig első izben a kormány régibb, most már visszavont törvényjavaslatának tárgyalásakor, és másodízben a quóta-bizottság kiküldetésére vonatkozó határozati javaslat elfogadása alkalmával. (Halljuk !) De nem csak a bankbizottságot, magát a t. házat is többször foglalkoztatta már bizonyos mértékben e kérdés. Mert azon kapcsolatnál fogva, melybe az egész kiegyezési müvei lépett a 80