Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

270 392. országos ülés május 11.1878. fel volt függesztve. Ha ezen defínitio állana, akkor semminemű alkotmányos szokás sem Magyarországon , sem Európa más államában nem léteznék. Hanem, igen t. ház, egy szerencse van, és ez a szerencse az, hogy az igen t. államtitkár ur ezzel a felfogásával a magyar alkotmányos szokás elismeréséről, az alkotmányos praxis jogi erejéről teljesen elszigetelten áll. Elszigetelten áll először is azért, mert mióta Magyarországon képviseleti kormány van, azóta minden ministerium tett oly nyilatkozatokat, melyekben elismeri azt, hogy a gyülekezési jog egy élő, érző, fenálló joga Magyarország állampolgárainak és hogy ezen gyülekezési jog irányában, — hogy ezen gyülekezési jog szokás-jog, hogy nem ministeri rendelet teremtette, mi teljesen tévtan volna, mert rendes jogkörében kibocsátott ministeri rendelet, a magyar közjog szerint az alkotmányos jogoknak forrása nem lehet — nem vesz a kormány egyéb jogot igénybe, mint a mi az executiva rendes jogköréből a 1848: III. t.-cz. által reá bizott végrehajtó hatalmi functióból foly, t. i. hogy törvénytelen ezélti és törvényszegésre czélzó gyülekezéseket megakadályoztathat és hogy az ellenőrzést, a felügyeletet a gyűlések felett a szabad gyülekezési jog^ jogelvének épségben tartásával gyakorolhassa.. És ha kételkednék ezen, először is hivatkoznám az 1848. ápril 24-én kibocsátott, az összes ministerium által aláirt manifestumra. Sajnálom, hogy e pillanatban kezemnél nincs, de ha kívántatnék, kész vagyok rögtön felolvasni, hogy a ministerium ebben elismerte, hogy ezen jog Magyarország polgárainak alkotmányos joga, hogy ezen jog törvényes szabadsága, a melynek ellenében a kormány a csend és rend megóvása szempontjából a felügyelet jogával él és csakis e szempontból. Már kérem, arra nézve, hogy valami alkotmányosan elismert praxis, szokás, kell-e nagyobb bizonyítók, mintha felmutatjuk a ministerium részéről azon jognézetet, hogy ők e jogot élő jognak tekintették és hogy ennek szabályozása irányában a ministerium hatalmának meg voltak áthághatatlan korlátai. És hogy ha ezen korlátokat az 1848-iki ministerium rendkívüli körülmények közt, midőn inogni kezdett az egész ország, megtartotta: nincs-e jogunk kívánni, hogy megtartsa ez, a magát szabadelvűnek nevező jelen r másik ministerium rendes körülmények közt? (Elénk helyeslés a balés a szélső baloldalon.) és nincs-e jogunk kívánni azt, hogy midőn egy oly tan emeltetik a kormánypadokról, a mely tan szerint Magyarországon egyetlenegy alkotináiryos jog sem lenne biztosítva, ha írott törvény a maga pajzsa alá nem veszi: {Közbeszólás a középről: Ezt senkisem mondtál) — ezen tant az államtitkár ur hirdette, — (Elénk helyeslés a baloldalon.) nincs-e jogunk kívánni, hogy ha, — a mint felteszem a ministerelnök úrról, — nem osztozik ezen tanokban és az ezen tanokból vont következtetésekben: felálljon és ezen felfogás ellen szóljon; nehogy azt a tanúságot merítsük abból, hogy mily óvatosaknak, szigorúaknak, ébereknek kell azon kormány cselekvényei irányában lennünk, a melynek tanácsosai, egyszersmind képviselők, itt ily elveket hirdetnek? (Élénk tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon,) és nem lenne-e ezzel igazolva, hogy a parlament a gyülekezési jog szabadságának megóvására a kezdeményezési jogot önmaga tartsa kezében, mintsem, hogy átengedje oly kormánynak, a mely hallgatással és tiltakozás nélkül tűri el az ily tanok hirdetését, (Élénk helyeslés balfelöl.) a melyeket sohasem hirdettek másutt, mint ott, a hol a jogosultság örve alatt agy akarták az executiv hatalmat kiterjeszteni rendelet utján, mint nem merték volna azt nyíltan kérni a törvényhozástól. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az igen t. képviselő ur meg fogja engedni, hogy én nem csak arra hivatkozzam, hogy az 1848-iki ministerium rendkívüli körülmények között egy ünnepélyes manifestum alakjában, mint élő jogot ismerte el azt és megtartotta ezen jog irányában azon korlátokat, a melyek megtartását ma is kérjük a ministeriumtól; hanem hivatkozzam az 1867-ben megalakult ministeriumra; hivatkozzam különösen annak egyik tagjára, ki a jelen ministeriumnak is tagja, ki akkor belügyminisíer volt és ki az államtitkár ur által hirdetett alkotmányos elvekkel homlokegyenest ellenkező ünnepélyes nyilatkozatot tett a házban; természetesen rábízva a kormányra, hogy ezen nem épen lényegtelen differentiát, a mely csak véletlenül merült fel, mint apró házi bajt, egymás közt egyenlítsék ki. (Derültség bal- és szélső balfelöl.) B. Wenckheim Béla akkori belügyminister midőn interpelláltatott az egyesületi és gyülekezési jog iránt ezen jog fenállására nézve Magyarországon, 1868. május 1-én a kormány nevében ünnepélyesen így nyilatkozott (Olvassa:) „Sőt nem egy alkotmányos jogunk van, a melyet írott törvény világosan nem határoz meg; de mint az alkotmányból folyó jog a folytonos gyakorlat és törvényszerű szokás által megerősítve fenáll és fenn is kell állania. Ilyen többek közt az egyesületi jog, melyet nem irott törvény állapított meg, de a mely az alkotmányosság eszméjének és a törvény által is biztosított egyéni szabadságnak természetes következése. És a kormány felügyeleti jogára azt mondja: e jog ós kötelesség épen ugy az alkotmányból foly, mint épen ugy a társulati szai badság meg van a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat által erősítve." (Rosszán tartó, zajos helyeslés és derültség a bal- és szélső bal| oldalon.) Azt mondja beszédének további részében, ! hogy ennek ellenében a kormány által igénybe-