Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

394. országos ülés május 14 1878. 295 alá bocsáttassák valamely kérdés, a melyre a parlament igennel vagy nemmel nem felelhetne : én részemről ezen kérdést is csak ugy tekintem, mint más kérdést, mely ezen törvényhozás intézkedéseinek köréhez tartozik, ós a melyre nézve a törvényhozás többsége határoz. A ministerelnök ur azután a következőkre figyelmeztet bennünket: hogy mi lenne akkor, ha az egyik törvényhozás ezt határozná, a másik törvényhozás pedig épen ennek ellenkezőjét határozná s igy ellenkezésbe jönne'? Azt mondja: ezen esetben a monarchiának a külügyekre nézve semminemű befolyása nem lenne. No, én ezen eredmény felett a ministerelnök úrral vitatkozni nem akarok, hanem azt mondom, hogy akkor nem következik belőle, hogy ezen intézményt sérthetlenüll fel kell tartani; hanem az következik belőle, hogy ezen intézményt ugy kell megváltoztatni, hogy mind a két törvényhozás a saját országának érdekei szempontjából egész függetlenül ós önállóan határozzon. {Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha oly törvények léteznek, melyek ezt lehetetlenné teszik az ország kormányzatának, vagyis inkább a két állam kormányzatának tovább vitelét; ha az egyik törvényhozás a maga hazájának szempontjából indulva ki határoz, és a másik ugyanazt teszi: akkor ez világos bizonysága annak, hogy ezen intézmény ügyetlenül volt kigondolva, hogy az a mi viszonyainkban nem alkalmazható. Az bizonyos, az kétséget nem szenvedő, hogy ha egy pillantást vetünk ezen kérdésekre, melyek felmerültek, sokkal több azon pontok száma, melyekben a mi érdekeink az osztrák állam érdekeivel ellentétben állanak, mint azoké, melyekben oly közel és rokonszenvesen érintkeznénk mint jelenleg, és ha még jelen esetben is attól kell tartani a kormánynak, hogy az egyik törvényhozás mást határoz mint a másik : akkor engedelmet kérek, én nem tudom elképzelni, miképen lehessen ezen intézmény fen tartását igazolni és védelmezni. En tehát a ministerelnök ur ezen előadását ugy tekintem, mint a melyből kitűnik ujabban, hogy a közösügyek tárgyalásának Magyarország és az osztrák államok közt megállapított módja, a lehető legszerencsétlenebb mindazok közt, a mi e tekintetben kitalálható volt. (Ugy van, ugy van, a szélső baloldalon!) A ministerelnök ur azután menti magát azon vád ellenében, mely Ürményi képviselő ur által felhozatott, hogy t. i a kormány török érdekben beszél és orosz érdekben működik, azt mondja, hogy ezt nem tette sohasem, s hogy a vád alaptalan. Meglehet az, hogy a kormánynak nem volt intentiója olyan, de a tények mindenesetre olyanok voltak, hogy ennek a látszatját viselték magukon s hogy nemcsak Ürményi képviselő ur, hanem a ! közvélemény ugy a Lajtháu tul, mint innen. Európa szerte azon meggyőződésben élt, ós él ma is, hogy a mi külügyi politikánk olyan módon vezettetett, hogy török barátságot színlelt, valósággal pedig az orosz érdekeket legyezgette és pártolta. Ha tehát az intentió nem olyan volt, mit én igen óhajtanék önöknek elhinni: legyen oly szíves, és higyje el nekünk azt, hogy a látszat mindenesetre olyan volt, s hogy ezen látszatnál fogva az ő politikájuk átalánosságban európaszerte elitéltetett. Áttér azután a ministerelnök ur a kérdésnek tulajdonképeni leglényegesebb pontjára, a sanstefanói békekötésre és annak monarchiánkra nézve való horderejére, és azt mondja, hogy a san-stefanói békekötésnek vannak pontjai, melyek a monarchia érdekeivel semmikép meg nem egyeznek. Ezt a békekötés óta hallottuk már, hogy a külügyminister kinyilatkoztatta volna, kinyilatkoztatta ezt már itt a ministerelnök ur is, mint a mi közös-ügyes államunk külügyi politikáját. De miután hivatalos okmányokból kiderült az, hogy már múlt évi június elején a san-stefanói békekötésnek minden pontja tudva volt a kormány előtt, ós a kormány — ámbár tehetségében állott volna talán kardcsapás nélkül, talán csekély erő felhasználásával megakadályozni a san-stefanói békekötésnek oly eredményeit, minőkre az most vezetett, — azt nem tette, és akkor soha sem találta azt, hogy Magyarország érdekei a szándékolt békekötés feltételei által sértve voltak. Ezt csak azóta mondja, mióta a san-stefanói békekötés megköttetett. Miután én részemről semmi lényeges eltérést ezen békefeltételek és azon békefeltételek közt, melyek múlt évi június elején közöltettek Andrássy gróffal, nem észlelhetek, azért én igen természetesen azon kérdést voltam bátor intézni a kormányhoz, hogy melyek azon pontjai a san-stefanói békekötésnek, melyek Magyarország, vagy a monarchia érdekeit sértik, miután azon feltételek közül, melyeket múlt évi júniusban tudott, ugy látszik, egyiket sem tekintette olyannak, mely a monarchia érdekeit sérti. Erre nézve, a mi igen lényeges, a mi főpontját képezi azon dolognak, azt mondja a ministerelnök ur, hogy ő a részletekre nem felelhet, hanem hogy felelni fog majd a külügyér a delegatióban nem sokára. Engedelmet kérek, már előbb is érintettem röviden : én abban, hogy ezen országgyűlés, ezen képviselőház a delegatiókban adandó felvilágosításokra utasittassók, megnyugodni és azt elfogadni nem tudom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy nekünk határoznunk csak akkor és ugy lehet, ha a tényállás előttünk a maga egészében és tökélyében fekszik. Igen