Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-395
395. országos Illés május 15. 1878. 323 nem tartom alapnélkülinek azon észrevételt, mely szerint a szláv fajok közül épen azok vannak a szabadság lehe által érintve, melyek az ország határait érintek s melyek ezen országgal a történelem folyamán gyakran érintkeztek. Tessék megsózni a csehet és a lengyeleket s a délszlávokat is. Hason tüneményeket a többi szláv világnak legalább múltjában hiába keresnénk. Mit bizonyit mindez ? Azt, hogy valamint nekünk a szlávok nem természetes ellenségeink, akképen mi nem vagyunk az ő természetes ellenségeik. Nem a szláv faj, de a russicismus terjeszkedése elleni álláspontból szavazom meg a törvényjavaslatot. És nemcsak a magyar faj érdekében szavazom meg — se tekintetben nem értek egyet Madarász József képviselőtársammal — nem vagyok hajlandó nemzetiségi, hanem hajlandó vagyok nemzeti politikát követni, oly politikát, mely egyszersmind Magyarország szlávjainak, mint a magyar nemzet tagjainak jól értett érdekeivel is összhangzásban van. (Helyedé?,.) Az ily politikára föltótlenül utalva vagyunk. Ez azon gebundene Marschroute, a melytől távoznunk nem szabad. Olyformán képzelem magamnak a dolgot, mint a hajós állapotát, ki ha érti a maga mesterségét, a tenger-folyamokat megkeresi, hogy azoknak irányát kövesse. S ha megtalálta, követi akkor is: ha a szélvész által felkorbácsolt habok azon folyam medrében volnának a leghatalmasabbak; tudva, hogy ezen esetleg felkorbácsolt habok mielőbb eltűnnek, de a folyam iránya mindig ugyanaz lesz. Épen azért, ha érdekpolitikát követünk, ha az eseményekre való tekintettel szabjuk meg annak menetét: nem a pillanatnyi eseményeket, nem pillanatnyi configuratiókat kell figyelmünk tárgyává tenni, melyek hasonlítanak a szélvész által felkorbácsolt tenger játszó habjaihoz , de a világ állandó irányát, a mi nem olyan eltűnő. Ha ezt veszszük tekintetbe, akkor az, hogy a mi helyünk nincs az orosz mellett, hogy azzal paralell foglalásokat, hódításokat tennünk nem szabad : azt gondolom, a napnál világosabb. De épen azért, mert gondolom, hogy az a napnál világosabb, meg vagyok róla győződve, hogy még akarva sem követhetne sem a magyar, sem a közös kormány ilyen politikát, mert épen ez a bűn el fogná sodorni. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert ez meggyőződésem, mert ha nem is a kísérletnek, de a keresztülvitelnek lehetetlenségéről meg vagyok győződve: azért kétlenül megszavazom a törvényjavaslatot. Hogy akkor, midőn ezen törvényjavaslatot megszavazom : akarjam-e megkísérelni egy oly határozati javaslatnak elfogadtatását, mely a követendő irányt illetőleg meggyőződésünknek egyszersmind ünnepélyes és formaszerii kifejezést is adjon ? Ez azon további kérdés, melyre néhány szóval reflectálni akarok. A t. ministerelnök ur indokokat hozott föl ez ellen. Nem tehetek róla, de engem ezen indokok a határozati javaslat elejtésére nem bírtak. Fentartassék-e a határozati javaslat, magáévá tegye-e azt a t. ház? elismerem, lehet a megitélés tárgya, s annak érdemébe én ez idő szerint bocsátkozni nem kívánok. De azon indokok, a melyeket a ministerelnök ur felhozott , nem döntők. A ministerelnök ur azt monda, hogy ha itt egy határozatban megjelöltetik a követendőnek tartott irány, s ha amott szintén egy határozat által ezzel ellenkező másik irány jelöltetnék meg követendő gyanánt: akkor külpolitikát nem lehetne csinálni, akkor a külügyek vezetőjét tétlenségre kárhoztatnék és ez által saját befolyásunkat eljátszanék. Nem mondom, hogy szórói-szóra ezt mondotta a ministerelnök ur, de szavának ez volt értelme. Egy szóval, ő a veszedelmet és a határozatok káros voltát azok eshetőleges ellentétességében keresi. De ha ez az érvelés arra bírhatna bennünket, hogy ily határozatokat ne akarjunk provocálni, akkor ezen veszedelemnek kikerülése a parlament elnémitásának árán vásároltatnék meg, mert máskép, mint academica dissertatiókban nem nyilatkozhatnék {Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezt, t. ház, én szükségesnek egyátalában nem tartom. Azt vélem, hogy a t. ministerelnök ur ezen érveléssel sokat bizonyított, s épen ezért — sit venia verbo — semmit sem bizonyított. Mert, ha megengednék ezt, akkor tovább kellene mennünk, ki kellene alaptörvényünkből törülnünk azon határozatot, hogy a külügyek a két fél ministeriumának beleegyezésével vezettetnek. Mert hiszen, ha az egyik fél ministeriuma az egyik, a másik fél ministeriuma a másik irányában nyilatkozván, a többséget kitudni csak ugy nem lehetne mind a két törvényhozásnál; nem levén meg az összes szavazás által adott modus, melylyel a delegatiókban bírunk. A mivelhogy a paritás elvénél fogva a két ministerium egyikének szava kell, hogy annyit nyomjon, mint a másiké. A t. ministerelnök ur érvelése annálfogva ide is elvinne ugy, hogy a külügyeknek csak tisztán egységes vezetése maradna fenn. De hogy ide is elmenjünk: arra épen ugy nincs szükség, mint nincs arra, hogy némaságra kárhoztassuk e parlamenteket. A t. ministerelnök ur ez irányban tett érvelése a szélső baloldalt arra bírta, hogy kifejezést adjon azon meggyőződésének, hogy egy olyan rendezkedés, egy olyan alkotmányos szervezkedés. mi a parlamenteket ezen néma belenyugvásra kárhoztatja, alapjában hibás és ennélfogva elvetendő, A sok bizonyításnak ilyen a következése, (Helyeslés balfel'ól.) "
