Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

278 892, országos ülés május 11. 1878. (Közbeszólás a szélső belfelöl: Vegye vissza, most mindjárt!) Engedelmet kérek, ezt nem kérdeztem, nem is kérdezem, mert első sorban okvetlenül a képviselőháztól függ, hogy legyen-e és meddig legyen ezen kormány, vagy meddig legyen az én csekély személyem ezen a helyen; (Elénk helyeslés a középen) de addig a mig mi leszünk itt: nekünk kell megítélni azt, hogy ezen rendelettel mikor és mi történjék. (Elénk helyeslés a középen.) És épen azért, inert én a kormány helyzetét és hivatását ugy fogom fel, hogy a végrehajtási teendőkre nézve egyes eoncret esetekben utasításokat csak meggyőződésétői vehet, — fen állván a parlament hatalma, hogy ha a mi meggyőződésünk az ő nézetével összeütközik, bennünket ezen polczról letaszítson: — én semmiféle compromissum iránt ígéretet nem teszek. (Élénk helyeslés a közében. Mozgás a baloldalon.) Apponyi gr. s képviselő ur azt mondta, hogy lehetett volna talán megkísérteni, csendesebben elintézni az ügyet, a védelemnek legjobb módja az lett volna, ha a kormány visszavette volna a rendeletet. Behunyta volna felette a ház többsége szeméi, és igy hallgatag mintegy absolutoriumot adott volna. De hogy mintegy elvegye tőlem — még ha lett volna is kedvem ilyen eompromissumra, •— attól való kedvemet, hozzá tette, hogy ő ugyan a parlament részéről ez esetben is azt igen helytelen eljárásnak tartotta volna. Mindenesetre nagyon furcsa, hogy midőn egy előbbi rendeletet a kormány visszaveszi, azok, a kik megtámadták e rendelet miatt a kormányt, fölkiáltanak : ez a visszavonás mutatja, milyen gyenge a kormány, ugyanazok egy másik rendelettel szemben azt mondják, hogy az lett volna az ügy legcsendesebb elintézése, ha e rendelet visszavótetik, de a parlamentnek akkor sem lett volna szabad a kormányt fölmentenie és ugyan akkor ugyanazon napon, ugyanazon órában, ugyanazon párt részéről a kormány megint felszólittaiik, hogy legyen ígéretet, hogy vissza veszi a rendeletet. Engedelmet kérek, de vajon nem bizonyos jele-e ez annak, hogy itt — nem mondom egyedül - de mindenekfelett egy lebeg szemük előtt: ezen kormányt compromittálni. (Ugy van! a középen. Nyugtalanság balfelöl.') De a képviselő ur azt mondja, hogy a rendelet körül követett eljárásunkat a feddhetetlen előélet indokával lehetett volna mentegetni. No t. képviselő ur, én azt hiszem, hogy az ezen indokokból való mentegetődzés nem bírna nagyon sok haszonnal. És épen azért, mert én csak erre hivatkozhatnám, a t. képviselő urnák — elismerem —- helyzete sokkal szerencsésebb, mert a liberalismus tudni fogja azon tételt: hogy jobban kell örülni egy megtérő bűnösön, mint azon, a ki soha sem vétett. És azért hiszem, hogy a képviselő úrra a liberális pártban még nagy jövő vár. (Derültség a középen.) De mondom, be akarom fejezni beszédemet és csakis arra reflectálok még, a mit a t. képviselő ur a parlament kötelességéről mondott, midőn arról szólott, hogy a mely kormányra minduntalan uj és uj botlás bizonyittatik: azt a parlamentnek támogatni semmi szin ós viszonyok között nem szabad. Egyik megjegyzésem az, hogy a botlásokkal való vádolás még a botlások elkövetéséneknem bizonyítása, (Helyeslés a középen.) Valamint van joga a képviselő urnák valamit botlásnak mondani, lehet másnak joga azt nem tartani botlásnak. (Ugy van! a középen) De egyébiránt a parlamentalismusnak, ugy elméleti mint gyakorlati tiszta elvei szerint, minden képviselőnek teljesen joga van saját lelkében megfontolni azt, hogy még akkor is, ha nézete szerint követtetett is el a kormány részéről valamely botlás : vajon azon botlás oly súlyos, oly veszélyes-e, hogy azt kisebb bajnak ne tekintse, — nem személyünkről beszélek, hanem átalánosságban szólok, — mint a milyen azon perczben egy kormány-változás lenne. (Mozgás a baloldalon.) Azt hiszem, elvontan minden személytől, ez minden parlamenti tag joga és kötelessége és épen azért, midőn múlt beszédemben a t ház tagjaihoz felszólításomat — a mely ma patheticusnak neveztetett — intéztem, nem irányomban való részrehajlásra, de semmi egyébre nem kértem a képviselőház tagjait, mint a képviselői köteleség jól megfontolt lelkiismeretes teljesítésére. Az volt kérésem akkor, az ma is: méltóztassanak minden személyre való tekintet nélkül egyfelől a beállható következmények egy vagy más esetben való hordereje felett Ítélni, (Mozgás balfelöl.) méltóztassanak másfelől — mert elismertem és elismerem, hogy egy képviselő sem támogathat oly kormányt, a melynek kezei közt az ország, a nemzet szabadságait veszélyeztetve látja — méltóztassanak meggondolni : veszélyeztetve látják-e a mi kezeinkben a nemzet és az ország szabadságát ? (Felkiáltások balfelöl ^ Igen!) s a kik veszélyeztetve látják, szavazzanak a beadott határozati javaslatok valamelyikére; a kik pedig nem látják veszélyeztetve: fogadják el a bizottság véleményét. (Hosszan tártéi zajos éljenzés és taps a középen.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Hosszan tartó zaj. Halljuk! Halljuk!) Én t. ház, szavaim elferdítenének és intentióim egyenes félremagyarázásának helyreigazítására kérek szót a t. háztól. (Halljuk] balfelöl). A t. ministerelnök ur jónak látta azt mondani, hogy én az utczai zavargásokat igazolni akartam, és azokról szolgáltattam elméletet. (Mozgás. Halljuk]) Ennek ellenében nem engedhetem meg t. ház,