Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-388
178 388. országos ülés imijnt- 7.1878. milliót tettek, 1876 végén 9 milliót, 18?7-ben I ujabban szaporodtak azáltal, hogy az előirányzott bevétel a tényleges eredményben 200,000 írttal kevesebb volt. Én azt, hogy hiszem ily nagy cornplexum állami birtok utóbbi évi eredményeinek combi uálása az államjószágok helyes kezelésének előmozdítására íog szolgálni. Az államjószágok kezelésében a következő eredmények mutatkoznak: 1876-ra nézve a t. pénzügyminister ur előirányzott az államjószágoktól tiszta bevétel gyanánt 4.300,000 irtot, tényleg befolyt 3.470,000 frt, tehát kevesebb 890,000 írttal mint a mennyi előirányozva volt; 1877-re tiszta bevétel gyanánt előirányozva volt 3.445,000 frt, tényleg befolyt 2.732.000 írt, tehát az előirányzottnál 713,000 írttal kevesebb; 1878-ra fel van véve tiszta jövedelemként 3,877,000 frt, már most ha szembe állítjuk ezzel az 1877-ki tiszta eredményt, mely 2.732,000 irtot tesz, akkor kitűnik, hogy 1878-ra daczára az 1875. óta folytonosan apadó tiszta bevételnek •— a i. pénzügyminister ur mégis 645,000 frttal többet irányoz elő, mint a mennyi 1877-ben tényleg befolyt. Mellesleg mondva ez is az „és a többi" közé tartozik, de szintén 045,000 frtot tesz. Már most t. ház, az államnak mezőgazdasági birtokaiból, a melyek — mint volt szerencsém említeni — 800.000 katasztrális holdat tesznek, állítólag bérbe volt adva, hogy közelebbi évet vegyek, 1876-ban 357,000 hold, átlag 7 frt 17 krral, ennek bérjövedelme e szerint kitesz 2.559,000 frtot évenként. 1878-ban a t. minister ur föld gazdagsági haszonvételekből 3.300,000 frtot praeliminál. Én arra nem reflectálok, veszem a magam eombinátióját az 1876-ki tényleges eredményekre, a melyek kitüntetik azt, hogy bérbe volt adva mint mondám, 357,000 hold, a melyből a befolyt bérjövedelem volt 2.559,000 frt. Uradalmi és egyéb jogok után, tehát legalitásokból, melyek nem kívánnak nagy kezelést, mert bérbe adatnak, be szokott folyni évenként 900,000 frt Hozzáadva ezt a bérösszeg gyanánt befolyó 2.590,000 írthoz, kitűnik, hogy ezen két positióból az államnak 3.459,000 frt, hasznának kellene lenni, és az eredmény ezzel szemben micsoda? Az, hogy például 1877-re az államjószágok tiszta bevétele 2.700,000 frt ós igy a bérösszegek ós regalitások jövedelménél kevesebb mintegy 700,000 frttal. Ekként tehát a bérösszegek és a regale-jövedelmet sem kapjuk egészen a bérbe adott jószágokért, azokért pedig, melyek házilag kezeltetnek, nem marad fenn semmi. Én azt tarlom, t. ház, hogy tekintettel azon nagy dologi kiadásokra, a melyek a budgetnél előfordulnak, felvethető az a kérdés : vajon átalában az államjószágok kezelésénél nem volna-e más eljárás be- j hozandó. S itt engedjen meg nekem a t. ház, j hogy én röviden azon térre megyek: vajon azoknak értékesítéséről mikép kellene gondoskodni? En elismerem, hogy a mai nehéz idők ezen kérdésnek megbeszélésere nem alkalmasak, hanem nem is arról van szó, hogy ez ma történjék, hanem csak arról: miután az idei budgetben és minden budgetben évenkint felvétetik 20,000 frtnyi kiadás az államjószágok értékesítésének előmunkálata czóljából, tehát szó van csak arról, hogy uiegbeszéltessenek azon módok és eszközök és az irány, melyben e tekintetben el kellene járni. Nem a mai perezről beszélek, hanem azt hiszem az értékesítés dolgában lehet ina is tanácskozásokat és tárgyalásokat folytatni, hogy azok aztán jobb időben reálisai hatók legyenek. A t. pénzügyminister ur ezen thémáról szólott az 1875 ki nagy exposéja alkalmával. Akkor e tekintetben azt a nézetet vallotta, hogy ő elismeri, hogy ezen közvagyonnak előbb-utóbb magánbirtokba kell jutnia, hanem még az időt nem látja arra elértnek. A t. pénzügyminister ur igen helyesen — én is elismerem — jó intentióval azt mondta akkor, hogy óhajtja azt az időt bevárni, a midőn a magyar középosztály azon helyzetbe jön, hogy ezt az államvagyont lehetőleg maga aquirálja. Nekem t. ház, ezen óhajtás ellen absolute nincs mondani valóin, sőt magam is hozzájárulok ; hanem legyen szabad mégis azon meggyőződésemet nyilvánítanom, hogy ezen ut szép és nemes, de nem helyes ut az államvagyon értékesítésére nézve; kívánatos volna, hogy a középosztály, a földbirtokos-osztály abba a helyzetbe hozassák, hogy az vásárolja meg az állami birtokokat ; de nekem az meggyőződésein, hogy a mi gazdasági viszonyaink olyanok, hogy még nagyon hosszú időn keresztül magiínak a magánvagyonnak kellő kiaknázása, értékesítése és jövedehnezése czéljából igen sokat kell a magánbirtokosoknak tenni. Azt hiszem, hogy a közép- és nagy birtokosoknak van elég földterületjök, mely figyelmet kíván, s annak kellő kiaknázásához még igen sok befektetés kell, hogy instructust és tartalékot szerezzen magának a magyar birtokos, s inkább intensiv, mint extensiv gazdaság felé fordulhasson. Arra számolni tehát, t. ház, a mi gazdasági viszonyaink közt, hogy a magyar áll unvagyont a a magyar gazdaközönség vásárolja meg: azt hiszem, nem lehet; óhajtom ezt, de a mondott okoknál fogva ez ut czélra vezetni nem fog; s nem tartom, t. ház, hazafiatlanságnak azt, ha szemben ily körülményekkel felvettetik azon kérdés, vajon, miután az államvagyon kezelésébe más rendet kell behozni, azon nagy jószágok értékesítéséről kell gondoskodni: nem volna-e czélszorü ezt ; egy gyarmatositási rendszerrel megkísérlem Én, t. ház, bátor vagyok hivatkozni arra, hogy pl. ama telepitvények, melyek Szatmármegyében és a. Bánságban ezelőtt egy századdal
