Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-382

382. országos illés ápril 11. 1878. 53 Horváth Gyula jegyző {olvas:) Bevételek 7.600,000 frt. Kiadások 4.893,130 frt. Gr. Szapáry Gyula előadó: Midőn a pénzügyi bizottság az államvasutak költségveté­sét tárgyalás alá vette, miként benyújtott jelenté­séből is látni méltóztatik, fölvetette azon kérdést :­vajon nem lenne-e helyes az állam birtokába ju­tott keleti vonalat is egy közös igazgatóság alá helyezni és nem lehetne-e ezáltal megtakarításo­kat, s az idők folyamában jövedelemnövekedést el­érni? Ezen kérdésben beadandó előterjesztésre fölhivatván a közlekedésügyi minister, a beadott előterjesztésből kitűnt, hogy igenis ezen egyesítés által, eltekintve a magasabb czóloktól, mindjárt lehet tetemes megtakarításokat eszközölni, s ezen megtakarítások az igazgatóságok egyesítése által mintegy 170,000 -frtra mennek. Figyelembe vé­vén az ország pénzügyi helyzetét, ez magában véve nem megvetendő összeg, s ezért az egyesí­tés keresztülvitelét a pénzügyi bizottság szüksé­gesnek és kívánatosnak találta. Igaz, hogy ezen eredmény el nem érhető ezen évben, mert az ujabb költségvetés csak az év folyamán érvényesíthető, s azért, mert ezen évben bizonyos végkielégítéseket kell teljesíteni, melyek az idei költségvetést terhelik; de annyi bizonyos, hogy minél előbb kezdjük meg az ügy rendezését, annál korábban jutunk eredményhez s épen azért, minthogy ezen egyesítés kivihető­sógéről a pénzügyi bizottság meggyőződött, s azon ellenvetések ellenében, hogy ezen egymás­tól távol fekvő vonalok egyesítése egy igazgató­ság alatt czélszerüen nem létesíthető : azt hitte, hogy ezen ellenvetés legfölebb az államnak már jelenleg birtokában lévő déli vonalra alkalmaz­ható, minél fogva ennek ezen egyesítés keresztül­vitelére befolyása nincs, ezen indoknál fogva te­hát a bizottság az egyesítést javasolja, a képvi­selőháznak. De azóta köztudomású dolog, hogy az egyesítés keresztülvitetett, s most egészen uj ­költségvetés fekszik előttünk. ( Magára a költségvetés előirányzatára nézve a pénzügyi bizottságnak nincsen észrevétele s örömmel constatálja, hogy az államvasutak jöve­delme tetemesen szaporodott- így a még néhány évvel ezelőtt az államvasutak jövedelme csak 9 szászezer frtra ment, most már 2,600000 frtra megy. Különösen előnyös a helyzet az állam­vasutak északi vonalainál, a melyeknek jöve­delmezőségét nagymérvben csökkentették részint azon szárnyvonalak, részint a vele összekötte­tésben levő déli vonalak, a melyek most már ezektől el választattak. Igaz, magára a keleti vasút előirányzatára nézve, igen csekély tiszta jövedelem van kimu­tatva a jövő évre, t. i. csak.is 23,000 frt. —Van azonban egy 600,000 frtos tétel, a mely a nagy­mérvű csuszamlások helyreállítására volt fel­véve, ez azonban már helyreállítva lévén, e ki­adás a közelebbi évben nem fog előfordulni. Mint ennek alapján maga az államvasutak költségve­tése reális levén, a pénzügyi bizottság annak el­fogadását ós pedig a keleti vasúttal együtt, azon összegekben, mint a pénzügyi bizottság által elő­terjesztetett és pedig a javaslatba hozott a köz­munka és közlekedési ministerium költségvetésé­ben rendes kiadások közé: az állam-vasutak üz­leti kiadásaira 7.244,630 frt, a személyzeti lét­szám leszállítása folytán szerződésileg biztosított végkielégítésekre 80,000 frt. Ezen ministerium rendes bevételei közé: az államvasutak bevételei­ből az üzleti kiadások fedezésére 7.324,630 frt. Az átmeneti kiadások és beruházásoknál a köz­munka és közlekedési ministerium költségveté­sére : beruházásokra és átalakításokra az állam­vasutaknál 163,400 frt. A rendes bevételeknél a pénzügyministerium költségvetésébe: az állam­vasutak tiszta jövedelme 2.825,370 forint; ezen összegek megszavazását ajánlom a t. háznak. (Helyeslés.) Ráth Károly: T. ház! Az államvasutakról levén szó, helyén látom, hogy a t. ház figyel­mét néhánv perezre tarifa-politikánkra felhívjam. (Halljuk!) Nagyon érzem, hogy ez egyike azon hálát­lan feladatoknak és száraz tárgyaknak, a melyek­ben, ha felszólalunk, valami nagy figyelemre egy­átalában nem, hatásra pedig még kevésbbé lehet számítani. De én azt gondolom, hogy ha annyi­szor hangoztatjuk itt, hogy mennyire szükséges közgazdasági érdekeink felkarolása, ne csak álta­lánosságoknál maradjunk, hanem szükséges, ott, hol egyes gyakorlati kérdések itt a házban napi­renden vannak, hogy ezen kérdések gyakorlati szempontból is és tüzetesebben a vita tárgyát képezzék. Én azt gondoltam, hogy ezen kérdéseknél nem épen nekünk, nem mondom, mint ellenzék­nek, hanem egyes szerényebb tagoknak jut a feladat mentől sűrűbben szellőztetni az ily ter­mészetű kérdéseket Azt gondoltam, mikor először szerencsém volt elfoglalhatni e helyet, hogy olyan nagy tekintélyű, nagy befolyású és nagy tapasz­talatú tagjai a háznak, mint pl. Wahrmann Mór t. képviselő ur, a ki sokkal inkább ismeri, mint én, ezen kérdések életbe vágó jelentőségét, vagy Falk Miksa t. képviselő ur, a ki egy nagy lap­nak szerkesztője, a mely lapban naponként ki­mutattatik, hogy mily roppant sokat szenved a magyar kereskedelem ezen tarifa-politika által: azt véltem, hogy ezen kiváló állásuknál fogva ők lennének első sorban hivatva hasonló kérdések­hez hozzá szólani. Es ha kérdem magamtól, hogy miért nem történik ez: lehetetlen, hogy más feleletet találjak

Next

/
Thumbnails
Contents