Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-391

248 381 országos ttlés májas 10 1878 parlamentalismus elemeit magába a törvény betűszerinti szerkezetébe, mint amagyar, alkotmány, midőn az 1848-ki III. t.-cz. elrendeli, a mit semmiféle európai alkotmányban nem találunk, hogy t. i. király ő Felsége a ministerelnök ajánlatára nevezi ki a többi ministereket. E tekintetben csakugyan a mi alkotmányunk ment legtovább az európai alkotmányok közt. Tehát a Csemegi lord Hale-féle érv éppen nem érv az ón fölfogásom szerint Szilágyi Dezső t. képviselőtársam azon állítása ellen, mely szerint a gyülekezési jog a magyar szokásos jogban gyökerezik. De nem osztozhatom Csemegi t. képviselő urnák azon nézetében sem, mely szerint hivatkozik az 1848-iki törvényre, és azt olvassa ki azon törvény rendeletéből, hogy miután a ministerek felelősek, különösen pedig a belügyminister felelős a közcsend, a közrend fentartásáért: tehát joga volt a rendeletet kiadni. Ez oly á'litás, melyet nem helyeselhetünk, mert utoljára közesendháboritás történhetik nz országgyűlésen, a megye gyűlésekben, a község tanácsokban, tehát abból azt következtetni, hogy a ministernek joga volt oly rendeletet kiadni a népgyülésekkel szemben, éppen annyira jogosulatlan: mint azt következtetni, hogy volna joga amaz esetekben is ily praeventiv rendszabályokat alkalmazni, ami teljes képtelenség. {Helyeslés bal/elöl.) Én tehát Szilágyi Dezső érvelését Csemegi érvelése által egyátalán nem látom megezáfolva. És még sem fogadhatom cl Szilágyi t. képviselőtársam amaz állítását sem. Igen nagyon sajnálom, hogy azon fényes beszédnek, melyet Szilágyi képviselőtársunk tartott, melynek végeredményével, majdnem mindenben egyetértek, egy pár argumentatioját, ki kell szakitanom ós a magam részéről olyanokkal helyettesítenem, melyek rám nézve meggyőzőbbek, mint az ő általa tegnap elmondottak. 0 ugy állítja oda a dolgot, mintha a szokásjog az által lenne már kilátásba hoiyezve, sőt bebizonyítva, mert a praxis e tekintetben 1848. óta háborittatlanúl fenállott. Részemről ebben megnyugvást nem találhatok, nem találhatok pedig azon oknál fogva, mert a gyülekezési jog gyakoroltatott absolute minden beavatkozás nélkül az államhatalom részéről. Az államhatalom ugyanis beavatkozott több alkalommal, a mit nem méltóztattak felemlíteni, pedig Csemegi képviselő ur maga részéről kizsákmányolhatta volna e tényt is. Én csak azon egyszerű tényt constatálom, természetesen ebből nem azt következtetem a végeredményben, a mit Csemegi képviselő ur következtetett, hogy az állam több alkalommal beavatkozott a gyülekezési jog szabályozásába, még pedig nagyon praktikus módon, igen, igen, egyenesen magába a gyülekezési szabadság ügyébe ; beavatkozott pedig azon zavargásokkal szemben, melyek az alföldön Asztalos és társainak idejében történtek, midőn a mostani ministerelnök felhívta az állampolgárokat, hogy mentsék meg a társadalmi rendet, sőt magát a társadalmat. Ez egyenesen a gyülekezési jogba való beavatkozás volt. Nem praeventiv, furfangos, kacskaringós beavatkozás, {Derültség.) hanem brutális beavatkozás, szuronyok ós pandúrok által. Beavatkozás történt azután az államhatalom részéről a gyülekezési joggal legbensőbb rokonságban levő egyébb jogokba, különösen az egyesülési szabadság rovására. Valóban, ha a t. képviselő ur figyelmére méltatja a legközelebbi rokonát ezen jognak, ha figyelemre méltatja az egyesülési szabadság kérdését: akkor mindjárt máskép látta volna a dolgot. Az egyesülési szabadság kérdéséről miként intézkedett az 1848-iki törvény ? Egyátalában nem intézkedett. Az egyesületi szabadság azonban létezett hazánkban úgyszólván korlátlanul, azonban csak azon időig, midőn Tisza Kálmán ministerró lett, és a maga rendeletét rábocsátotta a hazai egyesületekre. E tekintetben nem szólok roszalólag a dolog érdeméhez; kellett azon viszszaéléseknek véget vetni, a melyek egyesüléseink, társulataink egy részénél elharapóztak ; de tény az, hogy az egyesülési jogot Magyarországon csaknem korlátlanul gyakorolták az állampolgárok egész 1875-ig az első fúzió létrejöttóig. És mert megtörtént c beavatkozás is: vajon t. képviselőtársam az egyesülési szabadságot kevésbé tekinti az alkotmány garantiájának, mint magát a gyülekezési szabadságot? És ha épen oly fontosnak tekinti, mint azt: csodálkozom, hogy akkor, a midőn Tisza Kálmán belügyminister azon rendeletét kibocsátotta, miért nem szólalt fel ellene ? Nem csak ő nem szólalt fel, — nem is vádolom őt ezért, — de nem szólalt fel a házban ugy szólván senki azért; mert nem voltunk azon meggyőződésben, hogy maga az egyesülési jog csakugyan a gyakorlatnál fogva a magyar alkotmány szerint érvényes szokás-jognál fogva kiegészítő alapmozzanata már a magyar állam alkotmányának. A gyülekezési jog egészen analóg az egyesülési joggal és épen azért, mert nem voltunk és nem vagyunk az ellenkező meggyőződésben: nem veszem senkinek rósz néven, Csemegi t. képviselő urnák sem, hogy ha ő nem birja belátni, daczára Szilágyi Dezső argumentátiójának, azt, hogy Magyarországon a gyülekezési jog már a szokásjognál fogva a jogállapotnak kiegészítő alapmozzanatát képezné. T. képviselőház ! Ez az ón fölfogásom; de mind ez nem gátolhat engem abban, hogy ki ne jelentsem, miszerint a gyülekezési szabadságot ily módon invalidálni, azon gyülekezési jogot, a mely mindenesetre a magyar alkotmánynak is postulatuma, ily rendelettel megrendszabályozni nem