Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

392. országos Illés május 11. 1878 259 nek alnpján, mely törvényeink által nem ismert magán és büntetőjogi felelősséget ró a honpolgárokra ; harmadszor, a minister azon eljárása alapján, a mely a kihirdetésnek, minden jogszabály hatályára nézve mellőzhetetlen formaságait mellőzte. Megvallom, hogy ezen két utóbbi szempontnak igazolásánál vártam volna el különösen az államtitkár ur fényes jogtudományát; azt vártam volna, hogy igazolja tehát: lehet-e rendeletek által magán ós büntetőjogi felelősseget az állampolgárokra róni; azt vártam volna, hogy fejtegesse: hogyan lehet kötelező jogszabályokat alkotni kihirdetés nélkül. Ámde e két pontról a t. képviselő urnák előadása mélyen hallgat, és ezen hallgatás t. ház, nagyon ékes szóló. De ezen hallgatásból azután mi a következtetés? Ha a t. többség a felvetett kérdésnek ezen két oldalát védelem nélkül hagyja; ha a kérdésnek ezen két oldalára nézve, hallgatag beismeri, hogy az nem védelmezhető: mi ebből a következtetés? Az-e, hogy a mi határozati javaslatunkat, mely a ministernek eljárását három szempontból helyteleníti, visszautasítsa ? Nem; hanem az, hogy ahoz egy módositványt nyújtson be, mely szerint a mi indokolásunknak azon része, melyet megtámadott, melyet tarthatlannak vél, abból kihagyassók, de az indokolásnak azon két részét, melyeket megtámadhatóknak maga sem tart, melyekkel szemben a ministernek eljárását nem védelmezhetőnek maga is beismeri: magáévá tegye, elfogadja, s miután a eonclusió megállapítására az indokolásnak e két része elég, magához a conelusióhoz is hozzájáruljon. Ámde t. ház, létezett a kormányra és pártjára nézve még egy harmadik védelmi vonal; és ha ezt felemlítem, daczára annak, hogy a házban a discussió folytán arra hivatkozás nem történt, daczára annak, hogy az a nyilvánosság elé csak a kormánypárti sajtónak nyilatkozataiban került: történik ez azért, mert én a védelemnek ezen módját tartom a legkomolyabbnak és a siker legnagyobb chaneeával megkisórthetőnek. A védelem ezen módja pedig nem volna más, mint hallgatólagos bevallása annak, hogy itt bizony ezen rendelet kibocsátásával hiba történt, ebből következőleg annak visszavonása, és azon kedélyes föltevés, hogy miután valami különös rósz szándok itt fenn nem forgott, ós a dolog és az egyének természete szerint fenn sem foroghatott, hunyjon szemet a parlament ezen kis botlás fölött, és hogy ezzel a dolognak vége van. De t. ház, én nem tartom, hogy a parlament ez irányban ellenőrzési kötelességének teljes mértékben megfelelne, hogyha a védelmi eljárás ezen módjának jogosultságát — feltéve hogy a t. kormány azt kívánna — hajlandó volna beismerni; mert az oly hibák, melyek nem egyszer, mint ama bizonyos népgyülés-kihágás a ministerelnöki palota előtt, hanem gyakran — napról napra — ismétlődnek, melyeknek folytán a kormány ma egy kissé a lelkiismereti szabadságba, holnap egy kissé a gyülekezési szabadságba, holnapután nem tudom, mibe botlik bele : az ily hibáknak teljes rendszerré fajulása, a parlamentre nézve teljes lehetlenné teszi az egyszeri szemet hunyást, s szükségessé teszi azon kérdés felvetését, hogy vajon a hatalom azon fegyveréi;, mely ily módon használtatik fel, meghagyja-e _ azon kezekben, melyek azokat igy forgatják. És talán a védelmi rendszernek ezen nemére, melyet az enyhítő körülmények és a feddhetlen előélet rendszerének lehetne nevezni {Derültség a bal és a szélső baloldalon.) akart némileg a ministerelnök ur czélozni, midőn minapi felszólalásának végén azon pathetieus felhívást intézte a t. házhoz, hogy „ám azok e ház kebelében, a kik azt hiszik. — amire, isten és ember előtt mondom, okot nem adtam, — hogy az én kezemben, mint ministerében ez ország és a nemzet alkotmányos szabadsága veszélyeztetve van: annak okvetlenül kötelessége nem a kérvónyi bizottság javaslatát, de az elleninditványt elfogadni." A t. ministerelnök urnák bizonyosan joga volt a kormánynak alkotmányos és törvényszerű szándékai öntudatában — a t. házhoz ezen felszólítást intézni. Ámde t. ház, az alkotmányosság veszélyei nemcsak annak mechanismusa ellen intézett külső merényletekben állanak; az alkotmányosság nem csak oly kormány által van veszélyeztetve, melyről feltenni lehet, hogy államcsin ra. az 8 lkotmányos formák megsértésére irányozza törekvéseit, hanem az belsőleg veszélyeztetve van minden oly kormányzat által, mely a parlamenti élet szellemében neki jutott kötelességeknek bármelyikérc is elégtelen. Pedig egy kormánynak, egy alkotmányos többségnek és az azt vezetőknek hivatása az alkotmányos élet körül nem merittetik ki az által, hogy az alkotmánynak és a parlamentáüsmusnak rideg formalismusát fentartsák. Egy nem kevésbé nagy hivatása az alkotmányos többségnek és vezérférfiainak az, hogy a nemzeti közszellem vezetését kezükben tartsák, (Elénk helyeslés a balon és a szélső baloldalon.) és a többség és vezérei hivatásának ezen részére nézve állítom, hogy az a jelenlegi kormányzat alatt következetesen elmulasztatik. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Mi az ezen hivatás betöltésére vezető ut? folytonos, következetes, nyílt őszinteség a közvéleménynyel szemben. Mit látunk pedig t. ház? Azt, hogy épen azon kérdésekre nézve, melyek a nemzeti közvéleményt a jelen kormányzat ideje alatt leginkább foglalatoskodhattál^ t. i. a kiegyezési ós a külügyi kérdésekre nézve a t. kormány és közegeinek részéről ennek lépésről lépésre épen ellenkezője történt. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Nem láttuk-e, hogy a kiegyezési kérdésben 33*