Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-382

382. országos illés ápril 11. 1878. 53 Horváth Gyula jegyző {olvas:) Bevételek 7.600,000 frt. Kiadások 4.893,130 frt. Gr. Szapáry Gyula előadó: Midőn a pénzügyi bizottság az államvasutak költségvetését tárgyalás alá vette, miként benyújtott jelentéséből is látni méltóztatik, fölvetette azon kérdést :vajon nem lenne-e helyes az állam birtokába jutott keleti vonalat is egy közös igazgatóság alá helyezni és nem lehetne-e ezáltal megtakarításokat, s az idők folyamában jövedelemnövekedést elérni? Ezen kérdésben beadandó előterjesztésre fölhivatván a közlekedésügyi minister, a beadott előterjesztésből kitűnt, hogy igenis ezen egyesítés által, eltekintve a magasabb czóloktól, mindjárt lehet tetemes megtakarításokat eszközölni, s ezen megtakarítások az igazgatóságok egyesítése által mintegy 170,000 -frtra mennek. Figyelembe vévén az ország pénzügyi helyzetét, ez magában véve nem megvetendő összeg, s ezért az egyesítés keresztülvitelét a pénzügyi bizottság szükségesnek és kívánatosnak találta. Igaz, hogy ezen eredmény el nem érhető ezen évben, mert az ujabb költségvetés csak az év folyamán érvényesíthető, s azért, mert ezen évben bizonyos végkielégítéseket kell teljesíteni, melyek az idei költségvetést terhelik; de annyi bizonyos, hogy minél előbb kezdjük meg az ügy rendezését, annál korábban jutunk eredményhez s épen azért, minthogy ezen egyesítés kivihetősógéről a pénzügyi bizottság meggyőződött, s azon ellenvetések ellenében, hogy ezen egymástól távol fekvő vonalok egyesítése egy igazgatóság alatt czélszerüen nem létesíthető : azt hitte, hogy ezen ellenvetés legfölebb az államnak már jelenleg birtokában lévő déli vonalra alkalmazható, minél fogva ennek ezen egyesítés keresztülvitelére befolyása nincs, ezen indoknál fogva tehát a bizottság az egyesítést javasolja, a képviselőháznak. De azóta köztudomású dolog, hogy az egyesítés keresztülvitetett, s most egészen uj költségvetés fekszik előttünk. ( Magára a költségvetés előirányzatára nézve a pénzügyi bizottságnak nincsen észrevétele s örömmel constatálja, hogy az államvasutak jövedelme tetemesen szaporodott- így a még néhány évvel ezelőtt az államvasutak jövedelme csak 9 szászezer frtra ment, most már 2,600000 frtra megy. Különösen előnyös a helyzet az államvasutak északi vonalainál, a melyeknek jövedelmezőségét nagymérvben csökkentették részint azon szárnyvonalak, részint a vele összeköttetésben levő déli vonalak, a melyek most már ezektől el választattak. Igaz, magára a keleti vasút előirányzatára nézve, igen csekély tiszta jövedelem van kimutatva a jövő évre, t. i. csak.is 23,000 frt. —Van azonban egy 600,000 frtos tétel, a mely a nagymérvű csuszamlások helyreállítására volt felvéve, ez azonban már helyreállítva lévén, e kiadás a közelebbi évben nem fog előfordulni. Mint ennek alapján maga az államvasutak költségvetése reális levén, a pénzügyi bizottság annak elfogadását ós pedig a keleti vasúttal együtt, azon összegekben, mint a pénzügyi bizottság által előterjesztetett és pedig a javaslatba hozott a közmunka és közlekedési ministerium költségvetésében rendes kiadások közé: az állam-vasutak üzleti kiadásaira 7.244,630 frt, a személyzeti létszám leszállítása folytán szerződésileg biztosított végkielégítésekre 80,000 frt. Ezen ministerium rendes bevételei közé: az államvasutak bevételeiből az üzleti kiadások fedezésére 7.324,630 frt. Az átmeneti kiadások és beruházásoknál a közmunka és közlekedési ministerium költségvetésére : beruházásokra és átalakításokra az államvasutaknál 163,400 frt. A rendes bevételeknél a pénzügyministerium költségvetésébe: az államvasutak tiszta jövedelme 2.825,370 forint; ezen összegek megszavazását ajánlom a t. háznak. (Helyeslés.) Ráth Károly: T. ház! Az államvasutakról levén szó, helyén látom, hogy a t. ház figyelmét néhánv perezre tarifa-politikánkra felhívjam. (Halljuk!) Nagyon érzem, hogy ez egyike azon hálátlan feladatoknak és száraz tárgyaknak, a melyekben, ha felszólalunk, valami nagy figyelemre egyátalában nem, hatásra pedig még kevésbbé lehet számítani. De én azt gondolom, hogy ha annyiszor hangoztatjuk itt, hogy mennyire szükséges közgazdasági érdekeink felkarolása, ne csak általánosságoknál maradjunk, hanem szükséges, ott, hol egyes gyakorlati kérdések itt a házban napirenden vannak, hogy ezen kérdések gyakorlati szempontból is és tüzetesebben a vita tárgyát képezzék. Én azt gondoltam, hogy ezen kérdéseknél nem épen nekünk, nem mondom, mint ellenzéknek, hanem egyes szerényebb tagoknak jut a feladat mentől sűrűbben szellőztetni az ily természetű kérdéseket Azt gondoltam, mikor először szerencsém volt elfoglalhatni e helyet, hogy olyan nagy tekintélyű, nagy befolyású és nagy tapasztalatú tagjai a háznak, mint pl. Wahrmann Mór t. képviselő ur, a ki sokkal inkább ismeri, mint én, ezen kérdések életbe vágó jelentőségét, vagy Falk Miksa t. képviselő ur, a ki egy nagy lapnak szerkesztője, a mely lapban naponként kimutattatik, hogy mily roppant sokat szenved a magyar kereskedelem ezen tarifa-politika által: azt véltem, hogy ezen kiváló állásuknál fogva ők lennének első sorban hivatva hasonló kérdésekhez hozzá szólani. Es ha kérdem magamtól, hogy miért nem történik ez: lehetetlen, hogy más feleletet találjak