Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

14 380 országos Wéa ápril *. 1878 ha — a mint ez némileg vádképen is fölhozatott ellenem — a hozzám ez ügyben intézett interpellatiókra nem feleltem, ebben — azonkívül, hogy az interpellaíiókra adandó felelet idejének megválasztása ily kérdésekben nem csak joga az illető ministernek, de kötelessége is, — még azon szempont is vezetett, hogy igenis tudomásom volt róla, hogy a jelen alkalommal a keleti események szóba fognak hozatni; az pedig, hogy minduntalan kelljen ezen dologban nyilatkoznom, vagy folytonosan majdnem naponta helyes legyen ezen dolgokban nyilatkoznom: a magam részéről azt gondolom, elismernem nem lehet. Tudtam tehát, hogy amit ez ügyben lehet és kell mondanom, azt lesz alkalmam tárczám költségvetése tárgyalásánál elmondanom. Mindenekelőtt reflectálnom kell azokra, miket Simonyi Ernő t. képviselő ur beszéde elején a múltra nézve hosszasabban kifejtett és azokra, miket a felelősség szempontjáról mondott. (Halljuk!) Elsőben is megjegyzem t. ház, hogy abból kiindulva, hogy egy távol fekvő és az háborús események által izgatott állam fővárosában lévő diplomatiai ügynök, ott közszájon forgó minő híreket referál kötelessége szerint az ő kormányának, de bizonynyal nem felelve azok valóságáért: mindjárt positiv vádat formálni s e híreket mint bebizonyított tényeket állítani szembe a saját országa kormányával : ezt, azt hiszem, az igazságnak még csak árnyéka szerint sem lehet. Ez az, amit először is az angol kékkönyvből fölhozott levelezésekre megjegyezni kivánok. De kívánom megjegyezni másfelől azt, hogy — és ezt a képviselő ur maga is elismerte, — a külügyminister minden alkalommal tiltakozott minden ilynemű ténykedés ellen; hogy ő a maga részéről mindig az ilyetén ténykedéssel ellenkező irányt hangsúlyozta. Továbbá meg kell jegyeznem, hog}- egy később fölmerült csak mellékes körülményen kivül semmi olyant, a miben tisztán a monarchia magyar állama területének részéről elkövetett ily ténykedés fordult volna elő , a képviselő ur még nem emiitett; már pedig t. ház, ami a magyar ministerelnöknek egyéni felelősségét illeti, ez, azt gondolom, először is kiterjed, — amit mindig elfogadtam — a külpolitikának irányzatára, más felől kiterjed azokra nézve, amik ezzel ellentétben azon területen történnek, amely a magyar kormány kormányzata alatt áll. És mig egyfelől megjegyzem, hogy a képviselő ur által idézett hirek alapján positiv vádakat emelni igazságtalanság; más felől meg kell azt is jegyeznem, hogy azon vádak semmi esetre sem sújthatnák a magyar kormányt, mert egyfelől nem mint a külügyi politika irányzatának kifolyásai történtek, ha történtek, a melyekért a magyar kormány felelős és másfelől nem azon területről történtek, ha történtek, a mely területen történtekért a magyar kormány felelős. De egyébiránt meg kívánom jegyezni még azt is, hogy ha valamely nép szomszédságában lakó fajrokoiiai között forradalmi mozgalom vagy ezen népek által, — habár sokszor, és nagy részben a jelen esetben is tévesen — szabadság háborúnak tekintett háború dühöng : azt meggátolni, hogy pénzzel vagy egyes egyénekkel azoknak semmi némü segély ne nyújtassák, a tiszta lehetetlenséggel nemcsak határos, hanem valósággal tiszta lehetetlenség. Az igenis meggátolható — és nem is hiszem, hogy történt volna a monarchia, másik felében, — hogy csapatok, tömegek által segély nyujtassék. Hogy különben engem, mint magyar ministerelnököt vagy belügy mini stert, ez irányban vád nem illethet, e tekintetben hivatkozni mernék arra, hogy igenis voltam megtámadásnak kitéve még e ház kebelében is épen azon intézkedéseimért, a melyekkel meggátolni szándékoztam azt, hogy a szomszédban lévé forradalmi vagy harczias működés e haza területéről támogattassék. (Helyedén a középen és főikiáltások : Épen a, széh'ó baloldalról történt a támadás!) Én t. ház, nem szándékozom hosszasabban beszélni azokról, a mikre nézve már más alkalmakkal nyilatkoztam. Bátor vagyok hivatkozni arra, hogy nyilatkoztain magára a három császárszövetségre nézve is e ház kebelében; megmondtam, mi volt az; megmondtam, hogy nem volt semmi positiv és egyátalában nem volt a keleti viszonyokra és a keleti kérdésekre vonatkozó szerződés. Ezen állításomat ma is fentartom Azt mondani azonban, hogy jó egyetértésben lenni akarni egy vagy más hatalommal, eo ipso bűn a szabadság ellen, miként ez ma is itt mondatott: hogy ez fön nem tartható állítás, mutatja, hogy többre ne hivatkozzam, hogy épen azon hatalom, a melyről szó van, sa mely nem egy, de számtalan esetben az észak-amerikai köztársasággal volt a legszorosabb szövetségben, az pedig még eddig reactionarius hatalom hírnévben nem állott. (Helyeslés és tetszés a középen.) A t. képviselő ur felhozta, hogy az 1856-iki, s az azt némileg módosító, de egyszersmind megujitó 1871-iki szerződések kijelölték az utat, melyen járni kellett volna, és azért, hogy — a mint ő mondja, — a monarchia külügyministere nem ezen az utón járt, keményen megrovandó. Az bizony t. ház, meglehet, hogy Európa összes államainak kormányai, Európa összes áílamférfiai nem tudták mi a kötelességök. Kár, hogy a t. képviselő ur nem figyelmeztette őket rá. (Derültség a középen.) Mert egyetlen egy is az iránt, hogy ezen szerződések alapján járjanak el a hatalmak: azon időben lépést nem tett. Már