Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-390
390. országos ülés május 9. 1878. 211 Mocsáry Lajos: T. képviselőház! A felolvasott kérvényből kettős sérelem tűnik elő. A belügyminister megsértette az egyéni szabadságot, (Ugy van! balfel'ól) és sérelmet követett el azon törvény ellen is, mely a törvényhatóságok rendezéséről szól: az 1870. 42. t.-ezikk ellen. Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy a tárgynak ezen második részével kissé bővebben foglalkozzam, ezt annyival is inkább szükségesnek tartom, mivel azon képviselőtársaim, kik ez ügyben az interpellatió alkalmával felszólaltak, inkább csak magával anópgyülósekre vonatkozólag kiadott rendelettel foglalkoztak, én pedig igen fontosnak tartom azon sérelmet is, mely a municipalis törvény ellen elkövettetett ; mert bármily véleménynyel legyen is valaki átalában a municipalis rendszer, és különösen az 1870-42-ik t. ez. értékéről, annyi kétségtelen, hogy ez idő szerint összes közigazgatásunk ezen törvényen alapszik. A municipalis törvény ellen elkövetett sérelmet az képezi, hogy a belügyminister ur a főispán által hajtatta végre a népgyülésekre vonatkozó rendeletét a helyett, hogy azt szokás és törvény szerint a törvényhatóság által hajtatta volna végre. Az illető rendelet a főispánhoz volt intézve, s a főispán hívta fel annak végrehajtására az alispánt; ekként lett eszközölve a kormány-rendelet végrehajtása. A municipalis rendszernek, mely hazánkban ez idő szerint — habár megcsonkítva — de még mindig fenáll. lényegéhez tartozik, s annak egyenes kifolyása: az, hogy a kormány rendeleteit a maga területén a törvényhatóság hajtja végre saját közegei által. Hasonlag annak természetéből folyik az, hogy a kormány a törvényhatóság semmiféle közegeivel egyenesen közvetlenül nem rendelkezhetik, továbbá az, hogy különösen a főispánnak egyáltalán sem nem hivatása, sem nem joga kormányrendeletek végrehajtása. Ennek világos kifejezéséül létezik azon szokás, hogy mindennemű kormányrendelet, legyen az nagyobb vagy kisebb fontosságú a legkisebb tárgyakig, milyen például közbérházi tartozások behajtása, kivétel nélkül a megye közönségéhez szokott intéztetni. Az alispánnak feladata azután, ki hivatva van felbontani a kormányrendeleteket, azokat e szerint, a mint a dolog tárgya ós fontossága megkívánja, vagy relegálni a közgyűlésre, vagy egyenesen végrehajtani; de a mit ő maga hajt végre, azt mindig csak szokásszerű előleges megbízás következtében, vagy a közgyűlés jóváhagyása reményében hajtja végre, Ez mindig ugy volt t. ház, és ezen szokást változatlanul fennmaradt a legujabbi időkig; s mindössze annyiban módosult, hogy a közigazgatási bizottságoknak megalkotása óta bizonyos rendeletek nem a megye közönségéhez, hanem a közigazgatási bizottságokhoz intéztetnek. Ez az eljárás az 1870. évi XLII. t.-cz. meghozatala óta is változatlanul megmaradt, s illetőleg ez által megerősíttetett. Mit mond erre az 1870. évi XLII. t.-cz. ? Mindjárt az 1-ső §. azt mondja: „A vármegyék székelyszékek, Jász-Kun, Hajdú- és Nagy kikindai kerület, Kővár-fogarasi és Naszód vidéke, a szepesi 16 város kerülete és a szab. kir., valamint a 88-ik szakaszban elősorolt városok, mint önálló törvényhatóságok jövőre is gyakorolni fogják a törvény korlátai között: a.) az önkormányzatot, b.) az állami közigazgatás közvetítését": a 15-ik %. pedig azt mondja: „a törvényeket és a kormánynak a törvényhatósághoz intézett rendeleteit a törvényhatóság területén a törvényhatóság hajtja végre saját közegei által. Mennyiben van ezen általános szabály alól kivételnek helye .• a törvény határozza meg." Azt mondja továbbá a 18-ik §. „A törvényhatóság egyetemét a bizottság képviseli." A bizottság az, a mely hivatva van különösen a korményrendeletek végrehajtására ; annak meghagyásából vagy jóváhagyásának utólagos megadása mellett történik az összes administratio, nevezetesen a kormányrendeletek végrehajtása. A mi az általam fölolvasott törvényben említett kivételeket illeti, a törvénynek éppen nem szabatos intézkedései és szerkezete mellett, magában a törvényben nehéz megtalálni: hogy mik legyenek ezen kivételek; azonban alig vonatkozhatik másra mint arra, hogy a főispán bizonyos esetekben kivételes joggal ruháztatik fel, akkor t. i. ha a törvényhatóság ismételve megtagadja valamely kormány-rendeletnek végrehajtását, ily esetben a főispán kormánybiztosi hatalommal ruháztatik fel, és ilyen minőségben jár el. Vonatkozhatik ez tán a 16-ik §-ra is, mely azt mondja, hogyha a kormány ismétli azon rendeletet mely iránt a végrehajtás megtagadtatott, vagy ha különös, az ország közbiztonságát érdeklő rendőri intézkedések megtételére van szükség: azokat feltétlenül végre kell hajtani, és felírásnak csak utólagosan van helye. De még ez esetben sem szükséges, hogy ne a megye közönségéhez intéztessék a kormány-rendelet, mert a mint említeni bátor voltam, az alispán bontván fel a rendeleteit, ha látja, hogy az a 16. §. rendelkezése alá esik. tudni fogja kötelességét és a rendeletet végre fogja hajtani. De bármikent álljon azon kérdés, t ház, hogy kihez intézendők a kormányrendeletek: egy dolog kétségtelen és ez az, hogy a főispánnak egyatalában nem tartozik hatásköréhez, hogy a főispánnak nincsen joga a kormány-rendeleteket végrehajtani. Világosan kilátszik ez az 1870. évi XLII. t.-czikknek rendelkezéséből. Azt mondja az 52. g. „A vármegyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok élén a megyei, illetőleg városi főispán áll", 27*
