Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

392. országos ülés május 11. 1878. 209 hagyni, hanem a szokásjognak bizonytalanságából kiemelve, az irott törvény védelme és sérthetiensége alá helyezni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ez az, mit határozati javaslatom második része kivan. Ezért, t. ház, én azt tartom, hogy a parlament kötelességének helyes felfogásából foly határozati javaslatomnak mind a két pontja. Vajon politikus-e ezen határozati javaslat vagy sem: megvallom, annak ellenében a megtámadó érvet tisztán nem értettem. Én ugy fogtam fel a képviselő urat, mintha azt értette volna, hogy ha azon határozati javaslatban a minister eljárásáról bírálat nem mondatik: csak tisztán azon határozati javaslat indokolásában foglalt tételek hagyatnak meg, mintha az a többség részéről elfogadásra számithatna; de én megvallom, ha én ezt oly biztosnak tekinteném, akkor legalább valami jele mutatkozott volna annak, hogy bármily módosítással vagy kihagyással annak a határozati javaslatnak lényeges része a többség által elfogadtatni szándékoltatik ; ha ily készséget látnék, magam is hajlandó volnék a czél elérése szempontjából azon egyes változtatásokat eszközölni. De mig ily készséget nem látok, addig azt tartom, hogy szemben a kormány részéről elfoglalt azon állásponttal, a mely ezen rendelet kibocsátását nemcsak mint jogos hatalmi körét veszi igénybe, de egyenesen kijelenti, hogy azt fentartani kívánja addig, a mig az — véleménye szerint — szükséges ; szemben ezen eljárással, ezen makacssággal : a minister eljárása felett Ítéletet kell mondani. Ennek a határozati javaslatnak elfogadása igenis bizalmatlansági szavazat a minister részére, de ez elől visszariadni az ellenzék álláspontjából, ily esetben, azt hiszem, kötelességsértés volna. Áttérve már most, t. ház, a dolog érdemére , én részemről csak egynehány lényeges érvre felelek, melyek a ministerelnök ur és azután Csemegi Károly képviselő ur által felhozattak , a kinek megnevezésétől én részemről nem tartózkodom , (Halljuk! Halljuk!) mert nem akarom utánozni az ő eljárását és a régi ájtatos könyveknek azon szokását, hogy bizonyos szellemnek megemlítése abban nem fordul elő, hanem a kegyes könyvben annak helyébe három keresztet tesznek. (Derültség.) A főérv, mely a t képviselő ur részéről felhozatott a határozati javaslat és érvelésem ellen, az volt, hogy nem létezik Magyarországon alkotmányos gyakorlat és szokásjog a gyülekezeti jog szabadságára nézve; és másodszor, hogy azon rendelet, a mely a minister által kibocsáttatott, nemcsak hogy rendes hatáskörében bocsáttatott ki, de hogy egyenesen az 1848-i törvények által szolgáltatott a ministeri hatalom körébe a gyülekezési jog szabályozása, tehát Magyarországon a ministeri hatalom-kör a gyülekezeti jog szabályozására, megszorítására, felfüggesztésére minden korlát nélkül kiterjed. Ez volt az egyik érvelése ; a másik érvelésének lényege abban áll, hogy valósággal fenforognak azon körülmények, íenforog szüksége annak, hogy ily, a gyülekezési szabadságot felfüggesztő rendelet kibocsáttassák. A mi a másodikat illeti, arra nézve t. barátom Apponyi Albert képviselő ur megfelelt és nem is hiszem, hogy azon pártban, a mely a kormányt támogatja, uralkodjék azon nézet, a mely azt tartja, hogy csakugyan oly rendkívüli körülmények forogtak fen. a melylyel a gyülekezési jog felfüggesztését, engedélyivel való helyettesítését ideiglenesen indokolnák. De ha azon körülmények fenforogtak volna is, a minthogy a t. ministerelnök ismételten tiltakozott azon feltevés ellen, hogy ezen rendelet kivételes körülmények tekintetbe vételével kibocsátottnak tartassák; de ha kivételes körülmények alapján talán kivételes hatalom igénybe vételével lett volna is kibocsátva : akkor is helytelen volna ezen rendelet. Helytelen volna tartalmilag, helytelen volna alakilag. Tartalmilag helytelen volna, inert a kitűzött czélt absolute nem éri el; formailag helytelen volna azért, mert a szükség alapján kibocsátott rendeletnek lévén tekintendő, a kormánynak kötelessége lett volna azon rendeletet a háznak bejelenteni, azon rendeletre a ház jóváhagyását kikérni. De mert a kormány ezt nem tette, nemcsak világos bevallása szerint, de ezen tettével is azt igazolja, hogy azon rendeletet ugy kívánja megítéltetni, mint rendes körülmények között, rendes hatalmánál fogva kibocsátottat. És ha ugy kívánja megítéltetni, akkor én, t. ház, nem hiszem, hogy mi azon szörnyeteg tant elfogadhatnék, hogy mindaz, a mi az 1848-i törvényben irott betűkkel megszabva nincsen és mire az államtitkár ur igen tudákos, de teljesen alkalmazhatatlan deflnitiója szerint szokásjogot ab immemorabili tempore nem lehet felmutatni, hogy mindaz a ministeri önkény és hatalom-kör rendes attribútumává van téve ; mert kérdem és kérem a t. államtitkár urat, hogy képzel oly alkotmányos szokásjogot Magyarországon és Európában, mely bír azon tudákos kellékekkel, melyeket felállít, t. i. a mely a népben önmagában ugy alakúi, hogy nyomai meg se látszódjanak, a mely terjed és erősbül, mely megküzd a viszonyokkal és minden változtatások közt ugyanaz marad. (Derültség balfelöl) No kérem, ha egy országban emberi emlékezeten belül fel voltak függesztve az alkotmányos viszonyok, ha tévedésből vagy túlkapásból bitorlás történt, mint ezen rendelettel, akkor azt mondhatja a t. államtitkár ur: ab immemorabili tempore nincsen szokásjog, mert ez nem küzdött meg a viszonyokkal, ez átalában nem létezik, ez