Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

10 .180. országos ttlís april 9 18?$. kottnak tekintetett. Igen, de a kormány bizonyos I volt benne, hogy az ország nagy többsége az ő nézeteit támogatja, mert hát az olcsó dicsőséget Angliában is szeretik, hiába — az olyan ragadós. Palmerston tehát feloszlatta a parlamentet s uj választásokat rendelt el. Ezeknél az ellenzék egész tömege, minden főbb embereivel együtt kimaradt, jeléül annak, hogy habár a kormány politikáját a parlament többsége nem támogatta is: a nemzet többsége igenis támogatta, és igy a kormány a nemzet közvéleményének hódolt, mikor a chinaiak ellen háborút indított. Nálunk ezt a kormány nem Iártotta szükségesnek. Hiszen ha egyszer a veszedelem beáll, s azon helyzetbe jönnek, hogy kénytelenek lesznek megpróbálni : látni fogják, mit ér egy háború-viselés, ha azt a nemzet lelkesedése, az ország közvéleménye nem támogatja. > A t. ministerelnök ur azt mondta múltkori j beszédében, hogy ha akkor háborúba mentünk volna, mikor azt a népgyűlések sürgették : isolálva maradtunk volna. Ha van valami, a mi elitéli Andrássy gr. politikáját és diplomatiáját, az: ezen nyilatkozat. Mert ha egy ügyben, melyben Európa annyi államának érdekegysége van velünk, s mi mégis isolálva maradunk: az a lehető legrosszabb politikára mutat. Mert hogy ha Andrássy gróf olyasvalamit akart volna, a mi ellenére van egész Európa érdekeinek: az egészen más volna; de mikor az ő feladata az volt, hogy egy ünnepélyes szerződést, melyet Európának 7 nagy hatalmassága aláirt, érintetlenül fen tartson egy egyetlen hatalmasság ellenében: akkor isoláltnak maradni csak a legügyetlenebb diplomatiának alegfonákabb politika mellett lehet. De hiszen az oly politika mellett, melynek meghatározott alapja nincs. nehéz többre menni. Egyfelől azt mondták, hogy meg van a három császári szövetség, ahhoz tehát hűnek kell maradni, de másfelől meg volt az is, hogy: de hiszen a monarchia érdekeinek sem szabad megsértetniük, s mikor aztán a békepontozatokból azt látta, hogy bizony a monarchia érdekei nagy mérvben sértve lennének, ha a béke azon alapokon köttetnék meg, a mint szándékoltatik, akkor azután feljajdult s azt mondta : a monarchia érdekei meg vannak sértve a szándékolt békekötés által. Gróf Andrássynak ezutáni magatartása azonban olyan volt-e, hogy azt mondhatnók, hogy már most szövetségeseket keresett? Hiszen csak a minap ment btzzá két román küldött és nem is fogadta el őket; pedig nekünk a románokkal való szövetkezést keresnünk kell, ^s ha kináltatik, két kézzel kel! utána kapnunk. (Élénk helyeslés a szélsőbal és a baloldalon) Igaz, hogy azóta elfogadta Bratianu urat, a ministereinököt; de gróf Andrássynak tudnia kellett volna, hogy a kettő közül Gthika herczeg sokkal őszintébb s régibb és sokkal határozottabb orosz ellenség és magyar barát mint Bratianu; tehát/ha valakit elfogadott : a kettő közül nézetem szerint Ghika herczeget kellett volna elfogadni. De nem fogadta el, hanem midőn arról van szó, hogy gróf Andrássy azt találja, hogy a san-stefanói béke vagy a mint azt a diplomatia nevezi: a praeliminaris béke, — a mi ugyan furcsa egy ly szerződésnél, hol már a ratineatiók is kicseréltetvén, az tökéletessé lett — tehát a diplomatiának ezerfelé szétágazó észjárása van, ós ezt igy találván, — mondom gróf Andrássy azt találta, hogy ezen béke Magyarország és Ausztria érdekeivel meg nem egyezik. Hát miért? Hiszen a múltévben június elején — a mint már a múltkor szerencsém volt említeni és a mi iránt Irányi t. barátom interpellált — gróf Andrássy más ismerte azon békefeltételeket, melyeket Oroszország fogna adni azon esetre, ha a porta hozzá fordulna békéért, mielőtt seregei a Balkanon túl haladnak, akkor midőn az orosz haderő még a Dunán sem kelt át. Már akkor, június 8-án közöltettek gróf Andrássyval a békeföltételek. A ministerelnök ur fejét rázzál. Hiszen itt van, felolvastam a múltkor: június 8-án közölte Schuwaloff gróf, az angol követ, és június 11-éu, 3 nappal később, azt mondja Schuwaloff lord Derbynek: nehogy valami félreértés történjék s valami kellemetlenség szármázhassák abból, ha ezen békeszerződés pontozatai nyilvánosságra hozatnának, (xorcsakoff herczeg jónak látta ezt a legbizalmasabb módon s a legnagyobb titoktartás mellett Andrássy gróffal és Bismarck herczeggei is közölni. Igaz, hogy a június 8-án közölt békefeltételekben Bulgária csak a Balkánon innen van. beleértve, mint autonóm tartomány. Igen. de öt nappal később, június 14-én már azt mondja az orosz követ az angol ministernek, hogy Gforesakoff herczeg a helyszínén tett részletes vizsgálódás következtében meggyőződött arról, hogy Bulgáriát két tartományra osztani nem lehet, hogy annak együtt kell maradnia, hogy annak egy tartománynak kell lennie. Tehát Londonban június 14-én minden esetre tudták már. hogy Bulgáriát, nemcsak a Balkánig, hanem a Balkánon túl is autonóm tartománynyá akarják tenni. Már most, ha Bulgária autonóm tartománynyá alakittatik, külön fejedelemmel, azután Szerbia, Montenegró megnagyobbittatnak, Eománia pedig függetlenné tétetik — elhagyom Romániát mint nem szláv hatalmasságot, a melynek érdekei nem lehetnek ugyanazonosok a szláv népek érdekéivel:— vajon nem vezet-e ez előbb-utóbb arra, hogy az összes a Balkán félszigeten lakó szlávság egyesüljön egy királysággá ? En nem vonom kétségbe az ő törekvésöknek jogosultságát; de másrészt nem ignorálhatom azt sem, hogy nekünk nincs érdekünkben, hogy ily szláv birodalom, amely a mi ellenszegülésünknek daczára megalakul, tehát irányunkban ellenszenv-