Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-390
228 390. országos Illés május 9 1878. lével. De kérdem ez egy eset szolgáltathat-e a kormánynak okot arra. hogy az egész hazai közönséggyülekezési jogát elkobozza ? {Élénk tetszés a baloldalon.') A kormánynak ekként nem volt joga e rendelet kibocsátására; de nem is volt oka. Lett volna csak oka, bizonyára egészen más nyilatkozatokat hallottunk volna a t. ministerelnök úrtól. Történtek volna csak több helyütt rendzavarások, tartattak volna csak népgyűlések nem magyar ajkú lakosok által és hozattak volna ott bármi határozatok: ismervén a t. ministerelnök ur eljárását, bizonyosan hatalmas szónoklatot hallottunk volna tőle, hogy igen is ő szükségesnek tartotta azt, hogy e megszorító rendelet kiadassák, mert az egyesek élete és vagyona s az állam léte függött e rendelettől. {Igaz ! a baloldalon.) De e szolgálatot sem a magyar, sem a nem magyar ajkú közönség nem tette meg a ministerelnök urnák. Ebből magyarázható, hogy a t. ministerelnök ur kénytelen volt az interpellatióra válaszolása alkalmakor a rendeletet akkép védelmezni, mint azt tette. Mit mondott a ministerelnök ur? Azon rósz benyomást, melyet a rendelet keltett, legelőször is az által akarja enyhíteni, hogy kijelenté, hogy ezen rendelet csak ideiglenes. Erre részben Szilágyi képviselőtársam már megtelelt ; de én más tekintetből óhajtom azt kiegészíteni. Hogy e rendelet ideiglenes: az nem változtat a dolgon, mert ideiglenes rendelet tarthat mindaddig, inig a kormány fen áll, míg a kormány fen akarja azt tartani, míg akad többség, mely a ministerium ezen rendeletét pártolja. (Helyeslés a báloldalon) Az igen t. ministerelnök ur beismeri, hogy bizonyos titok leple borítja ezen rendeletet, de azért azt mondja, hogy valami nagy titkolózás a rendelet kibocsátásánál nem volt s hivatkozott arra, hogy midőn a sajtó utján e tekintetben felszólalás történt, ő várta, hogy interpellálni fogják. Erre nézve tökéletesen egyetértek Szilágyi Dezső t. barátommal, hogy azért nem tétetett interpellatió: mert nem tételezte fel senki, az ellenzék sem, hogy a kormány ily rendeletet bocsátott ki. A t. ministerelnök ur megemlíté, hogy ha a népgyűlés a közhangulatnak ad kifejezést, fognak találkozni jótállók. Már t. ház, hogy az oly kormánynak eljárása, mely a hazai közönséget oly szempontból tekinti, mint a hitelező uzsorás tekinti azt, a kinek pénzt akar kölcsönözni, másoknak girója által akarván magát biztosítani, — nem szabadelvű és nem helyes, azt hiszem . mindenki belátja, {Helyeslés bidfelöl). Azt mondja továbbá a t. ministerelnök ur arra nézve, amit Chorin t. képviselőtársam megemlített, hogy a biró nem fogja elitélni azt, a kii az országos hatóság élére állit, Ezt én azzal akarom kiegészíteni, hogy igen szomorúi állapot az, midőn a polgár alkotmányos országban a hatóság üldözése elől a bíróhoz kénytelen menekülni. (Ugy van ! balfelöl). Továbbá azt mondja, hogy hisz az engedélyezés nem is oly nagy dolog, mert kiktől kérik az engedélyt ? Az mondatik, hogy az országban az ellenzék nézetei jutottak túlsúlyra, miután tehát választások most voltak : az ellenzékieknek kezében van az engedélyezés. Én kimondom őszintén, hogy az engedélyezés jogát sem az ellenzéknek, sem a kormánynak kezébe adni nem óhajtom [Helyeslés bal/elől.) és az igen t. ministerelnök ur igen bölcsen, s hozzá akarom tenni, igen ügyesen mellőzi a rendelet azon részét, hogy hatóság köteles a dolgot a ministeriumnak megtáviratozni, hogy kik azok, kik a népgyűlést össze akarják hívni s ennek következtében a kormánytól függ meghatározni azt. hogy a bejelentett 6—10 jótálló egyén tekintélyes polgár-e, vagy sem? igy a kormánytól függ az engedély megadása. Még csak egyre akarok reflectálni, a mit a. t. ministerelnök ur mondott, s ez a rendelet azon részére vonatkozik, hogy a szónokok előre bejelentendők. A bejelentetett szónokok nem kötelesek okvetlenül a népgyűlésen nyilatkozni, mert hisz érheti őket betegség vagy más akadály. Ézt a ministerelnök ur azzal egészíti ki. hogy ámbár be vannak jelentve egyes egyének mint szónokok, szólhatnak mások is. Ekként szerintem a rendeletnek semmi értelme nincs, mert ha azoknak, a kik be vannak jelentve, nem kell szólniok és a mellett mások is szólhatnak : akkor nem látom át, mi a czélja a bejelentésnek? Én t. ház. csak azért említettem fel, hogy miként védelmezte meg a ministerelnök ur az ő rendeletét, hogy megmutassam, mily helyzetben volt a ministerelnök ur, hogy ily szegényes módon volt kénytelen mentegetőzni és ugy argumentálni, a mint legfeljebb csak egy vidéki zugprókátor argumentálna ; de semmi esetre sem r egy tisztességes ügyvéd, (Mozgás a közéjyen. Elénk helyeslés és derültség balfelŐl). Ezek után t. ház, méltán kérdezhetjük magunktól, hogy mi lehet oka annak, hogy a kormány mégis ily rendeletet bocsát ki? Mint igen jól tudjuk, csak egy alkalommal történt kihágás, s ez demonstratió volt a ministerelnök személye ellen. Ha valaki azt mondaná — én nem merném bizonyítani s nem is mondom, — hogy ezen rendelet kibocsátása az emiitett demonstratió miatt történt, az következnék, hogy ha a minister személye ellen brochure iratik, a melyben a minister urat megtámadják, akkor a sajtó irányában is ug)^ fog eljárni. Ezt t. ház. nem álllitom, mert nekem gyanúsítani soha sem szokásom, de határozottan kimondom azt, hogy azon férfi, a ki a
