Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-390

390. országos ülés május 9. 1878. 229 szabad szó megcsonkítását merészli, ugyanarról feltehető, hogy kész a sajtó szabadságát is korlátozni. A ministerelnök ur azon elvből indul ki, mint beszédében monda, hogy „más czélja a rendeletnek nem volt, mint épen az, hogy maguk az intézők által érzett felelősség és általuk ennélfogva gyakorlandó felügyelet, fölöslegessé téve minden egyebet, biztosítsa a jog gyakorlását ugy, hogy egyúttal kizárassék az azzal való visszaélés." T. ház! Nézetem szerint minden alkotmányos államban azért tartják és fizetik a rendőrséget, hogy a kihágást vagy előzetesen iparkodjék megakadályozni, vagy utólagosan szüntesse meg. Azért van a bíró, hogyha valamely bün vagy kihágás elkövettetik, azt megtorolja; de hogy alkotmányos államban a honpolgárok előzetesen garantiát nyújtsanak az iránt, hogy semmi kihágás nem történik : ezt az alkotmányos fogalmakkal megegyeztetni nem birom. (Élénk helyesléc, a balon.) A ki az előleges biztosítást állítja fel a szabad szó kimondása tekintetében, az kívánni fogja azt a sajtónál is; — ez pedig a cenzúra elve. S azért én itt kimondom: vigyázzon a hazai sajtó magára, mert hogyha a ministerelnök urnák ideje és alkalma lesz, ugy mint a szabad szó iránt cselekedett: a szabad sajtó tekintetében is fel fog lépni, és hogyha ez nem történik, ennek oka egyedül csak az lesz, mert erre t. minister urnák már nem marad ideje. (Derültség a baloldalon). A népgyűlések t. ház, a nép akaratának kifejezői egyes vidékekben, sok esetben pedig az ország közvéleményének tolmácsai s igy a sajtót egészítvén ki bizonyos tekintetben, nagy szolgálatot tesznek azon kormánynak, mely az ország óhaját akarja tudni; de hogy azon kormánynak, mely az ország közvéleményével ellentétben áll, a népgyűlések nyilvánításai nagyon alkalmatlanok, ezt én természetesnek találom. Mindamellett azonban nem tartom a kormányt arra feljogosultnak, hogy e tekintetben egy ily rendeletet bocsásson ki. I)e csak részben magyarázom ebből annak okát, hogy ezen rendelet kibocsáttatott, mert van más ok is, mely nézetem szerint a kormányt arra vitte, hogy ezen rendeletet kibocsátotta. A kormány minden alkalommal ugy szereti magát feltüntetni, mint kiválólag erélyest és mindenek felett magyart. Ami az erélyessége! illeti, e tekintetben sajnálva, kell kimondanom, hogy a mi kormányunk igen gyenge lábon áll. (Derültség a balon.) Arra a kormányra, mely a folytatott alkudozások alatt mindenben, a hol Magyarország érdekéről volt szó, vagy fokozatosan visszavonult, vagy pedig vad szaladásban megfutott: az erélyességet csakugyan nem lehet rá fogni. (Helyeslés és tetszés a balon.) Nem akarom itt e dolgokat részletezni, lesz talán idő és alkalom, midőn ez iránti nézeteimet el fogom mondhatni. így járt el a kormány a belügyeket illetőleg, a külügyeket illetőleg pedig azon nézetben vagyok, hogy a ministerelnök ur maga sem helyesli tökéletesen, a mint a külügyek vezettetnek, s azért a keblében praedomináló engedékenységnek tulajdonítom azt, hogy ő ebbe beleegyezett. Ebben tehát a kormány nem valami nagyerélyességet árult el. Gondolkozni kellett ennélfogva a kormánynak módról, hogy erélyességet kitüntesse és erre legalkalmasabb talajnak az országot hitte. Ennek következtében két ízben rendeletet bocsátott ki. Ezek egyike a szent István ünnepnek megtartására vonatkozik. Mindenki tudja, hogy szt.-István napja mint kegyeletes nemzeti ünnep valláskülönbség nélkül megtartatott, sőt a mint tapasztaltuk, ezrével zarándokoltak fel a vidékről ezen napon a honpolgárok, hogy ezen ünnepet itt a fővárosban megtartsák. Nem volt tehát semmi ok arra, hogy e rendelet kibocsáttassák. Igaz, hogy a kormány ezen rendeletet visszavonta. Ezzel, az igaz, nem járt el erélyesen, hanem igen okosan, egyrészről azért, mert egy ily rósz rendelet visszavonása mindig okos cselekedet; (Tetszés a baloldalon.) másrészről azért, mert a Tiszán inneni református egyház-kerület kimondotta, hogy e rendeletnek nem fog engedelmeskedni, és nem is engedelmeskedett volna. Hogy pedig az nem emeli a kormány tekintélyét, ha valamely vallásfelekezet vagy testület kimondja, hogy nem engedelmeskedik, és ennek folytán a kormány rendeletét visszavonja: az csakugyan nem tagadható. (Ugy van balfelöl). A második szempont e rendelet kibocsátásánál az volt, hogy a kormány megmutassa, hogy ő mindenek felett magyar, elrendelvén, hogy Szt. István napja nemzeti ünnepként minden egyház által megünnepeltessék. A kormány azt hitte, hogy ez egy nagy nemzeti gondolat, de e tekintetben egy kis malheur érte. (Halljuk !) Nem akadt ugyanis egyetlenegy görögkeleti egyház sem, mely ez ellen remonstrált volna, és ennek következtében a kormány nem jöhetett azon helyzetbe, hogy azt hirdethesse, hogy ezen rendeletével Magyarország államiságát akarta megvédeni ós ezt mindenek felé helyezni. Eernonstrált azonban e rendelet ellen a tiszáninneni református egyházkerület és kimondta azt, hogy a kormány e rendeletét végre nem hajija, hogy azt lelkiismerete és vallásos gyakorlatának szabadsága ellen intézett kíméletlen megtámadásnak tekinti, hogy az illetéktelen és jogtalan zaklatásnak teszi ki a protestáns lelkészeket, és hogy ezeket a rendelet végrehajtásától eltiltja. Ezen egyház hivei, t. ház, amint tudjuk, kiválóan, sőt ugy tudom, egészben magyar ajkúak. Ezen egyházra, a mely minden alkalommal kitüntette azt, hogy a magyar államisághoz ragaszkodik, a mely Magyarországnak önvédelmi és füg-