Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

400 399. országos ülés májas 20. 1878. hoszabbittatik meg a szerződés ós akkor a vámtarifa július 1-én technieai okokból természetesen nem következhetvén be : a ministerium gondoskodni fog a törvényhozás utján egy oly átmeneti intézkedés megállapításáról, a mely az 53-ik vámtarifának életbe léptetését egyenesen kizárja. Ez azt hiszem nagyon összeesik azzal,jj a mit a t. képviselő ur előadni méltóztatott Ez gondolom olyan nyilatkozat, melybe bele lehet nyugodni a t. képviselő ur álláspontjából is. Miután én a magam részéről azt nem tagadhatom, hogy a vámszövetségi törvény életbeléptetésének napja és a tarifa ideje közt egy bizonyos öszszefüggés van, és ezt elismervém én a magam részérői, nem vonakodom hozzájárulni azon indítványhoz : hogy ezen kérdés is utasittassék a vámügyi bizottsághoz, miután az a vámtarifa életbeléptetés! határidejére vonatkozólag is hivatva lesz véleményt mondani. És még egy kérésem van. (Halljuk!) és ez az: hogy valamint én ezen hozzájárulásommal igyekszem teljesen kimutatni, és bebizonyítani, hogy mindazt, a mi ezen kérdéseknek kellő alapos felvilágosítása és a felmerülhető aggályok eloszlatása iránt szükségesnek látszik, a magam részéről szívesen megteszem: ugy viszont a t. képviselő ur is legyen szíves, ha majd az aggályok eloszlatva lóvén, a kérdés ismét itt tárgyaltatik, a maga részéről hozzájárulni ahhoz, hogy e teljesen tisztázott kérdések mentől hamarább bevégesztessenek. {Helyeslés a középen.) Szilágyi Dezső: T. ház! Én csak egyetlen szót akarok a t. pénzügyminister ur nyilatkozatára mondani. Köszönettel és elismeréssel veszszük, hogy a pénzügyminister ur ez indítványhoz azon okból, a melyet felhozott, hozzájárulni méltóztatott. A mi aggályunk nem is a magyar kormány intentióira vonatkozott, mert mi azon nem is kételkedtünk, hogy a magyar kormány azon időközben, mely a vámszövetség és esetleg az uj tariffa életbeléptetése közt kell, hogy lefolyjon, ki akarja zárni az 53-iki tariffa életbeléptetését. A mi aggályaink arra vonatkoztak: vajon van-e már a monarchia másik állama kormányával c részben megállapodás, mely feltétlenül kizárja az 53-iki tarifának ez ideiglenes életbeléptét, s vajon vannak-e biztos kilátások arra, hogy egyőbb tényezők is a szerződéseknek időn túü meghosszabitásába bele fognak nyugodni. Erre vonatkoztak a mi aggodalmaink és nem a t. minister ur intenti ójára. Elnök: Méltóztassanak meghallgatni az indítványt. Gulner Gyula jegyző (olvassa Kerkapoly Károly indítvány át.) Elnök: Elfogadja a t. ház ez indítványt? [Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Következik a földinivelés-, iparés kereskedelmi ministerium vezetésével megbízott minister urnák válasza Tarnóczy Gusztáv képviselő ur interpellatiójára. Trefort Ágoston a földmivelés-, ipar és kereskedelmi tárcza vezetésével megbízott niinister: Tarnóczy képviselő ur hozzám, nem mint vallás és közoktatásügyi ministerhez, hanem mint a kereskedelmi ministerium ideiglenes vezetésével megbízott ministerhez egy interpellatiót intézett a marhavész ügyében. Ez interpellatió következőleg hangzik: „Minthogy az 1867. XVI. t. ez. I. ós XIV. czikkei a vásári forgalomra nézve a tökéletes egyenjogúságot mindkét állam terület lakosai számára biztosítják ós ennek daczára a lajthántuli országok — nevezetesen most Morvaország — a magyar államterületről oda vásárra hajtani szándékolt szarvasmarhák elől a határt elzárják, mihelyt a mi államunk területének bármely távoli vidékén például Erdélyben vagy a határőrvidéken a marhavész mutatkozik; mig ha ugyanaz a'lajthántuli országok valamelyikében pusztít, a marhaforgalom csak néhány mértföldnyi vészkerületben szüntettetik be. Kérdem a t minister urat, szándékozik-e ezen törvénybe ütköző és marhatenyésztésünket károsító eljárás orvoslására a szükséges lépéseket megtenni és a t. képviselőházat azok eredményéről mielőbb értesíteni ?" A t. képviselő ur kiindulási pontúi hivatkozik egy törvényre, mely törvény nem ez ügyre vonatkozik. Ezen törvény szól a vásári forgalom szabadságáról ; már pedig a marhavész ügyét nem azon törvények, hanem a marhavészre hozott 1874-ik törvény, Ausztriában pedig ha nem csalódom az 1868-ban hozott törvény szabályozza. Méltóztatnak tudni, hogy épen a mi törvényünk szerint, mely e tekintetben összhangzó az osztrák törvényekkel, az esetben, ha az ország valamely részében marhavész mutatkozik, a marhával ós a kérődző állatokkal való kereskedés némi korlátozást szenved ; nem tiltatik el ugyan egészen, de redukáltatik bizonyos vonalakra és állomásokra, s némely óvatossági rendszabályok alkalmaztatnak, melyek rendkívül, hasznosak és szükségesek. Hasonló rendszabályok vannak e tekintetbon érvényben, mint a minőket Morvaországban a galicziai és bukovinai marhákra is alkalmaznak, ugy hogy nem lehet mondani, hogy nálunk a marhakereskedés a Lajthántuli tartományokba el volna tiltva. Egyetlenegy eset volt akkor, midőn Panesováról Budapesten át Morvaországból Csehor szagba marha szállitattván, ott marhavész ütött ki. Akkor az ottani kormány az átalános rémülés következtében azt gondolta, hogy a törvény legnagyobb szigorát alkalmazhatja, és hogy a magyarországi marhák szállítását cl kell tiltania. Miután azonban a magyar kormány által fel lett világo-