Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

392. országos ülés május 11. 1878. 263 ván cserben hagyja. Oly politika, mely Ausztriával szemben és legfontosabb külkérdósekben csak gyengeséget tanusit, idehaza pedig nem tud egyebet, mint az elégedetlenséggel szemben erőszakot alkalmazni: az nem az erős állameszmét képviseli, az renegát-politika, az reactió. (ügy van! a szélső balfelöl.) Az ismeretes kormányrendeletnek azonban nemcsak jogi oldala van, van annak politikai oldala ^ is. Hogy hogyan történt ezen rendelet kibocsátása, arra nem akarok visszatérni; nem akarom megemlíteni, hogy azon kővel, mely ugy látszik a t. ministerelnök "urnák szivére esett, két kő összeütközéséből oly szikra támadt, mely a magyar nép szabadságát akarja elhamvasztani. Inkább visszaemlékszem arra, hogy az akkori mozgalmak szoros összeköttetésben állottak a külpolitikai helyzettel és bonyodalmakkal. És midőn a népgyüléseket megtiltó rendelet kiadatott, annak czélja nem kereshetett egyebet, mint hogy a nemzetet gúzsba kösse, és szabad akaratának nyilvánítását elvegye. És ezen czól fentartatik ma is, fentartja a kormány és fentartja az őt pártoló kormánypárt, midőn ezen rendelet visszavonását nem követeli. Nagy felelősség terheli őt ezért, mert egy nemzet életkérdéseinek legfontosbika eldöntésének idején tőle a szabad szót elvonni, ez lelketlenség. S ne védelmezzék előttem azon ministeri rendeletet azzal, hogy az ideiglenes. Ez nem mentség, mert az ideiglenesség árulja el épen azt, hogy a kormány érzi, hogy a rendelet felette rósz, de mégis fenn akarja azt tartani, mindaddig, mig neki arra szüksége van. A képviselőház, midőn ezen rendeletet helyesli vagy roszalja, azon ponton áll, hogy vagy rálép egy végzetes lejtőre, melynek végén van az autocratia, vagy megtagadja az első lépést ezen végzetes irányban. A népképviseletnek hivatása a nemzeti jogokat védelmezni, a népképviseletnek hivatása a szabadságot oltalmazni: ne tagadja meg ezen hivatását a jelen országgyűlés többsége. A szabadságnak ilyetén kijátszását, mint itt történik, népképviseletnek szentesíteni, véleményem szerint m-m szabad, (Igazi bal/elől.) s mert én azt óhajtom, hogy a magyar képviselőház a népjogok védelmében mindenkor becsületes politikát folytasson, azért kérem a t. házat, hogy ezen alattomos rendeletet visszavetni és Szilágyi Dezső t képviselő ur határozati javaslatát elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ragályi Nándor: T. képviselőház! (Halljuk !) Furcsa időket élünk. (Derültség.) Az előttem ^ szóló, nem az épen előttem, de az azelőtt szóló, egy telivér conservativ, oly liberális beszédet mondott, hogy én telivé]- conservativtól ilyen beszédet sohasem hallottam ; tegnap egy semmivór szabadelvű (Hosszas zajos derültség.) oly reaetionarius beszédet mondott, hogy ilyet se hallottam soha. De majd rátérek én még a t. államtitkár úrra — igaz, hogy nincs itt, Azt mondja a példabeszéd, hogy a kit sokat emlegetnek, az csuklik, hát bizonyosan azért nincs itt, mert nagyon csuklik. (Derültség.) T. képviselőház! Ezen rendeletre nézve is helyes azon juridicum axióma, hogy Actori incumbit próba. A belügyminister ur megtámadta az egyéni szabadságot, megtámadta a szólásszabadságot, megtámadta a gyülekezési jogot, megtámadta ezzel a most szóban levő rendszabályozással az usus jogát; ennélfogva a t. belügyminister urnák mint támadónak kötelessége kimutatni azon törvényt, mely őt erre felhatalmazta. Igen helyes volt azoknak a nézete, kik eddig szintén ezt vallották, vagy pedig — meri megengedem, hogy van oly eset, mikor a kormány rendkivűli rendszabályokhoz nyúlhat, sőt megengedem, hogy a kormánynak nemcsak joga, de kötelessége a törvényt megsérteni; de midőn a törvényt megsérti: egyszersmind mutassa meg, hogy ezáltal megmentette az országot. (Ugy van! balfelől.) Miután az igen t. belügyminister ur ezt nem tette, mert nem tehette, azt hiszem, hogy minden igazságos bírónak el kell őt marasztalni. Legföllebb azok nem marasztalják el, a kiknek zászlójukra semmi más nincs irva, mint egy név: melyik az a név, azt kitalálhatják önök. A tisztelt — ámbár nem tisztelem (Derültség.) — csak Csemegi képviselő urnák tegnap hozzánk intézett azon kérdésére, hogy vajon nem fér semmi szó ahhoz, mit mi eddig mondtunk: egészen röviden azt felelem, hegy nem fór hozzá semmi szó. Nem is folytatom tovább annak vitatását, hogy törvényellenes-e az a rendelet, melyet a minister ur kibocsátott. Hanem nekem Csemegi képviselő úrral, sajnálom, hogy nincs itt — privát számadásom is van. (Derültség) Tegnap azt mondta, hogy nem ő annak az oka — oda fordult hozzám, hogy én őt nem értettem. No hát meg akarom mutatni, hogy ő az oka, hogy nem értettem. Miért? Azért, mert en azt nem tettem fel, nem hittem eleinte magamnak, nem hittem füleimnek, hogy egy magyar képviselő, aki egyszersmind igazságügyi államtitkár, már itt el lehet mondani — lumen a non lucendo — oly reactionarius theoriát állítson fel, mint az a képviselő ur. Mondom, eleinte nem fogtam fel, később aztán beszédje vége felé megtudtam, hogy mit akar. Beszédjéből azt vettem ki, hogy ő Magyarországot ukázokkal akarja kormányoztatni. Minden embernek, akiben a polgári szabadság iránt érzék van, hite az, hogy szabad, államban, szabad polgárnak mindent szabad, amit a törvény és a közmorál nem tilt. Mit mond Cse-