Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

392. országos ülés május 11. 1878. 255 a gyülekezési jog szabályozására intézettnek, és ekként annak sem tekintem, hogy praeeedensül szolgálhatott volna ezen körrendeletnek, egyáltaban nem avatkozom annak vitatásába : vajon jogosult volt-e ezen aradi rendelet, mely improprie, vagy proprie engedélyhez kötötte a gyülekezési szabadságot; sőt feltéve, de meg nem engedve, hogy mindkét rendelet teljesen jogosult volt, feltéve de meg nem engedve, hogy ezen rendeletek szabályozták sőt korlátozták, a gyülekezési szabadságot : még is azt merem állítani, hogy nem szolgálhattak a vitás körrendeletnek praeeedensül a következő okokból • Először, mert Magyarország 48-ik évi, ezen vitás körrendeletnek alapúi szolgáló közállapotai és a budai botrány között egyáltalában semmiféle hasonlati fokozat nem létezik. Mert azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy bármennyire sajnálatos nézetem szerint is a budai botrány, de még sem indokolja a hozott körrendeletet. Rendelkezésére állott a kormányhatalomnak, a rendészeti, a katonai karhatalom; nyitva áll előtte jelenleg is a törvény útja a nézete szerint excedensek ellen. Ott a biró, a ki azokat, a kik a köztörvény, vagy a közrend ellen vétettek, meg fogja fenyíteni. De egy fő- vagy más városi vagy falusi község állítólagos vagy való hibája miatt egy egész nemzetnek ily columnalis szabadságát, a gyülekezési jogot, a szabadszó, a közvélemény nyilváuulásának ezen egyetlen egy organismnsát megtámadni, korlátozó intézkedésekkel nem lehet és nem szabad. {Helyeslés a szélső baloldalon: Igaz ugy van!) Nem bölcs intézkedés az nézetem szerint, ilyesmivel egy egész nemzetben felzaklatni a jogos ós alapos féltékenységet és aggodalmakat, mert én ezen rendeletet a szó szoros értelmében véve sértő jogtalanságnak tekintem. Nem. t. ház, én nem akarok apológiát mondani az erőszak felett, jöjjön ez felülről vagy alulról. Az erőszaknak — bármiképen provoeáltátott is — alkalmazását a jogállam eszméje teljesen kizárja, én pedig arról vagyok megyőződve, hogy a magyar állam minden tökéletlenségei, fogyatkozásai és ealamitásai mellett mégis jogállam. Én nem kétlem, hogy azon szavakat „erőszak ellenében erőszakot" a forrongó hazafiúi aggodalom hozta azok ajkaira, a kik ezt kimondották. Az én meggyőződésein szerint minden minoritásnak egyedül a törvény és rend uralmában, a kötelességeikben hü tisztviselők hatalmában és a jog iránti tiszteletében lehet oltalmat keresni. De engedje meg a t. ház még azt is megjegyeznem, hogy azon törekvésben és intézkedésben is erőszák fekszik, midőn egy népképviseleti kormány az alkotmány világos, kétségbe vonhatlan, a szokás - áltaNszentesiíett közjogát a törvényhozás működésének ideje, alatt, annak tudta nélkül korlátozza, megváltoztatja. Ez épen olyan erőszak mint a másik. Ezen hatalmi erőszak nézetem szerint igen veszélyes következményeivel együtt, sokkal veszélyesebb, mint az, a mely alulról kiséreltetnék meg. Másodszor nem szolgálhattak a 48-iki rendeletek azon vitás körrendeletnek praeeedensül azért, mert az 1870: 42. és 1871: 18. és más törvényekben világosan ki van mondva, hogy a ministeri rendelet a törvénynyel nem jöhet összeütközésbe. Nagyon természetes tehát, hogy az a jus oonsvetudinariummal sem jöhet ellentétbe, mert az egyik olyan törvény, mint a másik. Sőt tovább megyek és hivatkozom a legújabban beterjesztett rendőri büntető törvényjavaslatra, a melynek 9. §-ában világosan kimondatik, hogy a kormányrendelet nem jöhet összeütközésbe a törvénynyel. Ha ez áll, hogy ezen rendőri büntetőtörvénykönyvi javaslat is az igen t. államtitkár ur felügyelete alatt lett Európa többi államának rendőri legislatioiból eompilálva, akkor bátran kimondom, hogy erre nézve, hogy a ministeri rendelet sohasem ellenkezhetik a törvénynyel, a t. államtitkár úrral egyetértek. Ha való az, hogy Magyarország közjogának forrása az irott törvény és a szokás; ha való az, hogy a gyülésezési jog alkotmányos szokásból származó érvényes jog; ha való az, hogy azon elvet, miszerint a ministeri rendelet nem ellenkezhetik, nem jöhet összeütközésbe a törvénynyel, tehát a szokásos törvénynyel sem, és ezen elveket az 1870—71-iki törvények mondották ki, mint elveket: akkor engedje meg a t. államtitkár ur azon kérdést, vajon azon vitás körrendelet jogosultságát miként származtathatja az 1848-iki, az akkor uralkodó válságos és nehéz állami viszonyok által teljesen indokolt rendelet jogosultságából? Ezt kifejtetten szeretném hallani, hogy megnyughassam benne. De végre harmadszor nem szolgálhat az 1848. rendelet praeeedensül ezen körrendeletnek még azért sem, inert 1848. óta máig ezen rendelet per non usum teljesen elavult és elévült. 18 éven át, levonva talán a provisorium éveit, a nemzet ezen gyülekezési jogot minden rendszabályozások nélkül szabadon gyakorolta; egyik kormánynak sem jutott eszébe akár az 1848. rendeletet feleleveníteni, akár ezen alkotmányos és jogi felfogás szerint elavult rendszabályokon szigoritólag változtatni. Valóban csodálkoznom kell az igen t. államtitkár urnák tegnap a gyülekezési jog ellen kihivólag elmondott filippikáján, és lehetetlen erre meg nem jegyeznem, hogy ha igaz az, hogy a dialectika mesterfogásai közé tartozik variánsokká az igazságot és való tényeket devalválni — mint tegnap Szilágyi Dezső igen t. képviselőtársamnak