Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-388
184 388. országos üh's ínájns 7. 1878. melynek elnöke igen t. képviselőtársam Zsedényi Ede, ahol a fémbányának éreze, a kikémlelt tiszta fémtartalom után kiszámítható, levonva abból az olvasztási költséget, — azt nem értein. Ha mindamellett mutatkozik veszteség, az csak két okból lehetséges : mert ott a kezelés nem helyes ; vagy azért mert, ezen kohók már nem kapnak beolvasztani való erezet, mert tán az ottani bányák kifogytak és azon kohó, mely egykoron talán hasznos, szükséges volt, idő folytán fölöslegessé vált. Ezen esetben pedig bekövetkezett volna annak az ideje, hogy az a nevezetes ingó vagyon hasznosabb ezelokra fordittassék. Ilyen elv szerint tartom megbirálandónak a vasműveket is, azzal a különbséggel, hogy itt nem lehet 4 évi átlagot felvenni, miután az utolsó 3 év köztudomás szerint igen kedvezőtlen volt, a mint ma is az a vasraövekre nézve; hamm felveszek 6 évet 1871-től kezdve, a melynek 3 éve rendki vü] kedvező volt és ha ilyetén módon 6 évet felvéve, azt találom valamely vasműnél, hogy veszteségem van: arra ki lehet mondani, hogy annak üzeme nem egészséges: habár nem kétlem, hogy itt-ott helyesebb kezelés által lehetséges segíteni. De amely vasműnél ínég a legkedvezőbb 3 évben is veszteség volt. arra bátran el hhet mondani, hogy az nem életképes. Ily vasmüvek, melyek az első sorba tartoznak a következők : 1 Kabola pnjana 287,861 frtnyi forgó tőke melleit a veszteség 8.87á írt. 2 Pojuik 28.566 „ „ , „ „ 29,007 ., 3Libetbánya 60,391 „ „ „ „ „ 50,0l<8 „ 4Eojchid 23' ',530 „ „ ., „ „ 98.696 „ 5 Kudzsir 336,813 „ „ „ „114,í l 50 ., a második sorba tartoznak : 1 Fejérjiatak 214,670 frtnyi forgó tőke mellett a ve.^zíeség fiü,832i'it. 2 Sebeshely 302X143 „ , „ 148,123,, Az összes veszteség tesz 530,000 frtot. Ezen elősorolt bányamüvek forgó tőkéje (esz 1.460,000 Irtot, ennek 6%-os kamatja tett volna 525,000 frtot s igy a helyett hogy ezen forgó tőke után valami kamatot hoztak volna, még több kart hoztak az államra. A diósgyőri gyárról nem szólhatok, mert arról a t. pénzügyminister ur külön előterjesztést ígért; különben a mennyire viszonyait ismerem, tudom, hogy az czelszerü kezelés mellett képes lesz magát az állam további terhelteíése nélkül legalább addig fentartani, mig tűrhető áron vagy bérbe vagy végkép eladathatik. hozzá kell azonban tennem, hogy a diósgyőri gyár már az 1876-ik évben nem kárt, de 27,000 frtnyi hasznot hozott. Kimondom e helyen még azon meggyőződésemet is, hogy én nem tartom az állam feladatának, hogy iparűző legyen. Régi középkori felfogás volt az, mely még az egykori helytartó tanács által ujabb időben is követletett, hogy az államnak, a mezőgazdaság érdekében vasat kell termelni, neI hogy a magánosok összeszolalkozása a vas árát i rí:igyon felrugtassa. Ezen elv természetszerűleg kivételeket szenved. Én azt, a mit tegnap a fémbányászatra Zsigmond)- t. barátom mondott, teljesen helyeslem, de még tovább megyek; ily kivételnek elismerem azt is, hol az az államvagyon, legyen az erdő vagy másnemű birtok, jobb értékesítésére és jöI vedelmezőségre szükséges; a hol tehát az ipar | némileg járuléka az államvagyonnak; és a meiij nyiben a vasmüvek e tekintetben még sokáig leszi nek legalább egy részben fentartandók : arra nézve j óhajtanám, hogy gyártási eljárásukban különösen | két szempontot figyelmen kivül ne hagyjanak. Az egyik az, hogy az állami vasmüvek legyenek az okszerű haladás úttörői s azon javítások és újításoknak, melyek a külföldön hasznosaknak bizonyultak, legyenek meghonosítói, és ilyentéuképen a magániparnak is legyenek némileg iskolái, habár az némi áldozatba kerülne is. A mit kevésbé tehetnek magánosok, inkább tehet az állam, természetesen a kellő határok közt, a mennyiben ez a jövedelem bizonyos részének feláldozásával jár. A másik tekintet az, hogy az állami vasinü! vek igyekezzenek kiválóan oly vasúti czikkeket gyártani, a melyeket a külföldről pénzen vagyunk kénytelenek venni, és ekképen használják föl azon. előnyt, a melylyel birnak azon viszonynál I fogva, a melyben az államvasutakhoz s a garauI tirozott vasutakhoz állanak, a mely előnyökkel más magános, vasiparüző nem bir. Azon müvek közé, a melyek szintén nem I megszüntetést kívánnak, hanem ezéiszerübb kezelést és esetleg eladást : tartozik a zsilvölgyi kőszénbánya is, a mely 1871-ben még hasznot j mutatott 18,934 írttal, azóta pedig az államnak 1.330,000 írtjába kerül, a mely befektetés valói színűén igen későn fog visszakerülni, vagy talán i nagyrészben veszendőbe is fog menni. Összeszámítva tehát azon veszteségeket, a melyeket az állam az egyes gazdaságoknál, az erdőknél és bányászatnál szenved, az általam máimondott két összeg 12.466,000 frtot tesz négy j év alatt. Ez mindenesetre oly roppant összeg, a mely megérdemli, hogy egy kissé alaposabban nézzünk utánna : vajon nem lehetséges-e ennek 1 i galább egy részét megmenteni, amint én hiszem, és megvagyok róla győződve. Hogy mikóp ? erre | nézve tegnap Zsigmondy Vilmos t. barátom mondott egy pár megjegyzést. Egyik megjegyzése az volt. hogy a bányászatot ismét össze kell kötni az erdészettel. Én elismerem, hogy a kettőnek vannak közös érdekei, és egymásnak támogatását méltán igénybe vehetik ; de nem vagyok képes megitéini annak hordereje! hogy mi képen érti ezt ő. Ha p. o. a
