Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

3»2. országos ülés május 11.1878. 275 litott nézetével szemben, hogy azt lehet tehát felelőssé tenni, a ki a rendeletet aláirta : ugyanakkor egy más rendelettel szemben, melyet nem én irtam alá. hasonlólag én tétettem felelőssé. Ily viszonyok közt csakugyan rá lehetett erre mutatnom : de nem panaszkópen, nem kifogásképen tettem ezt, sőt akkor is nyilvánítottam, hogy ugy az egyik, mint a másik rendelet irányában a felelősség solidaritását elvállalom. (Élénk helyelés a középen.) Megkívánom mellesleg jegyezni azt is. hogy én sajnálom, hogy a t. háznak a parlamenti eljárásban annyira gyakorolt tagja is, mint a t. képviselő ur, egy ájtatossági könyvre utal azért, ha a vitában nem mondatik ki az illető képviselőnek a neve. Igaz, hogy nálunk szokás a nevet megmondani, de a paríamentalismusnak legclassicusabb földjén Angliában, pláne a parlamenti deeorummal ellenkezőnek tekintetik az, ha a kép viselő névszerint megneveztetik ; megszokták néha kerületét nevezni, máskor más körülírással élnek, hogy megértessék kiről van szó; de nevén nem nevezik. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk \) Én a legnagyobb osendessóggel meghallgattam a beszédeket, meghallgattam az ájtatos és nem ájtatos könyvek alkalmából mondott sikerült és nem sikerült élczeket: igen kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak engemet is meghallgatni. (Halljuk! HalljukV) A t. képviselő ur különbséget, eltérést igyekszik kimutatni a jelen minisíerium tagjai között, felolvasván t. barátom Wenckheim Béla bárónak, mint belügyministernek egy 1868-iki nyilatkozatát. (Hosszas élénk derültség a középen.) Sajnálom, hogy t. barátom nem volt akkor jelen, mikor a képviselő ur az ígéretet olvasta, mert különben mindjárt, abban a perczben látta volna a t. képviselő ur, hogy ellentétet akart ugyan felmutatni, de nem tudott, mert sem Wenckheim Béla b akkor, sem mi most egyetlen szóval sem mondtuk azt, hogy gyülekezési vagy egyesülési jog tényleg nem létezik Magyarországon. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: Szóval nem, hanem tettekkel! Tisza Kálmán ministerelnök: Arra is rátérek. Hogy gyülekezési jog nem léteznék Magyarországon : senki közülünk azt nem mondta, és senki azt nem bizonyította. Nem lehetvén azonban ma az idő rövidsége miatt erre bővebben reílectálnom, a t. háznak minden igazságszerető tagját arra kérem: hogy Osemegi Károly t. képviselő ur tegnapi beszédét legyen szíves elolvasni. Abban is, ezen jog létezésének negatióját nem fogják találni sehol; hanem igenis fogják találni negatióját némely túlságos következtetéseknek egyik vagy másik irányban. És én nem tehetek róla, de midőn azt látom, hogy az előttem szólt t. képviselő ur szemben azokkal, a mik magában a rendeletben vannak, szemben azokkal, a miket az iníerpellátiók alkalmával a rendelet czélzatáról, értelmezéséről, elmondtam, csak hogy erősebb támadó érvet vehessen magának, azt mondja, hogy a kormány vagy Osemegi t. képviselő ur megtagadja a gyülekezési jognak lételét; és éhez azután még hozzáveszem azt, a mit a képviselő ur beszéde végstadiumában fejtegetett: azt kell mondanom, hogy igen is meg kell gondolnia mindenkinek, nincs-e ott aggodalomra ok — mint ő mondta ezt Osemegi t. képviselő úrral szemben egy Osemegi képviselő arra ráfogott állítás alapján, •— mondom : nincs-e ott aggodalomra ok, a hol a serdülő ifjúság oktatása részben oly kezek közt van. (Hoszsz is élénk helyeslés, tetszés és taps a középen. Nagy nyugtalanság balfelöl l Felkiáltások a szélső baloldalon; Elnök ur! Utasítsa rendre ! Nagy mozgás.) Elnök: Én nem látok okot arra, melynél fogva elnöki kötelességem volna most közbeszólani. (Zaj. Ellenmondás a szélső baloldalon. Elénk helyeslés a középen. Nagy mozgás.) Tisza Kálmán: Engedelmet kérek, én azt tartom, hogy valamint az egyik képviselő élhet ily kifejezéssel, melyben én legalább az ő részéről sem láthattam imparlamentalismust, ugy tőlem, egy másik képviselőtől is ezt, megtagadni nem lehet. (Helyeslés a középen. Halljuk! Halljuk!) Mondom, méltán támadhat aggodalom akkor, midőn a serdülő ifjúság oktatása részben olyannak kezei közt van. a kiről látjuk, hogy ily elmagyarázásokkal éi csak azért, hogy erősebb megtámadásokat intézhessen és másfelől mint beszéde vége felé teve, beszegődik nem a forradalmi, hanem az utczai zavargási tán theoreticus hirdetői közé. (Elénk heslyeslés és tetszés a középen. Nagy mozgás balfelöl.) Igazolni fogom azon szavaimat, hogy a t. képviselő ur nem foradalmi. hanem az utczai zavargási elmélet fejtegetőjévé szegődött. (Elénk mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Kern forradalmi, mert ahoz nagyobb eszmék és nagyobb emberek kellenek ; (Mozgás balfelöl. Helyeslés a középen.) hanem az utczai zavargások elméletének fejtegetőjévé. És itt én sem akarok félreértetni: (Halljuk]) én nem mondom azt, hogy soha semmi viszonyok közt nincs meg egy nemzetnek az a joga: hogy ha törvényei lábbal tapodtatnak . . . (Közbekiállt ások szélső bal fel öl. Ez az\ Halljuk]) tessék kérem végig hallgatni.. (Halljuk] Halljuk!) hogy ha törvényei lábbal tapodtatnak, szabadságai elraboltatnak, és már minden egyéb eszközt megkísértett: akkor utoljára a desperatió eszközéhez is ne nyúlhasson. (Felkiáltások a balról: Ez az\) Csak hogy — és ez áll szemben a t. képviselő urnák a büntető törvénykönyv egyik §-ára tett hivatkozásával, —• csak hogy ha ezt