Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-392
272 Tekintsünk el a szavaktól. Nézzük meg a két rendelet tartalmát. Ha bármelyik rendeletnél azt találjuk, hogy az „engedély" szó szokott és természetes értelme annak tartalmával meg nem egyez, hogy annak egész tartalma szükségkép és eltagadhatlanul a szabad gyülekezés jogelvének és csak is ennek alapján áll és folyománya, akkor a logikai törvénymagyarázat szabályai szerint nem az egy szóért kell az egész rendelet tartalmát megváltoztatni, hanem ezen egy szó értelmét kell az egész tartalomhoz idomítani. {Helyeslés a baloldalon.) No már most nézzük meg elfogulatlanul, mit kivan a gyülekezési jog szabadságának elve? A gyülekezési szabadság elve szerint minden gyülekezet szabad ; tehát egy gyülekezetet sem szabad megtiltani, mely törvényes czélú ; ellenben a mi törvénytelen czélú, a mi törvényszegésre czóloz, azt meg kell tiltani. Azon rendelet, mely csak enynyit fejez ki, és ezen egy hajszálnyival se megy tul, az a rendelet tiszteletben tartja a gyülekezési szabadságot, akármiféle szót használ is. Holott azon rendelet, mely ezentúl megy, mely a tisztviselő discretiójára bizza megítélni, hogy még a törvényes czélú gyülekezet is mikor tartható meg, mikor nem származik belőle baj, mikor vállalja el ő a felelősséget a törvényes gyülekezet megengedéseért: azon rendelet aztán akármiféle szót használ, nyilt tagadása az egyesülési jog szabadságának. Világos és egyszerű ez, nem changeirozás és nem bűvészet. {Élénk tetszés a balodalon.) Méltóztassanak megvizsgálni a két rendelet tartalmátMit mond az 1848-iki ministerinm rendelete? Azt mondja, hogy ha a gyűlés czélja törvényszeres : az elnök az engedélyt megadja ; ellenben ha törvényszegést, vagy a közrend erőszakos megháboritását foglalja magában a gyűlés czélja : tilalmazni köteles. Kérdem : nem meg volnánk-e elégedve, ha az igen t. ministerelnök ur a maga rendeletében ezen határozmányt létesítette volna ? {Helyesles a szélső jobb- és a baloldalon.) Miattam élhetett volna az engedélyszóval a mennyiszer tetszik, akár egy catalogust mellékelt volna hozzá az engedély szóból; én a rendeletben a gyülésezési szabadságot elismerve és megóva láttam volna. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon) De mit mond az igen t. ministerium rendelete? A ministerium rendeletének czime ez: „a népgyűlések engedélyezésére és megtartására vonatkozó rendelet;" másodszor azt mondja, ,,az engedély további rendeletig népgyűlések megtartására csak akkor adandó meg, ha a népgyűlés megtartásáról legalább három nappal előbb szabályszerű bejelentés történik; ha a népgyűlés megtartását (3—10 oly személy, oly helybeli tekintélyes egyén kéri, kiknek megbízhatóságáról a népgyűlést engedélyező hatóság meg van győződve, ós hogy azok jótállása mellett az illető hatóság saját felelőssége érzetében is a népgyűlés megtartását megengedés május 11.1878. hetőnek véli." Itt tehát nemcsak a feltételek meg vannak szabva, melyeket a kérelmezőknek ki kell mutatniok, hanem itt az van mondva a tisztviselőnek : ha meg van is adva a feltétel, ha törvényes czélú is a népgyűlés, még akkor is fontold meg jól, hogy saját felelősséged mellett megengedhetőnek véled-e a gyülekezést, és ha megengedhetőnek véled: no akkor add meg az engedélyt. Hogy ez engedélyezés a maga legtisztább világában, hogy ebben az engedélyezési szó tökéletes összhangban van a rendelet tartalmával, hogy a rendelet tartalma semmi támpontot nem nyújt arra, hogy az ember azt képzelje, hogy itt az „engedélyezés" szó improprie van használva: ezt gondolom, senki sem fogja a minister urak közül sem kétségbe vonni, s ha nem vonja senki kétségbe, lehet-e akkor engem dialectikai fogással vádolni, hogy ott, a hol a rendelet tartalma, a mint a felolvasott szöveg mutatja, a szó természetes értelmével ellentétben áll; én nem a rendelet tartalmát ezen egy szó után, hanem ezen egy szót akartam az egész rendelet tartalma szerint magyarázni. {Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Lehet-e engem azzal vádolni, mint a képviselő ur tette, hogy én ezen egy szót akartam kichangeirozni a lendelet tartalmából ? Lehet-e engem azért vádolni, hogy két különböző alkotmányos érzék, két különböző jogi felfogás által sugallt rendeletben egy és ugyanazon szót nem akartam a tartalom ellenére egy és ugyanazon értelemben venni ? {Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a középen) Nem changeirozás tehát igen t. államtitkár ur, nem bűvészkedés volt ez, valamint hogy tartozom neki azon igazsággal, hogy minek teljesítésére ő Ígérkezett, hogy t. í. kiehangeirozza a tilalom-szót az 1848-iki rendeletből, az sem volt changeirozás, mert nem sikerült. {Élénk derültség balfelöl.) Az igen t. államtitkár ur azt mondotta, hogy ugyanazon utón járna el ő is, ha azt mondaná, hogy ezen tilalom szó neki nem tetszik; ós ennélfogva a rendeletből ki kell changeirozni valahogy e szót; ez improprie van használva, nem így kellene itt állani, hanem a tilalom szó helyett engedélyezést kellene tenni. T. ház ! Ha az igen t. államtitkár ur megkísértette volna a rendelet ismert szövegéből kimutatni, hogy a tilalom és azon rendelet tartalma közt összeférhétlen ellentét van, hogy a tilalom szó természetes értelmével a rendelet egész tartalma nem egyez meg, akkor talán azon az utón járt volna, melyen sikerrel kisérthetett volna meg egy kis bűvészetet, egy kis changeirozást; hanem, mikor ő óhaját fejezte ki az iránt, hogy szeretné a tilalom szót kitörülni: akkor ugy járt — bocsánatot kérek, hogy egy történetkét, mondok el — a hogy járt egyszer a strucz-madár, midőn a ma392. országos ki
