Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-409
409. országos ülés június 17. 1878. 127 milliós bankadóssag ügye, e házban az összes kiegyezési tárgyalások folyama alatt állandóan napirenden volt, Megérintették a szeszadó vitában, és majd hogy ki nem merítették már a bankvitában, a mennyiben néhány szónok már akkor leszámítolta a 80 millió 30%-át. és 24 egész milliót terhül irt a bankegyezmény számlájára. De daczára ezen előlegezett beszámításnak, a 80 millió a vámügyi vitában is vert néhány hullámot ; s azon kivül két napi komoly parlamentalis küzdelem anyagát képezte azon határozat tárgyalása alkalmával, melynek alapján a quótabizottság kiküldését nyerte és szintén napirenden levő je-íentésót benyújtotta. Ily körülmények között a t. háznak minden tagja sokkal inkább tájékozva van e kérdés jelleme, hordereje, sőt egyes átmeneti stádiumai felől is, hogysem e helyről szükséges volna hoszszasabb részletezésbe bocsátkoznom. Az álláspontot, melyet a bizottság többsége a kormány javaslatával szemben elfoglalt, lehető rövidséggel ugyan, de világosan megismerteti a bizottsági jelentés, A bizottság kisebbségének álláspontját pedig mindjárt utánam bizonyára a legilletékesebb férfiak fogják a t. házzal megismertetni. A házban már lefolyt tárgyalások, a t. ház kezei közt levő jelentés, sőt az utánam következendő felszólalások egyaránt bizonyitandják azt, hogy e házban nincsen véleményeltérés arra nézve, hogy a 80 millió forint, bankadósság Magyarországot jogilag nem terhelheti, és nincs véleményárnyalat, mely az osztrákok által az adósságra nézve fe'állított közös kötelezettség elvét a leghatározottabban vissza nem utasítaná. A véleményeltérés csakis ott kezdődhetik köztünk, hol ezen jogi conflictusból eredő és még eredhető hátrányok horderejéről s azután a eonflietus megoldására alkalmazandó politikai eszközök megválasztásáról kell ítéletet alkotnunk és mondanunk. Egyik — nézetem szerint sem jogosulatlan és egészen logikus felfogás azt mondja, hogy e kérdésben a jog adja kezünkbe a legjobb politikai eszközt is, mert egy jogtalan követeléssel szemben a határozott visszautasítás a legjobb politika. Nem szándékom e felfogás ellen érvelni, csak azt kell constatálnom, hogy a bankügyi bizottság többsége ettől eltérő eszmemenetnek adta az elsőbbséget, A bizottság nem vélte figyelmen kivül hagyhatónak azon tényt, hogy a mi 10 éve vitatott és fenntartott jogi álláspontunkkal az osztrák fél szintén egy vélt jogi álláspontot állit szembe,, s ahoz ép oly határozottan ragaszkodik. Ha mindkét fél szigorúan levonja jogi álláspontjának következményeit: ugy az osztrákok továbbra is követelni, mi pedig minden követelést visszautasítani fogunk, s ez volna reánk nézve kétségkívül a legegyszerűbb megoldás, ha csakugyan megoldás volna. Ámde t. ház, e megoldásnak, vagyis meg nem oldásnak legközelebbi következménye abban nyilvánulna, hogy a kiegyezés a többi függőben levő kérdésre nézve sem jönne létre, és a monarchia két állama közti viszony csak még jobban elmérgesednék. A politikai bajok és anyagi hátrányok, melyek ebből az országra háramlanának (Ez az ! a szélsőbal felöl) igenis ezek minden túlzás nélkül is elég nagyoknak látszanak arra, hogy egészen komoly bírálatra méltóvá tegyék a bankögyi bizottság által felvett kórdóst: vajon jogi álláspontunk consequentiáinak szigorú levonása helyett, nincs-e inkább az ország érdekében e kérdés megoldására egy gyakorlati espedienst elfogadni, és azt keresni, vajon nem volna-e lehetséges oly módon, mely az ország jogi'álláspontjának ne praejudicáljon, ezen vitát mégis elintézni ? Kein volna-e lehetséges ez utón az országot csekélyebb áldozatokkal megmenteni azon károsodástól, mely reá ezen viszonyok rendezetlenségéből okvetlenül hárulni fogna ? A bankbizottság többsége a kormány törvényjavaslatában ily megoldást vélt feltaáíhatónak. Kétségteleii, hogy e megoldás nem felel meg a magyar jogi álláspontnak. De viszont nem jelent meghajlás! az osztrák jogi felfogás előtt sem; (Ellenmondás balfelöl), mert e felfogás szerint a 80 millió adósság Magyarországot Ausztriával együttesen terhelné, s a két államnak együtt kellett volna az adósság további sorsa és törlesztése iránt is a hitelezővel egyetértésre jutni. Midőn a javaslat az osztrák állam számára bizonyos időre évjáradékot köt le, de egyszersmind a múltra és jövőre nézve egyaránt viszszautasit minden közös kötelezettséget a hitelezővel szemben : akkor engedményt tesz ugyan az osztrák érdeknek, de nem az osztrák jogi felfogásnak ; sőt az elvállalt kötelezettség alakjában is kifejezését, még pedig a másik fél által is tényleg elfogadott kifejezését adja a magyar jogi álláspontnak. Az ajánlott megoldás tehát mindkét ellentétes jogi felfogáson kivül a gyakorlati érdekek terén igyekszik állást foglalni, az amott kiegyenlithetlen ellentétet kiegyenlíteni, s ezáltal a további viszálynak elejét venni. Ha a t. ház az ország viszonyai által indokoltnak találja a jogelvek teréről a gyakorlati érdekek terére lépni, csak akkor tehető fel és bírálható meg azon második kérdés: vajon az ajánlott megoldás által reánk hárulandó terhek arányban állanak-e az általa nyújtandó előnyökkel ; vagy más szóval, a viszálykodás folytatása esetén bennünket fenyegető hátrányok valóban elég jelentékenyek-e arra, hogy elhárításukat ily terhek árán érdemes legyen megvásárolni ?
