Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-388

388. országos Illés május 7,1878. 185 főigazgatáson belül oly kapcsolatot ért a kettő közt, a mely bizonyos közös gazdálkodást hozna be mind a kettőre nézve, a melynél fogva az egyik a másiknak rovására táplálkozhatnék és a közös eredményt nem volnánk képesek megítélni, hogy mennyi hiánya van egyiknek vagy másiknak. Ily értelemben az összekapcsolást nem pártolom. A másik megjegyzés az, hogy ezen bánya és vasmüvek kohó stb. gazdaságok tétessenek át a pónzügyministeriumtól a földmivelesi ministerium tárczájába, ebben teljesen osztozom és magam is helyeslem. De vannak ezenkívül még némi más észrevételeim is. Nekem, t. ház/ ugy látszik, hogy az államgazdaságoknál — és itt nem veszem ki még a vasutakat sem — aránylag talán nagyon sok a szakképzettség, a vasutaknál mérnökök, másutt pedig az elméletileg kiképzett bányászok, technikusok stb. Az emberi természet szerint, mindenki a maga szakmája iránt viseltetik előszeretettel ; mi őt igen gyakran egyoldalúvá teszi; az élet pedig ily üzemeknél, ha azt akarjuk, hogy hasznosak legyenek, több oldalú figyelmet és értelmet kíván. így a kereskedő a hasznosságra fekteti a súlyt és nagyobb productióra törekszik ; a gazda szorosabb értelembe véve, megfordítva jár el, t. i. takarókosságra és arra törekszik, hogy minél olcsóbban állítson elő valamit. A szakértők pedig a vasútnál például arra ügyelnek első sorban, hogy az európai színvonalon legyen ; a gyáraknál, hogy külsőleg szép és minőségileg jó készítményt állítsanak elő, a mely kiállja a bírálatot ; de hogy az mibe kerül, az rendesen csak második kérdés. Nekem tehát ugy látszik, hogy az állami gazdaságoknál ezen háromféle, kereskedő, gazdászati és szakértői értelem közt a harmónia nincsen meg kellőleg. A második észrevételem vagy inkább eszmém az, hogy minden nagyobb testületnél, ha az időnkónt uj tagokkal nem frisittetik fel, idő folytán kifejlik bizonyos testületi szellem, hogy ne mondjam kaszt-szellem, bureaukratismus, a mely saját tagjai érdekében a reá bízott vagyont némileg patrimoniumképen szereti tekinteni. Ilyenkópen azután természetes, hogy minden oly reformot vagy változtatást, a mely tagjainak érdekét érinti, ellenez és ha hatalommá nőheti ki magát, még a főnöknek is minden jóakaratát képes meghiúsítani. Nekem tehát az volna az óhajtásom, hogy ha ezen állam-vagyonnak van főigazgatósága: vétessenek íel abba oly független állású férfiak, a kik részben évenkint váltakoznak, de mindenek felett azt tartom szükségesnek, hogy az igen t. pénzügyminister ur alapos meggyőződést szerezzen azon okokról, a melyek ennyi veszteséget KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII. KÖTET. szoktak gyakran okozni, valamint azon orvoslási módról, a melyet ennek ellenében sikerrel alkalmazni lehet, és pedig ne csak saját közegei, vagy úgynevezett szakértők, vagy nagy fenekű enquettek által, hanem forduljon inkább más elfogulatlan független állású bizalmi férfiakhoz, kik a helyi, vagy üzemi viszonyokkal ismerősek, néhol talán a főispánhoz, másutt az alispánhoz, ós ismét másutt oly állampolgárhoz, a ki ezen megbízatásban önzetlen hazafiságból hajlandó eljárni. Visszatérve a költségvetés tételeire, én azokat oly értelemben, mint azt Zsedényi képviselőtársam már mondotta, hogy t. i. a pénzügyminister ur azokat minimumoknak tekintse, ós ott, a hol ez lehetséges, addig is, mig bizonyos reformok létesíthetők, megtakarításokat létesíteni igyekezzék: elfogadom; de miután én mégis azt látom, hogy ezen veszteségek oly tetemesek és oly gyakran fordulnak elő, hogy azokat elnézni idáig is nézetem szerint hiba volt és még nagyobb hiba volna megengedni, hogy ezen gazdálkodás tovább is folytattassók ; miután másrészről azt látom, hogy a pénzügyminister ur a kiegyezési és pénzszerzési gondokkal is igen gyakran terhelve és elfoglalva van, elegendő időt a dolognak ugy sem szentelhetne, e nélkül pedig puszta jó akarata, a miben részemről nem kételkedem, nem elégséges: szükségesnek tartanám a t. háznak beleszólását is provokálni, bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni ós elfogadásra ajánlani. (Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintettel az államerdő, bánya, kohó és vasmű gazdaságok egy részének gyakori veszteséges üzemére, utasittatik a pénzügyminister, hogy ennek okai ós orvoslási módja iránt, általában az államvagyon lehető czélszerü kezelése ós jobb jövedelmeztetése végett magának ne csak saját közegei, de főleg független állású, a helyi, vagy üzemi viszonyokkal ismerős bizalmi férfiak által felvilágositá'sokat szerezzen és ezekről a legközelebbi költségvetés tárgyalásáig tegyen a háznak jelentést. (Helyeslés balfelöl.) Gulner Gyula jegyző (újra felolvassa a határozati javaslatot.) Széll Kálmán pénzügyminister : Miután az államerdők minden egyes ágán végig mentünk, nekem az ellen sincs kifogásom ; hanem mégis vissza akarom vinni a t. ház figyelmét a kérdésre, kijelentvén, hogy Szontagh Pál képviselő urnák azon érvét, hogy az államerdők veszteséggel kezeltetnek, és hogy azon bevételek, melyek a költségvetésben foglaltatnak, nem alaposak : nem fogadhatom el; sőt a dolog ugy áll, hogy 1872. óta nem hogy veszteséget, de ellenkezőleg határozott tiszta jövedelmet mutatnak fel a zárszámadások. Nem megyek vissza az előbbi évekre, hanem csak 1876-ra és 1877-re, a zár24