Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-392
392. országos ülés májas 11. 1878 271 vehető felügyeleti jog nem terjedhet tovább, mint a mennyire magát a jogot alkotmányos gyakorlattal igazolni lehet. (Zajos helyeslés és derültség a bal és a szélső baloldalon.) Ez helyes, bölcs, és egészséges elv. Es ha valaki tudna nekem felmutatni olyan joggyakorlatot, mely szerint a kormány az általa ünnepélyesen elismert egyesületi és gyülekezési jog irányában alkotmányosan és folytonosan több jogot gyakorolt a pnszta felügyeleti jognál, akkor azt mondanám, hogy igenis a kormány hatáskörén belől járt el, hogy Magyarországon van egy alkotmányos gyakorlat, melyet meg kell javitani, melyet a kellő korlátok közé keli szorítani. De én azt hiszem, hogy azok a rendeletek, melye- I ket a kormány felmutatott, és a melyekre, mint I praeeedensekre hivatkozott, egészen más körben mozognak, mint a melyet a jelen kormány kibocsátott ; mert a kormány egész rendeletében nem követi azon alkotmányos gyakorlatot, hanem kihúzza consequentiáit a t. képviselő ur által felállított azon elvnek, hogy gyülekezési szabadság nem létezik, hanem létezik ministeri discretió, mely a maga belátása szerint szabályoz mindent. Midőn ezt látom, akkor igenis jogom van arra hivatkozni, hogy a kormány nem igazolta azt, hogy törvényes hatáskörében maradt, hogy az 1848. ministerium által ünnepélyesen elismert és az 1867. ministerium által szintén elismert és alkotmányos gyakorlattal szentesitett, és nálunk is szokás jogot képező gyülekezési szabadságnak felforgatására önkényesen nem törekedett. (Élénk helyeslés balról és szélső balról.) Igaz t. ház, hogy a ministerelnök ur és államtitkár ur által egyaránt vádoltattam dialeetikai fogással. (Halljuk]) Mielőtt azonban erre áttérnék, egy személyes megjegyzésre kérek engedelmet a t. háztól. (Halljuk \ Halljuk!) Az igen t. ministerelnök azon kérdést vetette fel, hogy miért intéztem — gondolom talán jó részben rám vonatkoztatta ezen rendeletre vonatkozó felelősségi kifogásomat ő hozzá, s csakis ő hozzá, holott világos dolog, hogy ezen rendelet az egész ministerium által a ministeri tanácsban elfogadtatott; egyébiránt kijelenti a ministerelnök ur, hogy ő elvállalja solidaritás alapján a felelősséget, és igen helyesen ; de megjegyzi, hogy épen ezen személyes éle a dolognak mutatja, hogy bennünket nem a közszabadság korlátozás miatt nyugtalanság vezet, hanem inkább szpmély, értem politikai személyessége elleni törekvések. Én t. minister ur, hivatalosan arról értesülve, hogy a ministertanács határozta el e rendeletet, nem vagyok, nem is voltam; ellenkezőleg azon rendeletben, mely e házban fenforog, mely Pestmegye főispánja által az alispánnak kiadatott s melyet hallgatólag, de tán nyíltan is a minister ur ugy ismert el, mint hivatalos szövegét az általa kibocsátott rendeletnek, egyenesen az tartalmaztatik: „a belügyminister által bocsáttatott ki", Ha kell, felolvasom (Felkiáltások:Nem kell!) No már t. ház. ha az egyetlen szöveg, mely hivatalosnak van elfogadva, ugy tűnik fel, mint a belügyminister által bocsátott rendelet, és ha az ellenkezőről fel sem világosittatunk: ugyan van-e abban panaszra alap. ha a támadás egyenesen a belügyminister ellen intéztetik? Egyébiránt még azt is megjegyzem, hogy ezentúl hasznát veszem ezen figyelmeztetésnek és csak midőn saját szavait idézem, szólok a ministerelnök úrhoz, különben pedig mindig az egész ministeriumot fogom érteni. (Helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök ur által vádoltatom különösen azon dialeetikai fogással, hogy én az 1848-iki másik ministeri rendelet azon passusában, amelyet egyedül a ministerelnök ur idézéséből ismerek, előforduló „engedélyezés" szóból azt akartam bebizonyítani, hogy az ott improprie volt alkalmazva, és meg nem kiséreltem a bebizonyítást ugyanazon engedélyszóra nézve, midőn az a mostani ministerium rendetében van alkalmazva, s ebből a ministerelnök ur azt következtette, hogy én dialeetikai fogásból az engedély szónak két értelmet tulajdonitok; más értelmet: ha az 1848-iki ministerium; és más értelmet: ha a jelen ministerium rendeletéről van szó, csakhogy belőle vádat emelhessek. Csemegi t. képviselő ur azután ennél sokkal tovább ment, és ebből merész következtetéssel azt hozta ki, hogy én két alkotmányt ismerek Magyarországon, s azt, a melyik veszélyesebb a ministerekre, zsebemben tartom s akkor hozom elő, midőn a jelen ministeriumról van szó; a másikat pedig, a mely nem veszélyes ,alkalmazom akkor, midőn az 1848-iki ministerium van kérdésben. Tán még sincs egészen ugy t. képviselő ur (Derültség a balon.) és ha idegeinek gyengesége megengedi, miután azt monda, hogy az ilyen magyarázattól irtózik, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) én kímélni akarom ideges gyengeségét. Csemegi Károly: (Közbeszól -.) Nem szükséges ! (Élénk derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: De mégis kénytelen vagyok, bár kímélettel próbára tenni ezen rendelet magyarázatának újólagos felemlitésénél. (Derültség a balon.) •T. ház/ Igenis, én az állítottam, és azt állítom ma is, hogy az engedély szó a t. ministerium által kiadott rendeletben mást jelent; itt igazi és természetes értelemben van használva, és azon passusban, melyet az 1848-iki rendeletből a minisI terelnök ur idézett, improprie van használva ezen szó. Megkísérlem ezt egész egyszerűen és világosan még egyszer bebizonyítani.