Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-382

I 54 382, országos liléi mint vagy azt, hogy ők és a hozzájok hasonló jeles t. képviselőtársaim talán évek óta azt tapasztalták, hogy e kérdésekről itt beszélni annyit tesz, mint falra borsót hányni; vagy pedig, hogy azon köteléknél fogva, a melyben a kormánynyal szemben állnak, az olyan kérdések körül, a melyek a kormány politikájára jellemzők, a melyek az uralkodó kormányrendszert teljesen elitélik : azon kötelességeket, a melyeket az e téren gazdag tapasztalataik és szakismereteik, és régi törvényhozói működésüknél fogva teljesiteniök kellene, nem lehet, nem szabad teljesiteniök. Én ezen kitérést — szokásom ellenére — azért engedtem meg magamnak, mert nem szívesen bocsátkozom ismételten ily száraz, háládatlan tárgyak vitatásába; de teszem azt kötelességszerüleg ezúttal is, és kérem a t. ház kegyes figyelmét néhány perezre. (Halljuk]) Midőn a múlt évben a közlekedési tárcza átalános vita tárgyát képezte, ugy emlékszem, Helfy t. képviselőtársam felvetette azon kérdést, hogy most, midőn már a vasúthálózat ki van épitve : mi jelentősége van annak, hogy e tárcza önállólag fenáll ; nem volna-e itt az ideje arról gondoskodni, hogy a közlekedésügyi tárcza egy más tárczával, tegyük, mint pl. Ausztriában van, a kereskedelmivel egyesittessék ? Erre a minister ur, — kinek akkori nyilatkozatait figyelemmel kisértem, s lehet, hogy még alkalmam lesz egyikre-másikra visszatérni, — azt válaszolta : igaz, hogy a vasúthálózat már ki van épitve, de vannak e tárczának más nagyfontosságú teendői is, minő első sorban: a vizek szabályozása, a vizi utak fentartása és kiépítése. A mennyiben ezen budget kifejezést ad azon működésnek, melyet a szakministerium e téren kifejt és kifejthet, mely szerint látjuk, hogy mindössze 600 és néhány ezer frt vétetett fel ezen munkálatokra : én azt gondolom, csupán vagy főleg is ezen szempontból e tárczának külön fentartása indokolva nincs. [Helyeslés bal/elöl). Szerintem e tárczának igenis nagy közgazdasági, nagy forgalmi politikai fontossága lenne akkor, hogy ha ezen tárcza kebelében megtétetnék minden, a mit megtenni kell és lehet abban az irányban, hogy Magyarország forgalmi érdekei a vasúti tariffák körül megóvassanak. Mindenki, a ki csak némi figyelemmel kísérte azon — ugy nevezhetem — „jaj" szót, melyet a kereskedelem állandóan hallat nemcsak a bel-, de a külforgalomra nézve is : az fel tudja fogni e kérdés horderejét. En nem akarom a t. minister ur jóakaratát és ügyszereteét kétségbevonni; de ha látjuk a csekély eredményt, akkor nagy aggodalommal kell fogadnunk a kormány-székekből és a^ többség padjaiból oly sokszor hangoztatott azon nyilatkozatot, hogy itt az ideje, miszerint Magyarápril 11. 1S78. ország a közgazdasági téren az állam fokozódó igényeihez mérten gyarapodjék, a gazdasági erők kellő fejleszthetése czéljából erélyes, öntudatos közgazdasági politikát kövessen. Tavaly, mikor én és — ha jól emlékszem — Lichtenstein t. képviselőtársam a belforgalmi úgynevezett locális tariffákra megjegyzéseket tettünk s e tekintetben kézzelfogható adatokra hivatkoztunk, azon nevezetes kijelentést tette a minister ur: — nagyon jól emlékezetemben van, — hogy ezen belforgalom egyáltalában Magyarországra nézve nagy jelentőséggel nem bir, s csak a külforgalom bir jelentőséggel. (Élénk helyeslés a középen.) En e thesisbe talán még tisztelettel belenyugodtam volna: ha néhány hónap múlva be nem terjesztetett volna az autonóm vámtariffa, mely esetleg hatalmas csapást mérhet épen a külforgalomra. En e mondást valami nagyon szerenesés forgalmi és gazdasági politikai enunciatiónak nem tartom, de igenis nagyon szomorú dolognak tartom azt, hogy ha Magyarország közlekedési ministere a belforgalom és közlekedésnek, a productió és a belfogyasztás könnyű és olcsó érintkezésének fontosságát kétségbe vonja. (Helyeslés.) De ezen thesist elfogadva is, lássuk már most — ezért voltam bátor főleg a t. ház figyelmét igénybe venni, — hogyan járunk hát el az életbevágó fontosságúnak elismert forgalomra nézve. Az érintett alkalommal a t. minister ur példákat hozott fel, és az mondta: igaz, hogy a locális tariffák lényegesen fölemeltettek, de ez egyik szükségszerű kifolyása volt a cartellnek, akkor, midőn egyidejűleg a külforgalom sokféle könnyítésekben, kedvezményekben részesült. Akkor a t. minister ur szives volt több tariffa-tételt is felsorolni annak bizonyítására, hogy az északi tenger kikötőibe, a Stettinbe, Hamburgba, Brémába való szállításnál mily kedvezményekben részesül Magyarország gabna- ós liszt-kiviteli forgalma. Méltóztatott többek közt azt is felemlíteni, hogy a kötelező díjszabályra nézve általában 5 °/

0 leengedés adatik, t. i. 3 % egyenes dijleszállitás és 2 °/

0 hivatalos refactia; — csak mellékesen említem meg, hogy ezen 2 °/

0 hivatalos refactia azóta elesett. Meg fogja itt engedni a t. ház, hogy felemlítsek néhány tételt, mely az utóbbi időben igen illetékes helyen a budapesti kereskeskedelmi kamrában annac illustrálására hozatott fel, hogy gabonánk a külpiaezokon a háború daczára is miért nem versenyképes a kellő mérvben. Ezen tételek arról tanúskodnak, hogy a cartellnek a belforgalomra gyakorolt roppant káros hatásán kivül mily hatása van kifelé a nagy nemzetközi forgalomra, tehát első sorban gabonánk és lisztünk kivitelére. (Halljuk! balfelöl). T. ház! A vörös fonal, mely azon tarifapolitikában mutatkozik, mely nem képes Magyaror-