Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-385
585. országos lilős május 2. 1878. 9Í szól: propterea jubeo te, fíli mi ut bona voluntate j illos nutrias et honeste teneas. Épen tegnap folyt a vita a Szent-István napjának megünneplése iránt. Hiszen ha erre törvény alkottatnék: épen a nemzetiségek volnának az elsők, a kik nagy örömmel megünneplik közös hazánk megalapítóját; de akkor c;ak egyet kérünk, hogy a magyar kormány, hogy a magyar testvérek épen Szent-István szellemében kormányozzák az országot. De téves felfogás, felfordult politika az, mely nemcsak az egységet akarja a politikai téren, hanem akarja az egységet a cultura terén, ós feledésben hagyja ugy Szent-István tanácsát, mint Magyarország ezredéves történetét. Egy egész rendszer alkalmaztatik a nemzetiségek ellen, hogy az ő culturfejlődésök, saját-' ságos nemzeti culturfejlődésök meggátoltassák. (ffllenmondások.) Az, a mi nem rég történt Felső-Magyarországban a tótokkal, a Maticával és a gymnasiummal: ép ezen rendszer alkalmaztatik e perczben a szerbek és az ő Matieájok ellen. (Felkiáltások: Helyes!) Ebben rendszert látok. Én • képviselői kötelességemnek tartom legalább a t. háznak tudtára adni, hogy legyen tudomása a törvényhozó testületnek arról : mit tesz az alkotmányos minister, mit tesz a t. közoktatási minister ur, miről a törvényhozó testületnek semmi tudomása nincs. Hosszasan kellene ezt előadnom, de én rövid leszek. Az gondolná az ember, hogy ha egy kormány valamit tesz, számot vet a viszonyokkal, tekintetbe veszi az egyéneket. Azt hinné az ember, hogy a szerb Maticának elnöksége a kormánynak elég garantia lehetett volna arra, hogy ott hazaellenes törekvésekről, hazaellenes indulatról szó sem lehet, mert a személyiség oly személyiség, a ki hű volt az alkotmányhoz 1848-ban, hű volt az alkotmányhoz 1848. után, 1861-ben és 1861-ben itt volt az országgyűlésen s tagja volt az első magyar delegatiónak; egy régi magyar nemes ember az, kinek elődei itt születtek, ós ki szereti a hazát. De mit tesz a kormány? Egy alárendelt egyénnek egyszerű denuntiatiójára a legszigorúbb vizsgálatot rendeli el, és a vizsgálatot vógrehajtia a politikai hatalom, egyszersmind a biró is. S mi az eredmény? Az, hogy minden rendben találtatott, kivévén azon rendetlenséget, melyet a Maticának ezen hivatalnoka, a pénztárnok — ki épen a denuncians, — csinált. Ezzel a t. minister ur nem boldogult. Akkor egyszerre felszólítja a Maticát, hogy tegye át székhelyét Újvidékről Budapestre, mert azt mondja, hogy a Matica székhelye előbb is Budapesten volt, s itt Budapesten, a magyar irodalmi élet központján, jobban és sikeresebben fejtheti ki működését. Erre a „Matica" egyszerűen azzal felelt, hogy hiszen ha székhelyét áthelyezte Újvidékre Budapestről : ez a legmagasabb elhatározás által szentesittetett és ezen elhatározásban az áll, hogy azért tétetik a székhely Újvidékre, hogy a szerb nép közepette a szerb irodalom terén jobban működhessék. Azt mondja a Matica : nagyon furcsa dolog az, hogy valamely nép irodalma ott virágozzék, a hol nincs az a nép. És azt mondja, hogy lehetetlen, hogy itt működjék a Matica; mert hiszen itt nincsen annyi tag, hogy a szentesitett szabályok értelmében az illető osztályok alakulhassanak. Ezzel sem boldogulhatván a minister, mit tesz? Függőben hagyja a Matica sorsát, de más oldalról ad neki döfést. 32 év óta a Matica kezeli a nagy Tököly alapítványát. Ez idő alatt voltak különféle kormányok, volt 1848. év előtti kormány, volt Bach-korszak, volt provisorium, volt Deákpárti kormány, de egyik sem találta ugy, hogy a Matica roszul kezeli ezen alapítványt. Egyszerre azt mondja a minister, hogy a Matica roszul kezeli a Tököly-féle alapítványt. Erre azzal felel a Matica, hogy hiszen megszaporította az alapitpányi tőkét 200,000 írttal daczára a stipendiumokra fordított sok kiadásnak, daczáia az administratio költségeinek. Arra azt mondja a minister, hogy nem kezeli ugy, a mint az alapító kívánja, mert megengedte a növendékeknek, hogy Bécsbe menjenek orvosi tanfolyamot hallgatni. Erre a Matica azzal felelt, hogy erre engedélye volt; de ha kormányunk eltiltja: akkor engedelmeskedni fogunk s felszólította azokat, a kik Bécsben tanultak, hogy térjenek vissza Pestre. De a legnagyobb rész nem tért vissza, mert nem érti a nyelvet s azt mondják : mégis jobban lehet az orvosi tudományt tanulni Bésben mint Pesten. Utoljára aztán egy sommás eljárást indított meg a kormány a Matica ellen. J>zt mondotta, ha a Matica nem akarja áttenni székhelyét Budapestre : én elvonom tőle a Tököly-féle alapítvány kezelését s azt állami kezelés alá helyezem. No bocsánatot kérek, olyan jogczimet, melynek alapján a minister ur ezt megtehetőnek vélte. Európa összes jogi facultása nem volna képes feltalálni. A legmerészebb dialeetica megakad a t. minister ur logikája következtében. Mit mond a minister ur? azt mondja: akkoriban, mikor Tököly a Maticát ezen alapítvány kezelésével megbízta, a Matica itt volt Pesten, — ámbár az alapítólevélben arról szó sincs, hogy a, Maticának itt kelljen székelni. De azt mondja a minister, hogy akkor Pesten volt, most nincs itt, s ha a Matica megszűnnék : akkor az alapítólevél értelmében a görögkeleti pesti egyházközség bízandó meg a kezeléssel. Ebből a minister azon consequentiót vonja ki, hogy azt államkezelés alá veszi, ámbár a Matica még létezik és nem is adja a görögkeleti egyháznak, a mint az alapítólevél rendeli. Azt gondolná az ember, hogy az ilyen logika csak tréfa. Azonban egy magyarországi alkotmá12*
