Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

g^0 396. országos ülés május 15. 1878. meggyőződésem szerint a legnagyobb csapásnak, a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanék hazámra és nemzetemre nézve, nem csak azért, mert ez esetben a külhatalmak ellenállásával is találkozhatnánk, hanem leginkább azért, mert az emiitett tartományoknak, különböző nemzetiségeknek hozzánk közelebbi viszonyba hozatala által igen nagy mérvben szaporodnék e haza belellenségeinek száma, és t. ház, mert az emiitett tartományok polgárai nincsenek oly anyagi körülmények között, hogy állami és közigazgatási költségeiket jövedelmeikből fedezhetnék, azok fedezése — legalább egy részben — e haza polgárainak az elviselhetlenné vált adók miatt már már roskadozó vállaira nehezednék. Én, t. képviselőház! a jelen törvényjavaslatnak ily alakban előterjesztését nem tartom sem czélszerünek, sem ildomosnak; nem tartom összeegyeztethetőnek azon tisztelettel, melylyel egy kormány, egy alkotmányos kormány tartozik a nemzet, a nép képviselői irányában. Egy ily alakú törvényjavaslatot csak oly kormány terjeszthet a képviselőház elibe, mely önkényileg, zsarnokilag akar uralkodni a nemzet felett, oly kormány, mely kénye-kedve, tetszése szerint akar rendelkezni a nemzetet véréről és vagyonáról, oly kormány, mely a nemzetet és magát e képviselői testületet is nem tekinti egyébnek, mint szavazógépnek, nem tekinti egyébnek, mint eszköznek arra, hogy czéljait kivitesse általa. Egy ily törvényjavaslatot csak oly kormány terjeszthet a képviselőház elébe, mely biztosítva van arról, miként oly többséggel rendelkezik, mely tüskén-bokron keresztül vakon követi a kormánynak még bűnös lépteit is, mely többség igenis eszközül használtatja fel magát a kormány bűnös törekvéseire. Én részemről nem tartom a képviselői állással, a képviselői méltósággal megcgyeztethetőnek azt, hogy egy képviselő oly törvényjavaslat, vagy hitel megszavazásához járuljon, a melyről nem tudja, hogy mily czólra fog fordíttatni. Készemről nem volnék képes egy garast is megszavazni még azon kormánynak sem, a mely bizodalmamat tökéletesen bírja, annyival kevésbé szavazom meg e hitelt a jelenlegi kormány rendelkezése alá, a mely a múltban bebizonyította azt, miszerint minden alkalmat felhasznált arra, hogy a nemzet jogait megcsorbitsa; nem szavazhatom meg különösen a kormányelnök ur rendelkezése alá, a ki ép ugy egyházi, mint politikai téren való működése által azok sorába jutott, a kik czélul tűzték ki maguknak Magyarországnak, a magyar nemzetnek mind szellemi, mind anyagi megsemmisítését. A mi a ministerelnök urnák az egyházi téren való működését illeti, tudjuk, t. ház! hogy Tisza Kálmán egyike volt azoknak, a kik az 50-es években az önkényuralmi korszakban a debreczeni egyházkerületi közgyűlésekben a Baeh-patensek ellen a legnagyobb odaadással küzdöttek; küzdött a lelkiismereti szabadságért, küzdött a protestantismus önkormányzati jogáért és nem rettent vissza a zsarnok bilincseinek csörtetésétől sem. De — fájdalom — a ministerelnök ur, midőn most politikai hitelveinek árán a ministeri székbe jutott, ismét egyike volt azoknak, a kik a tanfelügyelői törvényjavaslat életbe léptetése által vért ütöttek a protestantismus intézményein. A legutóbbi időkben az általa kibocsátott Bach-féle pátens következtében pedig szentségtelen kezekkel nyúlt a protestantismus önkormányzati jogaiba, bilincsekbe akarta verni a lelkiismeret szabadságát, meg akarta fosztani a nemzet egy részét őseinek vérével szerzett egyházi önkormányzati jogaitól, nem rettenvén vissza még azon bűntől sem, hogy e pátens kibocsátása által eskütörési bűnt fog elkövetni. {Derültség.') Igenis hiába nevetnek önök, ez ugy van, ez való, mert Tisza Kálmán ur azon időben, midőn az egyházkerületi főgondnokságra megválasztatott, megesküdött, hitet tett arra, hogy meg fogja védeni a protestantismus önkormányzati jogait. {Mozgás.) Elnök: Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de kénytelen vagyok azon észrevételt tenni, hogy az egyházi ügyek fejtegetése nem tartozik a napirendre. {Helyeslés.) Csanády Sándor: Miután én azt akarom bebizonyítani, hogy miért nem viseltetem bizalommal e ministerium és Tisza Kálmán irányában, okaimat elő kell sorolnom. Miután az általam igen t. elnök ur leszorított azon térről, hogy a ministerelnök urnák egyházi téreni működését tovább folytassam: mit szóljak most a politikai téreni működéséről? mit szóljak politikai életéről? mely azonos az elvek megtagadásával, mely azonos a nemzet vagyonainak idegen érdekekbeni elárusitásával, azonos az önkénykedéssel. zsarnokoskodással, azonos a jogtiprással, hogy ne mondjam, a nemzet elárusitásával. Nem akarván t ház, ez alkalommal a ministerelnök urnák politikai életén keresztül elkövetett bűneit elősorolni, csak pár szót szólok még a kormánynak a külpolitikára vonatkozó eljárására. Én a kormánynak, a belügyekbeni eljárását határozottan kárhoztatom, azt a hazára, a nemzetre nézve tévesnek, csapásnak, sőt a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom. Bűnéül rovom fel a kormánynak, hogy megengedte, a mint már a tegnapi napon Irányi Dániel t. képviselőtársam is emlité azt, hogy a három császári szövetség már meg volt alakulva, ennek szétrombolására nem működött, mert meggyőződésem a hármas csá-