Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

896. országos ülés május 16.18í8. 343 körébe visszatérünk: ne egy kitöltetlen kérdőjelt I adjunk, hanem hozzunk neki határozott, minden ! irányban fc ílágositásokat tartalmazó nyilatkozatokat a I; i íny részéről, melyeknek irányától azután elte.^. nyílt szószegés nélkül többé ne lehessen. (Helyeslés balfelöl.) Eemélem és hiszem, hogy ebbeli törekvésünk- j ben, mely a mai vitának szűk kerete közé nem j szorítható, mely valamint kezdetét nem ma vette, ugy véget sem fog érni e mai nappal: a t. többség minket támogatni fog, mert ez nem egyedül az ellenzéknek, hanem véleményem szerint a háznak, a ház minden pártjának — ugy szólván, minden tagjának kötelessége és hivatása, I (Elénk helyesléi balfelöl.) De legyen eziránt bármi nézet a túloldalon, mi az ellenzék, ez iránybani hivatásunk tel i esitésében ellankadni nem lógunk ; el nem fogunk lankadni, ha ironieus közöny nyel fogadtatnának is felszólalásaink; el nemfogunk lankadni akkor sem, : hogy ha a fel nem nyitásnak azon negatív magatartásával találkozunk, melytt a kormány az ajtaján kopogtatókkal szemben eddig tannsitotí : gondunk lesz reá, hogy legalább mi, midőn parlamenti működésünk ezen időszaka letelt, a mi részünkről elmondhassuk: diximus et salvavimus animas nostras. Különben elfogadom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az átalános vitát bezártnak jelentein ki. Tisza Kálmán ministerelnök : Ámbátor a vita folyamán kétszer is volt szerencsém szólani, (Halljuk !) azt hiszem, nem fog senki gáncsolhatni, hogy most az általános vita berekesztése után még egy pár szót szólni kívánok, tekintettel különösen azon nyilatkozatra, mely épen most hangzott el. (Halljuk !) Mielőtt azonban ezt tenném a nem közvetlenül előttem, de az az előtt szólott képviselő ur beszéde folytán vagyok kénytelen egy nyilatkozatot tenni. 0 t. i. garantiákat kivan, pedig mint hallottam, kijelentette, hogy az ezen padokról e tekintetben tett nyilatkozatokba nem bízik. No t. ház, ha valaki az innen tett nyilatkozatokra kimondja, hogy azokba nem bizi'k: annak garantiákat adni az iránt, a miket az ember mond, csakugyan nem lehet! (Ugy vaui a középen) Most áttérek az előttem szólott t, képviselő ur beszédére. Legelsőben is azzal kívánok fog- j lalkozni, amit ő beszéde elején és beszéde végén érintett; ugyanis, hogy ugy fejezzem ki magamat, ! a dolognak közjogi részévei, vagyis ez esetben alaki részével. Ezen szempontból a t. képviselő ur czélszerünek látta felemlíteni azt, amit én a fedezés módjára nézve mondtam. Szíves volt tegnapelőtti nyilatkozatomat ineorrectnek tekinteni, a tegnapival megelégedését fejezni ki és végül kimondván, hogy az, mit tegnapelőtt mondottam, mennyire nem volna, megegyeztethető semmi viszonyok közt sem institutióink szellemével, sem a helyes eljárással és ugy látszik csatlakozván azokhoz, a kik azt mondják, hogy ez mintegy kerülő utón, ugyan annak elérése volna, a mit én helytelennek mondok : beszédje végén ismét az iránytadó határozatnak helyességót, institutióink szellemével megegyező voltát és azt bizonyította, hogy abból semminemű hátrány nem szárinazhatik. A mi az elsőt illeti, ón tegnap és tegnapelőtti mondásom közt különbséget nem látok. Felfogásom az volt tegnapelőtt, a mi volt tegnap, s így ez irányban nincs mit mondanom ; mert elejétől fogva nézetem mindig az volt, hogy ha bár megvolna a törvény szavai szerint a possibiIitás : nem volna meg alkalmazásának czélszerü sége és csakis — mint akkor mondani szerenesem volt — bizonyos igen exirem esetekben lehetne azzal igen óvatosan élni. De ugyan kérem ezen szempontból felvéve, világosítsuk hát meg a határozatok hozatalát és a két törvényhozásban esetleg eltérő határozatoknak a hozatalát. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a rninister felelős mindenért, a mit hatáskörében tesz. Hatáskörébe tartozik a külügyi politika irányára is befolyást gyakorolni: felelős tehát azért. Ebben tökéletesen igaza van; csak azt ismételte, a mit, mióta e helyen ülök, a magam részéről mindig határozottan elismertem. De vajon ebből következhetik-e az, hogy azon ministeriumot, a mely felelős és a mely az ez ügyekben követett eljárása miatt a bizalmat elvesztette, egy oly határozat hozatala által kelljen megbuktatni, — nem a jelen esetről, hanem theorctice beszélek, a mint a t. képviselő ur is theoretice fejtegette a dolgot, — vajon ebből következhetik-e, hogy az ily ministeriumot egy oly határozattal kelljen megbuktatni, a mely a külügyi politika irányzatát kívánja meghatározni V Én azt tartom, hogy ez nem következhetik belőle, először: mert arra, hogy az oly ministeriumot, a mely a bizalmat e téren elvesztette, megbuktatni lehessen, ilyen határozatra szükség nincs; és nem következhetik másodszor azért: mert igenis a két törvényhozásban a külügyi politika irányzatára nézve keletkezett különböző határozatoknak meg volna azon megbénító következése, a melyet tegnapelőtti és tegnapi beszédemben fejtegetni szerencsés voltam és a miből, engedelmet kérek a t. képviselő uraktól, a kik azt. a mit én a fedezeti módozatra nézve mondottam, azon szempontból is megtámadták, hogy ez egy kerülő ut volna arra, hogy a delegatióban megállapított összegek megszavazása illusóriussá letessék, hogy vajon nem volna-e az általuk helyeselt eljárás igazán oda czélzó és