Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-387
156 385 1 . országos ülés május 6. 1878. szersmind egy lendületnek indult ipart, a fegyver-ipart megrontotta, a fegyver-adó. Azt hiszem, hogy fegyver-adó csupán fegyvertartásért oly fölösleges luxus-adó, melyet igazolni alig lehet; hanem hogy vadászati adót fizettessenek, azt megengedem, mert az mulatság, s móltányosnak találom, hogy a ki mulatságban részt vesz : bizonyos mértékben a közterhek viseléséhez is járuljon. De ha azt akarják, hogy az adó jövedelmező legyen, akkor ne tegyék azt oly magasra, hogy az embereknek igen nagy ingerük legyen azt kijátszani, vagy nem fizetni: mert ha kijátszszák, nevetségessé teszik a törvényt és clefraudálják az államkincstárt; ha pedig sokalják s nem veszik ki vadászati jegyüket, akkor egy sokkal nagyobb bajnak t. i. annak leszünk kitéve, hogy a vad oly nagyon elszaporodik, hogy az áltatok a vetésben s átalában a mezőn okozott kár sokkal nagyobb lesz, mintha jövedelem, melyet ez adó az országnak hoz. En azt hiszem, hogy ha a vadászati adó 12 frt helyett 5 frtra tétetett volna, akkor a vadászat meg lenne adóztatva s meg lennének akadályozva az oly emberek a vadászatban, a kiknek egyátalában nem való fegyver, kiknek más foglalatosságuk van s egyszersmind a kincstár sokkal nagyobb jövedelmet fogna bevenni, mint most. Csak azon községre utalok, melyben tartózkodtam ; kérdeztem a jegyzőt, ki azt mondotta : uram, ma egy ember fizeti az adót, ha pedig 5 frt; volna, fizetné tizenegy. Kapna tehát az állam 55 frtot, most pedig kap 12 irtot; hanem azért az a tizenegy ember vadász, s megvallom én is szoktam volt néha fegyverrel kijárni, de soha sem találkoztam senkivel, kinek távolról is joga lett volna megkérdezni: van-e az urnák vadászati jegye. Méltóztassék elhinni, ha a minister ur a vadászati fegyverek megadóztatását 12 írtról 5 frtra szállítja le, akkor bátran felemelheti már a jövő évben az előirányzatot, igy azonban minden évben kevesbedni fog a jövedelem. Csak ezen észrevételeket akartam a költségvetésre tenni. Ezeket ajánlom a t. pénzügy minister ur figyelmébe. [Helyeslés a szélső jobboldalon.) Lukács Béla: T. ház! A költségvetési vita jelenleg, ugy látszik, inkább csak eszmecsere jellegével bir. Csakugyan nehéz ma némely kiadási tételnek törlését hozni indítványba, midőn már ötödik hónapja, hogy e kiadás tényleg megtörténik. Nehéz a költségvetés egynémely tételére vonatkozólag bizonyos intézkedéseket hozni javaslatba, már csak azért is, mert ezen intézkedések végre'ipjtására idő szükséges és igy azoknak pénzügyi hatása az 1878-ikévi költségvetésben alig lenne érezhető. Nem fogok tehát külön indítványokat tenni; hanem én is ugy, mint az előttem szólt t. képviselő urak, egyszerűen egy pár államháztartási viszonyainkra vonatkozó általános megjegyzésre szorítkozom. Valamint e helyről nem egyszer szigorú, de nézetem szerint mindig elfogulatlan bírálatot igyekeztem gyakorolni a tiszt, kormány pénzügyi és nemzetgazdászati politikájával szemben, ugy ma kénytelen vagyok Simonyi Ernő képviselő ur állításaival szemben elismerni azt, hogy igenis a pénzügyministerium költségvetése, a pénzügyi administratió költségei tekintetében nevezetes megtakarításokat tüntet fel és nemcsak az előirányzatokkal szemben, hanem a zárszámadási tényleges eredményekkel szemben is. Az összes pénzügyi administratió, a hova bele számítom a központi igazgatás, a pénzügyigazgatóságok, adóhivatalok, adófelügyelőségek költségeit, az egyenes adók behajtási költségeit, a pénzügyőrség, a bélyeg-illeték és fogyasztási adók beszedési költségeit, továbbá az állami jószágok igazgatóságainak és ügyészségeinek költségeit, mondom az összes pénzügyi administratióra 1874-ben kiadatott tényleg 8.745,000 frt; holott 1878-ban csak 7.155,000 frtra van előirányozva és igy itt a megtakarítás az egy millió frtot meghaladja. Midőn azonban ezt elismerem ós constatáloin, hogy a pénzügyi administratiónk ma az államkincstárra nézve sikeresebb; másrészről hangsúlyoznom kell azt is, hogy e téren még igen sok teendő van és e téren a kormányra ugy, mint a törvényhozásra nagy feladatok várnak. Tagadhatatlan, hogy a pénzügyi administratió terén sok módosítás, változtatás, sok reform történt az utóbbi időben, de történt minden rendszer, minden összhang nélkül. Egy időben revisió alá vettük az illeték-ügyet. Elvétetett az illetékszabás az adóhivataloktól és egy egészen uj hivatalra, az illeték-szabási hivatalokra bízatott. Azután revisió alá vétetett az egyenes adók kivetése és kezelése és ez is elvétetvén az adóhivataloktól, reá bízatott a törvényhatóságokra és községekre, az egésznek vezetése pedig ismét újonnan felállított hivatalra, t. i. az adófelügyelőségekre. Az illeték-szabási hivatalok és az adófelügyelőségek mellett megmaradtak még — részben változott hatáskörrel — az adóhivatalok és a fogyasztási és közvetett adókra vonatkozólag a pénzügyigazgatóságok, illetőleg a pénzügyőrség. Négyöt külön közeg közt van tehát ma a pénzügyi administratiónak munkája megosztva. Maga ez a munka-megosztás nem hátrányos; hanem hátrányos az, hogy hiányzik ezen külön közegek között az organikus összeköttetés, mely azokat az együtt működésre kényszerítse. Ezen öt külön közeg, melyek legtöbb esetben még nem is ugyanazon egy helyen székelnek, szerfelett nehézkessé teszi
