Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-390

250 390 országos ülés május 9. 1878. getlenségi küzdelmeiben Magyarország történet­könyvének egyik fényes lapját foglalja el, ráfogni akarni azt, hogy talán a magyar államiság ellen akart volna lelépni, csakugyan nem lehet. És igy az igen t. ministerelnök urnák rendelete nem azt bizonyítja, hogy a magyar államiságot akarta j fen tartani, hanem azt, hogy saját szentélyébe is ; belenyúlni merészkedett. {Ügy van! bnlfeW.) T. ház ! Az igent, ministerelnök urnák az a szo- I kása, hogy minden alkalommal, de különösen mikor erre utalva van, ki szokta tüntetni — mint azt a mai alkalommal is tette. — hogy ő kiválólag és különösen magyar érzelmű. Erre nézve ő akkor is, midőn a Szent-István ünnepére vonatkozó ren­deletét védte a házban, azt mondta: „Egyhelyt a lakosság, máshelyt a magyar állam czimét képvi- j selő hatóság óhajtotta, hogy a Szt-István ünnepe, ; mint magyar nemzeti vagy állami ünnep megun- I nepeltessék, s néhány helyen azt a választ nyerték, hogy: „nem ünnepeljük meg, nem azért, mert j nem vagyunk azon valláson, hanem mivel az csak ! a magyar fajnak ünnepe, s mi nem ismerjük el, I hogy az lehessen másnak is ünnepe, mint tisztán a magyar fajé. Én azt gondolom, hogy ezen felfogás olyan, melylyel szembe lépni helyén van," stb. Ida azonban figyelembe veszszük azt, t. ház, hogy a kor­mány miként jár el Magyarország érdekében; ha figyelembe veszszük azt, hogy a kormány a magyar érdekeket miként képviselte más alkalommal; ha figyelembe veszszük azt, hogy a kormány akként in­tézi az országnak ügyeit, hogy az elszegényedés napról-napra nagyobb, hogy az ipar ós kereskedés pang, — és ennek következtében általános elkesere­dés ós azon vészthozó apathi mely mindenütt mutatkozik, a melyre ugy tekintenek sokan, mint a a mosolygó utas arra, mikor a tenger hullámai lecsillapultak, a gondos tapasztalt tengerész pedig aggódva tekint: midőn ily viszonyok után a kor­mány mindazokban, a mikben Magyarország érde­keit mozdíthatta volna elő. mulasztást követett el, midőu ezen ország, a mely amúgy is adós­ságokkal tul van terhelve, most ujabb adósságokat vállal; azon kormány, mely a folytatott kiegyezés­nél, a folytonos hátrálás következtében Magyaror­szág morális reputatiójának árt; azon kormány, a mely ezen rendelet által, a mely által a szabad szót akarja megvonni az -illetőktől a polgároknak jogait is megcsonkítja: azon kormány nézetem szerint magyarnak nem nevezhető, (Helyeslés bal­felül) és azért a ministerelnök ur hangzatos sza­vait, midőn mindig a magyar állam eszméit emliti, némi részben bátor vagyok devalválni; mert cselekedetei azt bizonyítják, hogy a magyar­ság nem oly nagy mértékben áll a ministerelnök urnái, mint azt itt elmondani méltóztatott, és azért mindazok, a kik sokszor fel szoktak lelke­sülni a ministerelnök urnák nyilatkozatainál, bizo­nyos óvatossággal fogják venni ezután a minis­terelnök ur nyilatkozatait, ha még ezután is azon hangzatos szavaknak, a melyek különben kell, hogy minden becsületes magyar emberben visz­hangra találjanak, a képviselőház többsége hitelt nem ad; ha azonban mégis akad néhány, a kik lelkesedve fogadják : azokra nézve áll az, hogy igy fogják a gimpliket. {Helyedés és felkiáltások a középen : Parlamentalis kifejezés !) De t. ház, nekem reményem van, hogy a kérvényi bizottságnak véleménye, a mely invol­válja magában a kormány eljárásának helyességét, a t. többség által még sem fog elfogadtatni. Mert nekem van szerencsém ismerni a t. többségnek igen sok tekintélyes tagját, ós hogyha ezen álta­lam is ismert tagok, bizonyos, nézetem szerint talán túlságos óvatossággal és a kiegyezésre vonat­kozólag sokat megszavaztak : most nem tételezem fel ezen igen t, férfiakról azt. hogy ők segédkezet nyújtanának arra, hogy a honpolgárok jogait meg­csonkítsák ott, a hol erre épen szükség nincs, és hogy ezáltal ezen igen t. férfiak azon fényes mult­joki melylyel dicsekedhetnek, ezen tettük által egy foltot ejtsenek. {Helyeslés a baloldalon.) En t. ház, megvagyok győződve arról, hogy a t. kép­viselő urak e házban nem tekintik az alkotmányos kormányt ugy, hogy az csak abból áll, hogy par­lament legyen, hogy a hazai közönségnek ne legyen más feladata, mint legfeljebb azon szeren­cséje, hogy a képviselő urakat megválaszsza, kü­lönben pedig hallgatni és fizetni a kötelesség. De reményem van azért is, mert a kormány­párt magát szabadelvűnek nevezi, a szabadéivüség pedig azt hozza magával, hogy ugy egyeseknek, mint a polgároknak jogai fokozatosan gyarapittas­sanak: vagy ha ez nem lehetséges, legalább a jelen állapot tartassék fen. Azok, a kik ezt sem akarják fen tartani, hanem ínég a létező jogokat is csonkí­tani kívánják : reactionarius lépést követnek el {Ugy van! a balfelöl és szélső halról), minek következtében a szabadelvű elnevezésre nem érde­mesek. Miután bizton remélem, hogy a kormánypárt, mert szabadelvűnek nevezi magát, nem fogadja el a kérvényi bizottság által előterjesztett véle­ményt, hanem pártolni fogja Szilágyi Dezső hatá­rozati javaslatát, azt elfogadás végett a képvi­selőháznak én is ajánlom. (Élénk helyeslés bal felöl.) Simonyi Ernő: T. ház ! '{Felkiáltások-. Holnap!) Elnök: Az idő előre haladván, a holnap 10 órakor tartandó ülés napi rendjét a kérvények félbeszakított tárgyalása fogja képezni. (Az illés végződik d. u. Pj± órakor,)

Next

/
Thumbnails
Contents