Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-390
390. országos Illés május 9. 1878. 219 annak formáit, nem is terjesztette utólag jóváhagyás végett a ház elé; nem is kívánja, hogy ezen rendelet ezen alapon biráltassék meg. Ha tehát nem kívánja — és helyeslem, hogy nem ' kívánja — mert valóban nem forogtak fenn rendkívüli viszonyok: akkor törvényes felhatalmazása nem lévén, újra állítom, hogy a niinister urnák ezen rendeletet kibocsátani szemben egy gyakorlatilag fennálló jogállapottal, alkotmányos hatalma nem volt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, hivatkozik a minister ur a választási törvény 104-ik §-ára, és ezen 104-ik §-bói, mely pártgyülekezetek és pártünnepélyek szabad megtartását az egy napi előleges bejelentéstől teszi függővé, azt következteti a minister ur, hogy ennélfogva, a mi nem pártgyülekezet, nem pártünnepély, arra nézve az ő tetszésétől függ a feltételeket megszabni, ós az ő tetszésétől függ a gyülekezési szabadság helyébe az engedélyezési rendszert léptetni. Ez mindenesetre a legcsodálatosabb neme a törvény-magyarázatnak. A választási törvény 104. §-a egyéb értelemmel nem bír, és nem is hozatott egyéb czélzattal, sőt a törvénymagyarázat szabályai szerint nem is értelmezhető máskép, mint hogy a pártgyülekezetek és pártünnepélyek, szóval az ottan megjelölt gyűlések irányában a minister még felügyelet szempontjából sem gyakorolhat több korlátot, mint a mennyit ezen törvény neki világosan megenged. Épen a pártgyülekezetet akarta ezen törvény a pártkormányzat ellenében biztosítani. De ebből azt következtetni, hogy a mi abban a törvényben szabályozva nincs: a gyülekezési jog szabadsága nem jogállapot, ez annyit tesz, mint a törvényből épen annak ellenkezőjót következtetni. (Uyg van! a bal-, szélső bal- és szélső jobbfelöl.) De ez nem oly fonios. Sokkal fontosabb, és elismerem, az egyedüli helyes ut, az igazolás megkisértésóre az alkotmányos praecedensekre való hivatkozás. A minister ur hivatkozik arra. hogy ő rendeletében nem vett más jogot igénybe, mint a metyet az 1848-iki ministerium a népgyűlések irányában igénybe vett. Már bocsásson meg (Halljuk! Halljuk!), de én hivatkozását teljesen tévesnek tartom és elfogadom a minister ur álláspontját, és kívánom az ő rendeletét azon mértékkel a tekintetben mérlegelni, hogy megfelel-e az az alkotmányosságnak, megfelel-e az az alkotmányos gyakorlatnak, a mely mértéket az 1848-iki ministeri rendelet felállított. (Halljuk! Halljuk!) De mit találunk? Már előre is ki kell mondanom t. ház, hogy azon rendelet, melyet a minister ur kibocsátott, és az 1848-iki ministeri rendelet közt sem a körülményekre nézve, a melyek alapján e rendeletek kibocsáttattak, sem a * rendelet formájára nézve, sem a rendelet közzétételének módjára nézve, legkevésbé pedig annak tartalmára nézve, a legkisebb analógia sincs. (Ugy van! bal- és szélső bal- és szélső jobb felöl.) Mert vizsgáljuk meg, hogy minő körülmények közt bocsáttatott ki az 1848-iki ministeri rendelet. (Halljuk! Halljuk!) Midőn Magyarország uj képviseleti alkotmányát megnyerte, az ifjú szabadságnak édes bora valósággal mámoritólag hatott a kedélyekre, és bizonyos izgatottság keletkezett, és csakhamar előtűntek a rósz szenvedélyek (Halljuk! Halljuk!) Pesten, Pozsonyban, Aradon, Kassán, Bazinban, Szt-Györgyön, Vas és Szatmár megyében és Közép-Szolnokban megháborittatott a csend és a rend. Osztály és felekezet elleni gyűlölet hirdettetett. Személy és tulajdon megsértetett és szétromboltatott. A bányavárosokban a munkások közt titkos szövetkezések jöttek létre. Kormánybiztosokat kellett kiküldeni és fegyveres erőt alkalmazni országszerte mindezen helyeken a csend és rend helyreállítása végett. Ezután előjelei mutatkoztak a nemzetiségi bujtogatásoknak, (Igaz! igaz balfelöl) eleinte félénken ós lassan csúszva, azután nyiltan és merészen emelve fel fejőket. Aztán jelei mutatkoztak annak, hogy a papság a szószékről izgat az uj állapotok ellen. Ily viszonyok, ily körülmények közt, midőn az országgyűlés nem ült együtt : mit tett az 1848-iki ministerium? (Halljuk!) Azon kötelességénél fogva, hogy rendes hivatali hatalmával és halaszthatlan szükség esetében még rendkívüli jogosítványok igénybe vételével is köteles a személy- és vagyonbátorság fölött őrködni : a 48-iki ministerium egy ünnepélyes proclamatiót bocsátott ki az országban és nem küldte azt el a főispánokhoz, hogy tartsák azt zsebükben. (Nagy derültség bal- és jobb felöl.) Nem is egyedül a beiügyministex irta alá, de mint ünnepélyes actusát a kormánynak, az összes ministerium kiáltvány alakjában bocsátotta ki, és mi ennek a rendeletnek a tartalma? Bevezetésében egyenesen elismeri, hogy Magyarországnak, a magyar állam polgárságának a gyülekezési szabadság törvényes joga, és miután a közbátorság veszélyeztetve van, miután ezen törvényes joggal visszaélések űzetnek : talán felfüggesztéstől, talán engedélytől teszi függővé ezen törvényes jog gyakorolhatását? — nem t. ház. hanem egyszerűen szabályozza a felügyeletet, egyszerűen megszabja a bejelintést, szabályozza azt," hogy a különben szabadon tartható gyülekezés minő ellenőrzésnek van alávetve, és ki is jelöli, mely esetben kötelesek a kormányközegek tilalommal akadályozni a gyülekezetet; de nem ugy jelöli ki, mint a t. ministerelnök ur. Nem kívánja hat vagy tíz embertől, soha nem foganatositható jogi felelősség 28*
