Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-390
218 890. országos ülés májas 6. 1878. mánynak szabályozása inkább elveket kifejező átalános jogtótelekből áll. Ismeretes a ház előtt, hogy minden alkotmány mellett annak következtében, annak folyományaként, annak kikerülhotlen eredményeként egy általános alkotmányos gyakorlat szilárdul meg, melynek alapját az alkotmányban befektetett ós szentesített jogi elvek képezik. És ezen alkotmányos gyakorlat, mely az alkotmányra van ópitve, ép ugy jogi állapot mint az, mely az alkotmány irott szövegében mngában van kifejezve. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az alkotmányos gyakorlatban kifejezett elveknek és jogállapotnak megváltoztatása ép ugy nem eszközölhető ministeri rendelettel, mint nem eszközölhető magának az alkotmánynak, a törvényeknek megsértése. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon.) És nem is volt, és mig képviseleti kormány lesz, nem is lesz rainisterium, mely az alkotmány alapján fenálló és az alkotmányi viszonyokat illető általános gyakorlat irányában a ministeri rendeleti jognak szabályozó hatalmát igénybe merje venni. (Élénk helyeslés balról és a szélső baloldalon.) De kérdem én: mi lenne a mi alkotmányunkból, ha azon elv fogadtatnék el, hogy a mely alkotmányviszonyra nézve irott törvény nincsen, az a ministeri szabályozás önkényének szabad tér képen oda van engedve? Ugyan, kérdem: hol van irott törvény által elismerve, hogy az egyeseknek kérvényezési és panasztótelijoguk van? Én ismerek törvényt, a mely ezen jogot a törvényhatóságok számára biztosítja; de az egyesek számára megadja ezt az alkotmányos gyakorlat, nem pedig az irott törvény. Vécsey Tamás: A házszabályok! (Hosszas élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Ha az én t. barátom az előadó ur (Halljuk!) még egy pillanatig várakozott volna megigazitási buzgóságával, megkímélhette volna magát azon megigazitástól, a melyet most én vagyok kénytelen vele szemben tenni. Arra kell őt ugyanis figyelmeztetnem, hogy a házszabály nem jogforrás; (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.), hogy a házszabályokkal átalánosan kötelező szabályokat, jogokat vagy kötelességeket az országra nézve megállapítani nem lehet, hogy a házszabály csak a ház belső ügyeit rendezi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, továbbá azt kérdem t. ház, hogyha irott törvényt keresnek: hol van az irott törvényben biztosítva, hogy ezt a házat a kormányzat cselekvónyeinek jogszerűsége és czéíszerüsége ellenében ellenőrzési jog illeti meg? És mégis ki kételkedhetnék benne, hogy ez a jog alkotmányunknak ép oly alkatrésze, mint a költségvetés megszavazása, vagy bármely más jog, melyet törvényeink a parlamentnek tulajdonitnak; Id kételkednék tehát, hogy ha vannak az alkotmány körében viszonyok, a melyeket az alkotmányos joggyakorlat, mint jogviszonyokat ismer és szabályoz. Mondom, ki kételkedhetnék, hogy ezen viszonyok köréből a gyülekezési jogot önkéntesen kizárni nem lehet? Hiszen maga azon alkotmányos gyakorlat, a melyre a minister ur hivatkozott, a melynek világánál kívánja rendeletét megbiráltatni: az 1848-iki törvény fényesen e mellett szól, a mint később reá fogok térni. Ha tehát t. ház, létezik jogállapot, s ha ezen jogállapot Magyarországon a gyülekezési jog szabadsága, akkor kérdem: honnan veszi a minister ur azon jogot és hatalmat, hogy ezen jogilag fennálló állapotot módosítsa, s hogy ezen jogilag fennálló állapot alapjog elvt, helyébe — a szabadság helyébe -- az ellenkezőt, az engedélyezést ültesse? (Tetszés a baloldalon és a szélső baloldalon) Mert nem az a kérdés t. ház, hogy melyik törvény az, a melyet a minister a maga rendeletével megsértett. Az igazi kérdés az, hogy melyik törvény, melyik jogforrás az, a melyből a ministernek azon jogosítványa származik, a melyet ezen rendelet kibocsátásával gyakorolt. (Helyeslés a baloldalon és a szélső balon.) A végrehajtó-hatalmat az 1848: III. t.-czikk igen is a fejedelemre még pedig oly módon ruházza, hogy az a minísteriuni utján gyakorlandó; de ezen törvénynek egyik szakasza megszabja azt, hogy ezen végrehajtó-hatalom a törvény 32-ik §-a, a melyre Mocsáry Lajos t. barátom is hivatkozott, a ministeri vád alá helyezés esetei r közé sorozza a személyes szabadság megsértését. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) És ha ez directe nem szól is a gyülekezési jogról: a személyes szabadság sérthetlenségének elve egész terjedelmében törvényeink jogi elvei közé felvétetvén, az következményeiben kell, hogy egy alkotmányos országban a gyülekezési jog szabadságára vezessen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A rendeleti jognál fogva tehát, azon jognál fogva, hogy a végrehajtó-hatalmat gyakorolja: a gyülekezési jog irányában a kormányt egyéb hatalom nem illeti és nem illetheti, minthogy a felügyeletet felette gyakorolja, minthogy megtegye mindazon intézkedéseket, kibocsássa mindazon rendszabályokat, a melyek a felügyelet gyakorlására szükségesek. De hogy ezen jogot — törvényeinkben vagy alkotmányos gyakorlatunkban nem ismeretes — uj felelősségnek és korlátozásnak vesse alá: hogy ezen jogszabadságot megszüntesse és helyébe az engedélyezést, a kormányi diseretiót helyezze: e hatalmat a minister csak rendkívüli forrásból vehetné. És ily forrás kettő van: vagy a törvény által való felhatalmazás, vagy pedig a rendkívüli viszonyok folytán beállott elutasithatlan szükség. A ministerelnök ur maga kijelentette, hogy nem rendkívüli viszonyok folytán beállott szükségből adta ki ezen rendeletet. Nem is tartotta meg
