Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

260 392 országos Illés május 11. 1878. minden ujabb hátrálást a harczi riadónak egy támadásra hívó megszólalása előzte meg? Nem láttuk-e azt, hogy azon orgánumai a nyilvános­ságnak, melyek által ha nem is egyenesen a kor­mány, hanem annak pártja az érintkezést a köz­véleménynyel folyton fentartja, hogy a kormány­párti sajtó, de a kormánynak magának nyilatko­zatai is a keleti kérdésnek különböző fázisaiban, a nemzetet soha ki nem józanították azon hitéből, hogy azon politika, melyet a kormány követ, utó­végre is azonos azzal, a melyet a nemzet óhajt? És midőn a nemzet fokról fokra látta, hogy mind annak, amit hinnie engedtek, mindenkor ellen­kezője történt: a nemzetnek, hogy ugy mondjam idegrendszere abba bele fásult, és ebből keletke­zett azon veszedelmes lethargia, ebből keletkezett a meglazulásnak azon állapota, {Halljuk!) mely ma a valódi alkotmányosságnak az alkotmáayos szellemnek egy, habár nem is közvetlen, habár lassan működő, de biztosan elharapódzó mérgét képezi. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) És t. ház, találkoznak olyanok, a kik ezen eljárást, a kik azon rendeleteket, melyekben azután ezen eljárás, mint természetszerű csúcsaiban ki­domborodik, conservativ eljárásnak nevezik. Sajátságos fátuma, vagy nem fátuma talán, hanem mindenesetre sajátságos sorsa az ezen kormánynak és pártjának, hogy midőn működését a szabadelvüségnek csillogó jelszava alatt kezdte meg és folytatja ma is a nagy publikum előtt, másrészt épen nem idegenkedik attól, sőt szereti, hogy megint bizonyos körök előtt az ő működése, az ő szereplése és hivatása mintegy eminenter conservativ szereplés tűnjék fel. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsli baloldalon.) Es talán különösen ezen rendeletre fogják e jelleget némelyek ráfogni, talán abból kimagyarázni, hogy ime, mily hatal­mas erélyt fejt ki a bclügyminister a népgyüló­seknek túlkapásaival, — hozzáteszem — nem is létező túlkapásaival szemben; lám minő biztosíté­kait birjuk a társadalmi rendnek, a conservativ érdekeknek ezen kormányzatban. No már t. ház, ehhez talán nekem is jogom van hozzászólni, mert én mindenkor conservativnek vallottam ós vallom magam. (Halljuk! Halljuk!) Ragályi Nándor: Jól indul! (Élénk de­rültség.) Gr. Apponyi Albert: Igenis t. ház, ha a conservativ irányzat abban állana, hogy azok, akik annak hivei, mint a légy a czukorra, oly mohón rá szálljanak mindenre, ami a hatalom erőszakához hasonlít; ha a conservativ irányzat abban állana, hogy valóságos víziszony fogja el annak híveit, minden előtt, a mi egy szabad szónak kiejtése, vagy a népszabadság bármily mozzana­tának fejlődése; (Élénk helyeslés a bal- és a szélső j baloldalon.) ha a conservativismus az önkény felé I , való hajlandóságban állana: akkor elismerem, hogy ezen conservativismus csak a legnagyobb sympatinával, reményeinek mindent túlhaladó meg­valósítója gyanánt kell a jelenlegi kormányzatot tekintenie. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Ámde t. ház, a conservativ irányzat ugy, a mint azt én felfogom és ugy, a mint én maga­mat annak hívének vallom, ettől lényegesen el­térő valami. A conservativ irányzatnak mindenek előtt támasza, talpköve, egész valója a létező jogállapotoknak tiszteletben tartása. Egészséges közélet, egészséges nemzeti állapotok mellett a létező jogállapotnak respectálása egyátalában nem képezhet elválasztó momentumot a conservativ és a szabadelvű irányzat között. Eltérhetnek ak­kor, midőn a létező jogállapotoknak továbbfejlesz­téséről, midőn de lege ferenda van szó; megtör­ténhetik akkor, hogy a conservativ irányzat az államhatalmat a rend fentartására, talán a bizto­sítékoknak nagyobb mennyiségével akarja törvé­nyes utón ellátni, mint a milyeneket a szabad­elvű irányzat szükségeseknek tart; de az meg­nem történhetik, hogy egy conservativ irányzat, mely ezen nevet még megérdemelni akarja: meg­tagadja a szolgálatot akkor, midőn bármely jog­nak, mely a létező jogállapotoknak tagját képezi, megvédéséről van szó. (Elénk helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) És e tekintetben az egészsé­ges conservativ irányzatnak nem szabad különb­séget ismerni a közt: vajon az államhatalomnak, az állami tekintélynek, vagy pedig a népnek a társadalomnak jogairól van szó. (Igaz! Ugy van! a szélső jobb és a baloldalon.) Azon irányzat, a mely egyoldalú hivatását csupán és kizárólag a hatalmi praerogativáknak megvédésében látja, el­lentállása annak az irányzatnak, a mely megint az államhatalom szükségkópeni követelményeinek és praerogativáinak ignorálásával csupán csak a nem organisált társadalom jogosítványainak min­den ároni és egyoldalú fejlesztését kívánja. Az anarchikus irányzatokkal szemben állanak a des­potikus irányzatok. Mindkettő a politikai tünetek­nek csak kórtüneménye, de egyik sem jogosult tényezője. (Élénk helyeslés bal és szélső bal/elől.) Mint jogosult tényező, egyedül azon szabad­elvű irányzat ismerhető el, a mely midőn a sza­badsági attribútumoknak törvényes fejlesztéséről van szó: (Halljuk! Halljuk!) soha tekinteten kí­vül nem hagyja annak megóvását, mi az állam­hatalomnak a rend fentartására okvetlenül szük­séges ; és viszont azon conservativ irányzat, a mely midőn az államhatalom ily praerogativáinak biztosításáról gondoskodik: mindenkor egyenlően kész síkra szállni azon jogok fentartása mellett is, a melyek a nemzetnek tulajdonát, melyek az alkotmányos szabadság biztositékát képezik. (He­lyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents