Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-394
294 394 országos ülés május 14. 1878. van, de nagyot hibáznám, ha megmondanám az uraknak, hogy hol van, mert akkor mások is megtudnák." Legyen azonban meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a kormány ezen mozgalmakat figyelemmel kiséri, és értesülve van aziránt, a mik ott történnek, és mert azoktól, a miket a képviselő ur fölhozott, minden alapot meg nem tagadhatok, habár ma semmi ok nincs arra, hogy belőlük irányunkban ellenséges indulatra lehessen következtetni és bár, mint már jeleztem, a kormány ma is óhajtja és reményli is, békés utón érvényesíthetni az érdekeink által parancsolt kívánságainkat ; még is azt tartom, hogy igen is ez irányban a végett, hogy bármint forduljon is a koczka, a monarchia ós ebben hazánk határai ellenséges meglepetéseknek kitéve ne lehessenek, intézkedni szükséges. És azon intézkedések megtétele, melyek ez irányban Erdélyben szükségesek, nemcsak részét képezik azoknak, a melyek miatt ma a hitelnek megszavazása kívántatik; de — megmondom egyenesen — (Halljuk!), hogy a teendőknek oly részeire nézve, melyek valamivel több időt vesznek igénybe, jelesen az erdélyi szorosoknál teendő munkálatokra nézve, — és itt azon meggyőződósben vagyok, hogy nem lehetséges, hogy ezért az absolutoriumot bármikor meg ne adja a törvényhozás, — már is megtörténtek az intézkedések. (Helyeslés.) Egészben véve pedig, kapcsolatosan ezekkel, a czél, melyre kéretik a hitel megszavazása, a következő. (Halljuk!) Egyszerű és rövid, mert hisz azt gondolom, hogy egyes pontok megjelelését ily dologban senki tőlem nem fogja kívánni: kéretik ez a monarchiának déli, délkeleti és északi határain teendő oly intézkedésekre és az itt netalán szükségessé válható oly esapatszaporitásokra, a melyek múlhatatlanul szükségesek arra, hogy — mint mondám, — minden viszonyok között biz tositva legyen a monarchia a meglepetések ellen. (Helyeslés.) Egyedül ez és semmi egyéb a czél, a miért a hitel kéretik, a melynek egyelőre legalább, csak is fele fogna igénybe vétetni. Ezek azok. t. ház, a miket elmondani szükségesnek tartottam. Meglehet, hogy egyes felszólalások vagy kérdések után lesz még alkalmam egy vagy más pontra nézve nyilatkozni, habára gyakori nyilatkozatot e kérdésben, — őszintén megmondom, — kerülni óhajtom. (Helyeslés a középen.) Befejezem beszédemet azzal, hogy senki nem mondhatja azt, hogy egy eongressus, egy háború vagy a viszonyok további fejleménye mit fognak még hozni. Senki, — azt hiszem, — nem mondhatja azt, hogy ilyen bonyolult, és máris annyi meglepetést szült viszonyok között egy vagy más politikával, melylyel a mai napig egyetértett, mindvégig egyet fog-e érteni; de azt hiszem, hogy senkinek, még annak sem, a ki már ma is azt hiszi, — a mit én ugyan nem hiszek s ezt nem rólam mondom, — hogy senkinek, még annak sem, a ki már ma is azt hiszi, hogy nem fog mindvégig egyetérteni: sem lehetséges megtagadnia azon intézkedések jogosultságát, melyek a magyar-osztrák monarchia és így hazánk határainak is meglepetések elleni biztosítására vonatkoznak. Kérem azért a t. házat, hogy ezen hitelt az általam előadott okoknál fogva is megszavazni méltóztassék és igen kérem azon t. képviselőtársaimat, kik az indítványt a praeventiv határozatra nézve, beadtak, méltóztassanak meggondolni, hogy a beszédein elején általam jelzett közjogi okoknál fogva nem volna-e helyes véleményüknek adott ily correct kifejezése után nem tenni ki határozati javaslatukat az alaki kérdés miatt a leszavaztatásnak. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Öt perezre az ülést fölfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Simonyi Ernő: T. ház! A ministerelnök ur által imént adott felvilágosítások folytán bátor leszek nézetemet előterjeszteni a szőnyegen és tárgyalás alatt levő törvénjavaslatra nézve, egyszersmind megjegyzésemet megtenni a ministerelnök ur előadására nézve. A ministerelnök ur abból indult ki beszédében, hogy a törvény nem engedi meg megtagadását a delegatió által megszavazott hitelnek. Méltóztassanak megengedni, ón e tekintetben eltérő nézetben vagyok, mert nézetem szerint a törvény csak azt mondja, hogy a delegatió hatáskörébe tartozik a közös költségek megállapítása, de midőn oly nagy mérvű rendkívüli költségekről van szó, melyek kölcsön felvételét igénylik, akkor ezen törvény egyenesen fentartja a magyar és bécsi országgyűléseknek, hogy azok nyilatkozzanak: vajon ezen kölcsönt megtagadják-e vagy sem Azt monda a t. ministerelnök ur, hogy megtagadni nem lehet. Méltóztassék megengedni, de arra, a mi az országgyűlés tanácskozása alá terjesztetik, az országgyűlés igennel vagy nemmel felelhet ; (ügy van szélső balfelöl,) mert különben haszontalanság volna azt az országgyűlés elé hozni csupán azért, a minek vége és sorsa előre szükségképen van meghatározva. És ha van a közösügyek tárgyalásánál idővesztegetés, az volna a legnagyobb időpazarlás, hiába beszélgetni oly dolgok felett, a melyeket megmásítani nem lehet és a melyekre csak bizonyos irányban adhatjuk szavazatunkat. Én oly törvényt nem képzelhetek, a mely egy parlamentre képtelenséget róna. Miután pedig az képtelenség lenne, hogy a parlament elhatározása
