Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-390

220" S9Ö, országos Ülés május 9. Í8Í8. : elvállalását (Derültség a bal- és jobboldalon.), nem kívánja, hogy diseretió szerint ítélje meg azon hivatalnok : vajon megbízható egyének-e vagy nem; nem kívánja, hogy azon felül diseretiója szerint, az ő önkényes belátása szerint bírálja meg: nem lehet-e valami veszedelem a nép­gyülekezésből. Mindezt valóban kivételes körül­mények közt az 1848-iki ministerium nem tette, hanem közegeit egyszerűen arra utasitá, hogy ha oly gyülekezetek hivatnak össze, melyek czélja törvénytelen, melyek czélja törvényszegés, ezeket mint törvénytelen czélú gyülekezeteket akadályozza még. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) A mit tehát az 1848-iki ministerium tett, az a kormánynak természetes felügyeleti jogából és azon kötelességéből folyt, hogy a közcsendet és rendet köteles megvédeni. De valóban mégis tán igaza lesz a minister­elnöknek, (Halljuk! Derültség a baloldal és a szélső baloldalon.) tán valami hasonlatosság van a két rendelet közt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyiket az összes ministerium adta ki proclamatió alak­jában, a polgárokhoz fordul, ós azok segélyét veszi igénybe a rend fentartására; a másikat a ministerelnök adta ki titkos utasítással a főispá­noknak, hogy őrizzék hermetice, (Derültség bal­fel 81.) mig alkalmazására szükségük lesz : akkor vegyék elé, ne hogy ellenében a törvényes ellen­őrzési jogot gyakorolni lehessen. Az egyik rend­kívüli körülmények közt, mint a nemzet egyik alapjogát tiszteletben tartva a gyülekezés szabad­ságát, rendezi a felügyeletet és csak a törvény­telen czélú, vagy törvényszegésre czélzó gyüle­kezeteket tiltja meg ; a másik a szabad gyüleke­zési jog helyébe az engedélyt, a jog helyébe a diseretiót és ha ugy vesszük, az önkényt ülteti; (ügy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső balon.) az egyik cselekszik rendkívüli körülmé­nyek közt, midőn ingadozni érzi a földet lábai alatt, midőn az országban nyugtalanság és izga­lom van, előjelei mutatkoznak egy kitörendő nagy mozgalomnak ; a másik nyugodt körülmények közt intézkedik, ha csak az ország békéjének, az ország nyugalmának megzavarását nem látja azon kárhoztatandó és sajnos kihágásban, mely Budán a palota előtt történt. Simonyi Ernő (Kihbeszól:) „A záptojás!" (Derültség balfelöl, mozgás a középen.) Szilágyi Dezső:' Jobb lesz, t. ház, ha a ministerelnök ur nem hivatkozik az 1848. előtti praecedensre, jobb lesz, ha a ministerelnök ur békén hagyja azon férfiak emlékét, a kik egész életükben az alkotmányosságért küzdöttek (Helyes­lés a baloldalon.) és tisztelték azt ; a ministeri széken is nehéz körülmények közt. (Élénk helyes­lés a bal és szélső jobboldalon.) Ha rokonságot, ha praecedenst akar keresni e rendeletre a mi­nister ur, ne az 1848-iki kormány gyakorlatában j keresse azt: a napóleoni régime gyakorlatában, ott rejlik annak igazi atyafisága. (Elénk helyeslés a baloldalon) Hagyja nyugodni a ministerelnök ur azok emlékét, a kik az alkotmányos gyakorlatot meghonosították Magyarországon és a kiknek gyakorlatát a ministerelnök ur követni nem haj­landó. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Hanem, t. ház, van egy szó, van egy drága, egy gyöngy szó, mely igazolni fogja a minister­elnök ur rendeletét. E drága gyöngy előfordul az 1848-iki kormány-rendeletben is; nem ugyan­azon ünnepélyes kiáltványban, mely közzététetett, hanem előfordul az Arad városához intézett ren­deletben, mint a ministerelnök ur mondja, — és természetesen én elhiszem neki •— előfordul azon passusban, melyet a ministerelnök ur felol­vasott. Ez a becses szó meg fogja menteni a ministerelnök ur rendeletét, (Halljuk! Halljuk! bal jelöl.) be fogja bizonyítani, hogy az 1848-iki alkotmányos kormánynyal egy utón járt. A pas­sus, t. ház a következő: „Ha a gyűlés czélja — így hangzik egy passussa azon rendeletnek — törvényszeres, az elnök az engedélyt megadja; ellenben, ha törvényszegés a gyűlés czélja, vagy a közrend erőszakos megháboritását foglalja ma­gában, tilalmazni köteles." Én nem ismerem azon rendelet szövegét; de nekem ez a négy sor, mely közöltetett belőle, elég, hogy két dolgot kimutas­sak a ház teljes megelégedésére. Az egyik az, hogy az „engedély" szó inproprie van alkalmazva ; nem jelenti a szabad gyülekezési jognak az „en­gedélylyel" való helyettesítését; másodszor, hogy e rendeletben a 1848-iki ministerium a szabad gyü­lekezési jog elvébői indult ki és a szabad gyüle­kezési jogot egész terjedelmében épen tartja. Ha engedélytől tette volna függővé, ha az „engedély" szó annyit jelentene, a mi természetes értelme és nem volna incorrect kifejezés ; miért meghagyni, miért előszámlálni, hogy mily gyűléseket tilal­mazzon a hatóság. Hiszen a tilalom-rendszernek csak ott van értelme, a hol szabad jog van a tilalom ellenében. (Helyeslés balfelöl.) A hol az engedélyezés rendszere áll fenn : ott nincs szük­ség tilalomra, ott egyszerűen nem adatik meg az engedély. (Tetszés bal és jobbfelöl.) T. ház! Hogy az Arad városához intézett rendelet a szabad gyülekezési jog elvének csorbí­tatlan fen tartását foglalja magában, azt e négy sor tartalma egyéb tekintetben is biztosítja. E négy sor megmondja azon eseteket, melyekben meg kell tiltani a gyűlést, meg mondja azon eseteket, mikor meg kell engedni a gyűlést. Te­hát minden esetről rendelkezik. No már most, t. ház, mikor kell megengedni e szó szerinti szer­kezet szerint ? Meg kell engedni mindig midőn „a gyűlés czélja törvényszerű." Ez a gyülekezési szabadság. Összegyűlni szabad törvényes czélra, s ha a gyűlés czélja törvényszerű: e rendelet sze~

Next

/
Thumbnails
Contents