Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

274 31)2. országos ülés május 11. 1878. vedélyek, — és az államtitkár ur kedven ez szava szerint: — az ingerek (Élénk derültség balfelöl.) felkeltettek, a mi azután terjeszkedett, mint az ár, a mig végre forradalommá fajult" T. ház, hiszen a júliusi dynastia bukásának történetét ismeri e t. ház, jól tudja, hogy azon dynastia bukásának oka nem a banquettek betiltása volt, jól tudja, hogy az abban a mély meghasonlásba!! rejlett, a mely az akkori parlament! többség és az ország közt volt; jól tudja, hogy az akkori iniuister Guizot a királyt biztatta, hogy meg van a parlamenti többség, tehát biztos minden. Ihi nem ügyeltek a valódi okokra, a melv okok az ország állapotára hatottak, és melyek az erőszak szomorú kitörését, előidézik. (Ugy van! balfelül) Én nem akarok abból egyálalán hímet varrni a jelenlegi állapotokra, csak azt akarom kiemelni, hogy én nem tartom helyesnek, nem tartom üdvösnek, még ha joga van is hozzá a kormánynak a közvélekedéssel, a közvélekedés orgainuinaival a népgyülésekkel való érintkezést teljes-m elzárni. En nem tartom helyesnek a szabad gyülekezési jog fölfüggesztéscvel rendes körülmónvek közt bizalmatlanságot tariusitani elegendő alap nélkül ; nem tartom helyesnek azt, mert én még a más párthoz tartozó kormányt is nem elszigetelve szeretem azon a széken látni, hanem szeretem látni, mig a többséget birja, az ország nagy rétegei által fölkarolva, az ország nagy rétegeivel gyakori ós bizalmas közlekedésben. S épen ezért, t. ház egy utolsó consideratióval végzem beszédemet. Ez pedig abból áll: fontolja meg a t. ház, hogy ezen határozati javaslat elfogadása által valóban előáll-e azon veszélyse praecedens, a melyre itt utaltak. Én megvallom, ón a sikert óhajtom : ezen rendelet mellőzését, s a gyülekezési jog szabadságának biztosítását. És ha bármely más utón, a mely a t. kormány létezésével semmi összefüggésben nem áll, ha a t. kormány biztos módot nyújt erre, én abban a pilláidban — ámbár többi aláíró társammal e tekintetben nem értekeztem, — de visszavonom határozati javaslatomat. Mert az elérendő czél az, hogy ezen rendelet, a melyie maga a ministereinök sem helyez most már nagy súlyt : mellőztessék, ós a gyülekezési szabadság, melynek felfüggesztésére valóban nincsen ok, visszaállittassók, és jövendő visszaélések ellen biztosittassék. (Helyeslés balfelöl.) De mig azt halljuk, hogy ez mint rendes jogosítvanynyal kibocsátott rendelet fentartatik, és ezen ügynek intézése a kormány rendes hatásköréhez tartozónak nyilvánittatik : gondoljuk meg, hogy ezen szavazattal, minden más kormányt is felbátorítunk erre, hogy rendes hatalmával ugy járjon el. mint ez a kormány. Gondolják meg, hogy az a jogbiztonság, melyet a gyülekezési jogtól elvonnak, — mert kétségbe vonatik az alkotmányos gyakorlat, mert a törvénynek írott betűire rámutatni nem tudunk, azon jogbiztonság implicite elvonatik minden más alkotmányos jogtól, a melynél csak jónak látják az alkotmányos gyakorlatot kétségbe vonni és melynél nem tudunk irott törvényre hivatkozni. Ezt, gondolja meg a t. képviselőház, és akkor ennek folytán tegyen egy határozott lépést és azon határozati javaslat elfogadása által idézze elő szükségkép ezen rendeletnek hatályon kivül való helyezését, idézze elő szükségkép a gyülekezési jog szabadságának a kormány felügyeleti joga telyes szabályozásával együtt való megoldását. Ezért ajánlom határozati javaslatomat. (Hoszszan tartó élénk helyeslés és taps balfelöl és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministereinök: T. ház! (Halljak!) Bármily későre haladott is az idő, bár bizonynyal magamra nézve lehetne legkívánatosabb, különösen a ma hallott két jeles beszéd után időt nyerhetni a válaszolásra : én mégis kérem a t. ház engedélyét, hogy ina felelhessek, (Halljuk! Halljuk !) előre is megígérve, hogy tekintettel az idő előre haladott voltára, a legszükségesebbekre fogok szorítkozni. (Halljuk !) Kérem pedig ezt azért, mert azt gondolom, hogy miután azok, a kik a dologhoz szólni kívántak, már ugy is szólottak, nem volna helyes ezen tárgyalást egy másnapi ülésre is átvinni. (Helyeslés.) Midőn szót kérek, először is — az épen most előttem szólt képviselő úrral szemben •— vagy, hogy kövessem az általa adott példát, a t. tanár ós képviselő úrral szemben, (Derültség.) megkívánom jegyezni, hogy én sem most, sem a múltkor, sem soha máskor semmikép nem panaszkodtam, hanem igenis rámutattam arra, hogy nem mutaja az objectivitás jelét, ha minduntalan egyes személy választatik ki akkor, mikor a tényt, melyről szó van, nem a maga fejétől, nem magában tette, s midőn — hozzá teszem — a kikkel együtt tette, nem kértek rá senkit, hogy csak egyet válaszszanak ki közülök ki, (Helyeslés a középen.) Mert először is nem áll az, mintha a t. képviselő urnák, vagy bárkinek ne lehetett volna hivatalos tudomása arról, hogy ez a rendelet a niinistertanács megállapodása folytán keletkezett. Emlékeztetem a t. képviselő urat, hogy midőn ezen tárgyban hetekkel ezelőtt interpelláltattam, mint minister hivatalosan mondottam el, — tanúskodnak erről a ház naplói, — ezen rendelet k'ietkeztének történetét, s ezek közt azt is, hogy ez a ministertanács megállapodásából származott. Kern tudom, annyira megye e a t. képviselő ur, hogy azt, a mit e helyen egy minister moüd : nem hajlandó többé hivatalos nyilatkozatnak tekinteni? De reámutattam arra meg ezenfölül azért is, mert a t. képviselő urnák ma felál-