Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-380
380 országos ülés ápril 9. 1878. 11 vei, ellenséges indulattal viseltetik, ott alakuljon. (Helyeslés, balfelŐl.) Árról volt szó a minap, hogy jobb fordulat állott be a külügyi politikában. En ezt megengedem; de ha már most mi megakarjuk akadályozni ezen békekötés következményeit ránk nézve : nekünk kell ezen szláv fajok ellenében mini ellenségnek fellépnünk, nekünk kell megakadályoznunk, hogy Montenegró határai egyfelől Antivari-ig terjedjenek, másfelől ne jöjjenek oly közel Szerbiához, hogy attól csak körülbelül egy mértföldnyi távolság válassza el. Igen, de akkor a szláv népeket magunk ellen lázítjuk, mert azok azt fogják mondani: hisz mi, hála az orosz interventiónak most már erősebbek, boldogabbak lehettünk volna, hanem ime. ez a mi szomszédunk Ausztria-Magyarország minket ebben meg akar gátolni, ez tehát a mi ellenségünk, s ez ellen kell fordulnunk. Ha elérhető még valami javítás, az már csak azon áron érhető el, hogy azon szomszéd tartományok, melyeket nekünk lett volna feladatunk szabadságra vezetni, s a civilisatióban előbbre vinni: most már csak ugy juthatnak bizonyos engedményekhez, hogy az oroszoktól kapják, még pedig a mi ellenzésünk daczára : e tartományokat tehát a helyett, hogy barátainkká tettük volna, ellenségeinkké tettük. A háborúnak akkor való elmulasztása által, a mikor az a közvélemény által széles Magyarországon át kívántatott, a kormány elszalasztottá azon kedvező pillanatot, a midőn aránylag igen csekély áldozattal érhette volna el mindazon czélt, melyet elérni óhajtunk: mert hisz ha Andrássy Gyula gr. múlt évi júniusban tudta, hogy mit szándékszik az orosz kormány tenni, ha győzedelmes lesz, hogy Bessarabiát szándékszik vissza venni, hogy Romániának Dobrudsát akarja adni, hogy Montenegrót. Szerbiát nagyobbítani akarja, hogy egész Bulgáriát önálló fejedelemséggé akarja emelni: akkor Julius, augusztus és september hónapokban, a mikor az oroszok nagy nehézségek közt alig tudták magokat Plevna előtt fentartani: miért nem tett elhatározó lépést V Hisz akkor eldönthette volna a háború sorsát önmaga puszta fellépésével ; hisz akkor ijedtek meg attól a székely demonstratiótól; még az is elég volt arra, hogy megijeszszen valamennyi orosz barátot, s ha az a :i—3000 puska átment voln Székelyföldről Romániába : ki tudja, talán vége lett volna az orosz hadseregnek, oly gyenge volt az. Ha most el lehet is még távolitni a következményeket, azon kedvezőbb fordulat következtében, a mely ugy látszik, a külügyekben beállott, s melyet a ministerelnök ur a mi külügyi kormányunknak tulajdonit; ha el lehet is még érni czéljainknak legalább egy részét: ezt csak nagy áldozatok árán lehet és annyi minden esetre veszve marad, bogy bármit mondjon is a ministerelnök ur: Európa és az egész világ azt hiszi, hogy az uj impulsust Angolország adta ; (Ugy -ya«.' balfel'cl) mert az egész világ azt hiszi, hogy Angolország erélyes fellépése nélkül ez sohasem fogott volna történni; (tielyeslés balfelöl) hanem mi legfölebb elmentünk volna nagy hű-hóval Boszniába az egész vitéz osztrák-magyar hadsereggel, hogy azt elfoglaljuk, s azt mondottuk volna, hogy nem hagyjuk magunkat az oroszoktól, pedig az orosz Boszniát már rég kinálta. Akkor mindenesetre megértük volna azt, hogy az orosz politikának egyedül a mi erőnkből vetettünk volna gátot, s irányadó szerepet vittünk volna Európában ; most pedig azt nyerjük, hogy az irányadó szerep Angolországnak fog jutni, mi pedig utána járhatunk és sokkal nagyobb áldozatok árán egy részét talán kipótolhatjuk azon veszteségeknek, a melyekbe bennünket a kormány - politika vitt. (Élénk helyeslés a széhö balon.) Ha azt kérdi valaki, hogy tehát milyen politikát kívánunk mi követni: (Halljuk!) én részemről azt mondom, hogy ha egy politikának meghatározott elveken nyugvó alapjai vannak, azokat egykönnyen meg nem változtatják az események; és én egész nyugodtsággal mondhatom, hogy én a magyar érdekek tekintetében azon politikát óhajtom támogatni — és ha csak lehetséges, bármely áldozatok árán keresztül is vinni, — a mely foglaltatott a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával általam beterjesztett határozati javaslatban. Igen rövid az. Én akkor azt mondottam, november 18-ikáa 1876-ban. (IIalljvk\ halljuk !) „Mi a nemzet képviselői a magyar nemzet közvéleményének vélünk kifejezést adni, midőn kijelentjük, hogy a magyar nemzet távol van minden terjeszkedési vágytól, s valamint a maga részéről határoztan visszautasít minden foglalási szándékot, ugy azt, ha netán mások által czéloztatnék: határozottan ellenezni fogná; és midőn a török birodalomban lakó vagy fenhatósága alatt élő minden népeknek ugy politikai, mint polgári és vallási szabadságuk fejlesztésére és biztosítására, valamint általános haladásuk s polgárosodásra vezethető minden intézkedéseket melegen pártol, és ezeknek kieszközlésére tekintélyének s befolyásának egész súlyát a mérlegbe vetni kész: egyszersmind kijelenti, hogy ez idő szerint a török birodalomnak bármely területi vagy fenhatósági csonkítását Magyarország államérdekeire nézve károsnak, s következményeiben veszélyesnek tartaná : miért is a Törökbirodalom területe s fenhatósága tekintetében a háború előtti állapotot kívánja fentartani s mások által fentartatni, kinyilatkoztatván : hogy a béke mielőbbi helyreállítása és a török birodalom területi épségének s függetlensé2*
