Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-390

890. országos illés május 9.18Í8. 2ll lyeknek vannak kitéve: akkor a kormánynak kötelessége lett volna meggondolni, vajon rendes hivatali hatalmánál fogva ezen veszélyeket elhárithatja-e ? és ha ugy vélte, hogy nem háríthatja el: követnie kellett volna minden alkotmányos kormány példáját; a ház együtt lévén, a ház elé kellett volna jönnie, bizonyságokat mutatni fel a ház előtt az ország állapotáról és a szükséges felhatalmazást, a szükséges rendszabályok megszavazását kérnie. (Helyeslés a baloldalon.') S én is meg vagyok győződve, épen mint a ministerelnök ur megvan győződve, hogy ez az országgyűlés és ez az ország soha nem fog vonakodni az ország érdekeinek védelmére törvényes utón egy rendkívüli hatalom megadásától sem, mihelyt ezt szükségesnek látja. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban t. ház, nem ez az út követtetett. Csakhamar a deczemberi esemény után hírek kezdtek szétterjedni, hírlapi közlemények jelentek meg, hogy a kormány reaetionarius rendszabályokat akar életbe léptetni. Suttogtak, irtak a sajtószabadság és a gyülekezési jog megszorításáról. Hírlapi közlemények jelentek meg, hogy a ministertanács ilynemű rendszabályokkal foglalkozik és azok, kik máskép ítélték meg a helyzetet, aggódva kérdezték maguktól: vajon ilynemű rendszabályok előkészítésére, rendkívüli hatalom igénybevételére, van-e elegendő alap a viszonyokban ? És a szabadelvű párt, midőn újévkor a ministerelnök szokásszerű üdvözlésére sietett, szószólója által kijelentette, hogy igenis a kormányt kész támogatni, de reaetionarius rendszabályok útján az alkotmányjogokat felfüggesztő rendszabályokra támogatását nem Ígérte oda. (Helyeslés bal/elől.) Igaz, hogy a ministerelnök ur ezen felszólalásnak csak azt a részét vette figyelembe, melyből kimagyarázhatni vélte a párt készséges közreműködését a netán fenyegetett jogbátorság helyreállítására és megvédésére, és feleletében teljesen figyelmen kívül hagyta azon fontosaim és nyomatékosabb másik részt, a mely indirecte legalább óva intette a kormányt a szabadsági jogoknak a körülmények által nem igazolt megszorításától való tartózkodásra. Azonban hetek, hónapok teltek el és a hírlapok által előre jelzett rendszabályok nem következtek be; a háztól rendkívüli hatalom nem kéretetett ós azon rendes utak és módok, melyek a kormány jogi rendeleteinek megtudására nyitva állanak, mélyen hallgattak mindennemű kormányrendeletről. Már-már azon általános hit kezdett elterjedni, hogy a kormány előbbi czélzatait reeonsideratió alá vette, s nem látta szükségesnek rendkívüli szabályok alkalmazását: midőn a pestmegyei közgyűlés napvilágra hozott egy rendeletet, mely régóta a főispánok zsebeiben lappangott utasítás szerint, s mely rendelet, hogy tartalmát KÉPY. H. NAPLÓ 1875-78, XVII. KÖTET. röviden kifejezzem : Magyarországon a gyülekezési jognak tényleg és jogilag fenálló szabadságát elkobozza és az engedélyezés rendszerévé alaki tja át, (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon.) és a mely rendelet egy oly jogi felelősségnek veti alá az állampolgárokat, kik a gyülekezést kérik, a mely jogi felelősséget országunk törvényei és szokásai nem ismerik és a melyet ministeri rendelettel megállapítani sohasem lehet. (Helyeslés.) Ily körülmények közt két kérdés merül fel a ház előtt, hogy az ügyet megbírálhassa. Az egyik az: vajon létezett-e a gyülekezési jog tekintetében Magyarországon jogállapot; a második kérdés az, ha létezett jogállapot: akkor van-e a ministernek rendes hatalmi körében oly jogosítványa, hogy ezen jogállapotot belátása szerint módosíthassa, hogy ezen jogállapotot belátása szerint korlátozhassa ? Bn nem hiszem t. ház, hogy valaki kétségbe vonná, hogy mióta Magyarország a képviseleti kormány-formára áttért: Magyarországon a gyülekezési szabadság mindég fenálló jogállapotnak tekintetett. Bizonyítja ezt magának az 1848-iki kormánynak alkotmányos gyakorlata; bizonyítja azon alkotmányos gyakorlat, melyet a minister urnák minden előde követett s mely alkotmányos gyakorlat lényege abban fejezhető ki: hogy a gyülekezési jogot szabadnak tekintette, és az executiva az ország kormánya számára nem vett egyéb jogot igénybe, mint a mi azt, mi a végrehajtó hatalom letéteményesét illeti: a felügyeleti és az ellenőrzési jogot. És szemben ezen alkotmányos gyakorlattal, szemben ezen állapottal, melyet az 1848. apr. 24-ón kiadott rendeletében az első magyar ministerium ünnepélyes manifestum alakjában az ország törvényes jogának nyilvánított, szemben ezzel én nem értem azon kérdést, hogy mutassuk meg azon törvényt, a mely íörvénynyel a gyülekezési jog világosan biztosítva lenne; mert ennek a kérdésnek értelme csak akkor volna: ha valaki azt akarná állítni, hogy Magyarországon más jogállapot nem létezik és nem létezhetik, mint a mely írott törvényben egyenesen el van ismerve (Elénk helyeslés a balés szebb' balfelöl.) s a ki ezt akarná állítni, — nem teszem ezt fel senkiről e házban, — az egy oly képtelen, egy oly szörnyeteg elvet mondana ki a magyar törvényhozásban, mely egyrészről illusoriussá tenné magának ezen törvényhozásnak a jogát; másrészről fenálló jogállapotainkat, különösen pedig az alkotmányunk körében fenálló jogállapotainkat egyszerűen megfosztaná minden jogi alapjuktól: az oly elvet mondana ki, melyet félig-meddig szabad országban soha sehol máig el nem ismertek. Különösen képtelenség lenne ezen elvnek felállítása és alkalmazása az alkotmányi viszonyok körében. Méltóztatnak tudni, hogy minden alkot28