Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-391

391. országos ülés május 10. 187S. 235 és a mi képessé teszi a hatóságokat a törvény­telenség meggátlására, vagy a legroszabb esetben megtorlására; de nem teszi képessé azokat a nem­zet polgári jogainak, különösen a gyülekezési jog­nak elkobzására. Nem abban áll tehát panaszunk és nem abban áll vádunk, hogy a minister ur oly intézkedéseket tesz, a melyek magukban foglalják az engedély szót, a melyek feltételekhez szabják a népgyűlések tartását, ha ezen feltételek önmagukban sértők nem volnának; de midőn egy ministeri rendelet a népgyűlések tartását soha senki által nem telje­síthető, s annálfogva esztelen feltótelekhez köti, akkor engedjék meg: ez confiscatiója a gyüleke­zési jognak, ez többé nem annyit tesz, hogy én biztosítani akarom a társadalmat a törvénytelen kihágások ellen, hanem annyit tesz, hogy én meg akarom fosztani a nemzetet a gyűlések tartásától. Ez az, a mivel mi a ministerium eljárását vádol­juk, ez az, a miben mi rósz czólzatot, rósz szán­dékot látunk; mert a kinek jó szándéka van, annak nines szüksége sem titkolódzásra, sem semmi mel­lékes fogásokra, sem oly feltételek szabására, melyek látszólag meghagyják a jogot, de valóság­gal megsemmisítik. Azt mondja a minister ur, hogy a hol írott törvény van is, ott is szabad a kormánynak saját felelősségére ideiglenesen intézkedni. Éugedelmet kérek, a törvény ellen soha sem szabad a kor­mánynak, még ideiglenesen sem intézkedni. A törvénysértők ellen igen is.szabad és kötelessége intézkedni; ha valaki a törvényt áthágta, a tör­vényt megsértette, megszegte : az ellen igenis intéz­kedni kötelessége; de a törvényt szabályozni sza­bályrendeletek utján, a törvényt felfüggeszteni nem szabad soha. Nagy súlyt látszik_ fektetni a t. minister ur az „ideiglenes" szóra. Én megvallom, hogy midőn jogsértésről van szó, nem azt mérlegelem, hogy mennyi ideig fog tartani ezen jogsértés, akár hosszú időre, akár rövid időre sérti is meg a törvényt: az tökéletesen mindegy. Hanem a minister ur azt mondja: ott pedig, a hol irotí törvény nincs, nem szabad ugyanazon kormánynak a jogot megtagadni, hanem a gya­korlatnál szabályozni, feltételekhez kötni, a mint az egyik kormány teheti, teheti okvetlen a másik is. Engedelmet kérek, a minister urnák igen nagy force-a az, hogy mindig azt mondja, hogy: én a jogot fentartom elvileg. Hiszen ez volt alapja kor­mányra lépésének, ez volt kormányzati egész programmja: én a jogot mindig fentartom, hanem csak elvileg. De mi nem a jogok elvi élvezetét kívánjuk, hanem gyakorlatilag kívánjuk azokat élvezni. Azt mondja a minister ur, hogy azt szabá­lyozni, azt feltételekhez kötni lehet az egyik kor­mánynak ugy, mint a másiknak. Hogy mily fel­tételekhez kötötte a 48-iki kormány, azt már mon­dottam. Hogy mily feltételek azok, a melyekhez a minister ur kötötte, azt maga mondta meg. midőn elősorolta, — hogy csak többet ne említsek meg, — hogy hat—tíz oly polgárnak jótállása szüksé­ges, a kiket megbízhatónak maga a hatóság jelez. Már méltóztassanak megengedni, hogyha például Magyarország fővárosában a kormány akar ren­deztetni népg;-. Jéseket a maga eljárásának támo­gatására, aLjr olyan polgár, a ki a hatóságok bizalmát bírja és megnyugvását kinyeri, elegendő számmal találkozik, ez kétséget sem szenved; de ha az ellenzék a kormány ellen akar egy nép­gyűlést tartani, akkor kérdem : van-e valaki e ház­ban, a ki azt hiszi, hogy képes 6 —10 oly polgárt előállítani, a kik Thaisz Elek ur bizalmát bírják? Jókai Mór: Igen, mert már azóta tartatott népgyűlés Pesten. (Felkiáltások a szélső bal felől: Halljuk Jókait, hogy védi Thaiszt!) Simonyi Ernő: Meglehet, hogy más tárgy­ban tartatott, de tudtomra politikai népgyűlés azóta nem volt. Jókai Mór: Igenis, politikai népgyűlés tar­tatott. (Zaj a szélső bal felől.) Simonyi Ernő: Tartatott munkás-gyűlés tudtomra, de én azt politikai népgyűlésnek nem tekinthetem. (Helyeslés a szélső bal felől.) Az egy társulatnak volt gyűlése, de nem volt népgyűlés ; mert a népgyűlés fogalma azt hozza magával, hogy abban mindenki részt vehet; holott azon gyűlésbe csak azok jöhettek, a kik azon társulatnak tagjai voltak és meghivattak. Az ellen nem teszek én kifogást, hogy a beje­lentést fentartotta a mostani kormány, ámbár őszintén megvallom, hogy azt is mindig törvény­telen bitorlásnak tekintettem, mert a népgyűlést rendőrségnek bejelenteni nem szükséges, mivel azt titokban összehívni nem lehet, hanem csak nyil­vánosan hirdetés, akár falragaszok, kidobolás, akár más szokásos közzétételek utján; tehát azon az aton, a melyen azt az egész város megtudja, meg­tudhatja azt a városi hatóság is, mivel a népgyü­lésbe a városi hatóságnak minden tagja épen ugy hivatalos, mint ki abban részt vesz. (Egy hang a szélső balfelől: a miniszterek is eljöhetnek l) A ministereknek is szabad oda jönni és részt venni, mert abból senki sincs kizárva. Azon publi­citás tehát, melyet a népgyűlés fogalma hoz magá­val, kizárja annak szükségét, hogy az 24 órával előbb bejelentessék, mert azt legalább is 24 órával előbb közzé kell tenni. De feltéve azt, hogy ez 1848-ban szokásban volt, és ebbe 1867-ben belenyugodtak, ámbár tör­vénytelen volt a szokás, s nézetem szerint abban nem kellett volna megnyugodni, hanem mert

Next

/
Thumbnails
Contents