Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-388
888. országos ülés májas 7. 1878. I7y vagy félszázaddal történtek, a földet jobbá tették, 1 a nemzetnek egy nagy közvagyont teremtettek s ? a telepitvényesek még jó hazafiakká is váltak. — j Ez eljárás, t. ház, az állam részéről —- termesze- J tesen minden érdek és tekintet megóvása mellett, } — azt gondolom, eredményezné azt, hogyha az állam initiál és jár el kellőkép, akkor azon nagy magán uradalmakat is e téren a gazdaság által sokkal jobban ki tudnák aknázni, s akkor a nagy margittai, hortobágyi pusztákon, a dunantul némely vidéken, népesebb állapotok teremtetnének ós akkor nemcsak Magyarország népessége, hanem annak adóképessége is tetemesen növekednék. Én különben e kérdésnél sem akarok egyebet elérni, mint a t. minister ur figyelmét e körülményre felhívni, hogy méltóztassék a maga eoinbinátióiban, amennyiben csakugyan van ministeriumában egy osztály, mely az államjószágok eladásának kérdésén dolgozik, erre reflexióval lenni s e tekintetbeni terveit és intézkedéseit annak idején a háznak bemutatni. Én, t. ház, már az átalános vitánál is bátor voltam felhozni, hogy volna még egy más mód, a mely mellett az államvagyonnak kezelése czélszerübben menne s azt tartom most is. Járult ehhez tegnap egy képviselő ur is a kormánypártból, aki a bányászat és erdészet dolgát oly tüzetesen megvitatta s ez abból áll, — s kérném a t. kormányt, méltóztassék ezt hasonlókép eombinátióinak tárgyává tenni: — vajon nem volna-e czélszerü átalában az államjavak kezelését a pénzügyministertől elvenni, mert nagyon igaza van Zsigmondy Vilmos képviselő urnák, hogy ő nem a közgazdasági, hanem a fiscális szempontot tartja szem elölt; ő a pillanatnyi szükség által szorítva, nem tekintheti az adott viszonyok közt a közgazdasági helyzetet egyik főtényezőnek, mondom ez is oly dolog, a melyre figyelmünket fordithatnók. Teszi Németország is épen most, mely azt mondja, hogy a pénzügy minister kezelje a monopóliumokat, az adókat és akkor jól fog admiuistrálni. A mi pedig állambirtok van, az önállóan administráltassék és akkor lehet a nemzetgazdasági és pénzügyi érdeknek is eleget tenni, igy például ha ez történnék : magában a bérleti rendszerben is lehetne javításokat tenni; a mai bérleti rendszer valódi rablógazdálkodás, mert a bérlő nem tudja, vajon 3 vagy 6 év múlva maradhat-e ismét a birtokon és igy természetesen a tulajdonosnak rovására gazdálkodik. Kérem miért ne lehetne az örökös, végleges megvásárlással összekötött rendszerrel rendezni ezen ügyet ? Ezek mind oly kérdések, melyek elég fontossággal birnak, hogy figyelmünk tárgyává tétessenek, s melyekre nézve semmiféle initiativát az utóbbi évek költségvetésében nem találunk, daczára annak, hogy — mint már emlitém — a ministeriumnak állandó rovata van erre, melyben 20,000 frtnyi összeggel rendelkezik ilyen czélokra. Én tehát ezen előadottak után, magát a bevételi előirányzatot, az általam már ma emiitett okoknál fogva, mert nem akarok az egyes tételeknél ismétlésekbe bocsátkozni — nem akarom diffioultálni, habár tény t. képviselőház, hogy ezen tételnél is a múlt évben 700 ezer írttal kevesebb jött be, mint a mennyi elő volt irányozva, csak megkívántam jegyezni a most elmondottakat. (Helyeslés balfel'ól) Széll Kálmán pénzügyminister: Csak pár szóval kívánok azokra válaszolni, a miket az előítem szólott képviselő ur igen nagy általánosságban mondani méltóztatott. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy én nem bírom fölfogni, miként állithatja a képviselő ur, hogy 1877-ben ezen czimen 700,000 írttal jött be kevesebb, mint a mennyit 1878-ra előirányzott, a mikor itt vannak előttünk az 1877. évi kezelési kimutatások, melyekből kiderül, hogy az államjószágok czitnén befolyt 1877-ben 4.949,859 frt, 1878-ra pedig előirányoztatik 4.866,678 frt. Tehát a bevételek 1877-ben nagyobbak voltak, mint a mennyi 1878-ra előirányoztatott. Az azonban tény, hogy a kiadások 1877-ben nagyobbak voltak, mint a mennyire előirányoztattak. Ennek oka az 1876-ban és 1877-ben történt vizáradások következtében támadt költségekben és más nem mindig előforduló ily kiadásokban van. Ami az államjószágoknak tiszta jövödelmét illeti, nézze meg a képviselő ur az 1868-iki, az 1870-iki. az 1871-iki és az 1872-iki zárszámadásokat s azt fogja tapasztalni, hogy az államjószágok bevételeiben progressiv az emelkedés. Nem fogom egyenkint elősorolni ezen esztendők bevételeit, ámbár kezemnél vannak a kimutatások, hanem csak annyit mondok, hogy mig a magyar kormány kezelésébe történt átvétel idején az államjószágok nem hoztak többet mint másfél milliót: most meghozzák a harmadfél milliót. Az a számitás nagyon sajátságos, melyet a t. képviselő ur felhozni méltóztatik, hogy 300,000 hold után, — a mely számot ugy gondolom a képviselő ur indokolásomból méltóztatott venni — 7 írt 1G ki't átlag véve egy hold után bérjövedelemképen, kiszámítok 2.503,428 frtot és ezt a képviselő ur ellentétben levőnek látja egy 1875-ben tett kijelentésemmel, midőn az áílamjószágoknak egész complexusát 800,000 holdra tettem, amiből azt következteti a képviselő ur, hogy ime 500,000 hold nem hoz semmi jövedelmet. Igen sajátságos a képviselő urnák ezen érvelése, a melynek okát nem találhatom másban, mint abban, hogy a képviselő ur össze méltóztatik téveszteni azt, a mit ' 1875-ben mondtam, és a mi 1878-ban az indo| kolásban megírva van. 23*
