Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

887 országos ülés május 6. 1878. 257 az administratiot, fárasztja az adózó polgárt és szaporítja a fölösleges munkát. {Helyeslés, balfelöl.) A tapasztalás megmutatta azt, hogy ez irányban intézkedni szükséges. A pénzügyi administratiónak egyesítése és a különféle közegek rendszeresebb együtt működésének létesítése kell, hogy képezze legközelebb a pénzügyi kormányzat feladatát. Én azt hiszem, hogy az illeték kiszabási és az adóhivatalok szorosabb összeköttetésbe hozatala az adófelügyelőségekkel, sőt a pénzügyigazgatóságoknak is nem mondom beosztása, hanem mindenesetre beillesztése ezen szervezetbe nem csak lehetséges, hanem a közszolgálat érdekében kívánatos is. A pénzügyi administratiónak reformját tehát részemről befejezettnek nem tekinthetem, nem csak azért, mert ezen reform a már jelzett irányban hiányos, hanem azért is, mert azon reform, mely eddig létesíttetett: egyoldalú volt, a mennyiben, mint Helfy képviselő társam is kiemelte, eddig csakis a kincstár érdekei biztosíttattak, de nem az adófizető félnek jogai és érdekei a pénzügyi közegek önkényü és egyoldalú eljárásával szemben. (Helyeslés balfelöl!) Napról-napra átalánosabbá válik azon nézet, tarthatatlan azon állapot, hogy a pénzügyi közegek és az adózó polgárok közti vitás kérdésekben, a pénzügyi közegek legyenek-e birák is. Adókérdésekben utolsó sorban a törvények alkalmazása és a törvények egyes szakaszainak mikénti magyarázata felett a pénzügyminister határoz. A kincstár és az adózó felek közti vitás ügyekben utolsó fórum gyanánt mindig a pénzügyminister dönt. Növeli még ezen anomáliát az, hogy az addig kibocsátott utasítások és szabályrendeletek borzasztó halmaza, mely naponként szaporodik, valamint a deficitben bővelkedő kincstár érdeke is: az eljáró pénzügyi közegeknek, kizárólag a fiskális érdeket irja elő. A törvényhozás eddig megszavazta mindazon intézményeket, melyek a közadók pontos és gyors befolyásának biztosítására szükségesek voltak. Azonban ezen intézkedések szerfelett nyomasztók maradnak az adózó polgárokra mindaddig, mig a pénzügyi administratiónk rendszere ki nem egészíttetik oly irányban, hogy az adózó polgároknak védelmet nyújtson a pénzügyi közegek önkénye és egyoldalú eljárása ellenében. Pénzügyi administratiónknak ezen jelzett két irányban való reformja kell, hogy képezze nézetem szerint a pénzügyi kormányzatnak ós törvényhozásnak együttes feladatát. Különös figyelmet érdemel t. ház, különösen a hátralékok kérdése is. Sajnos, de tény az, hogy a hátralékok az alkotmányos kormányzás alatt nagy mértékben szaporodtak. Az egyenes adóknál 1867. végével 37 millió forint hátralékot vettünk át, de ez 1876-ban 44 millióra emelkedett és igy 7 millió forinttal szaporodott. A jogilletékeknél a hátralék 1867-ben 11 millió frtot tett ki, mely 1876-ig kétszer oly nagy összegre, 22 millió frtra emelkedett. Az állam-jószágoknál a bérhátralékok 6 millió frtot tettek ki 1867-ben, 1876-ban már 9 millió frtra emelkedtek, tehát 3 millió forinttal szaporodtak. Az alkotmányos aera alatt ezen három csoportnál a hátralék 21 millió írttal emelkedett. Igen tanulságos eredményekre jutunk t. képviselőház, ha összehasonlítjuk különösen az 1874-ik évet az 1876-ikival, a mennyiben 1874. előzte meg közvetlenül azt az évet, midőn a jelenlegi kormány a kormányzatot átvette. 1874-ben az egyenes adóknál a hátralékok még csak 38 milliót tettek, 1876-ban 44 millióra emelkedtek, tehát azon két év alatt, mely alatt a jelenlegi kormány kormányoz: 6 millió forinttal emelkedtek a hátralékok az egyenes adóknál; az illetékeknél a hátralék 1874-ben 19 millió volt, 1876-ban 22 millióra emelkedett, tehát 3 millió forinttal szaporodtak. Az állam-jószágoknál a hátralékok ezen két év alatt 1 millió írttal szaporodtak, ugy, hogy a jelenlegi kormány, kormányzási ideje alatt 1876. év végéig az átvett hátralék 10 millió frttal szaporodott. Ezen szaporodás oka csak kettőből állhat, vagy az administratió hiányos voltában, vagy pedig abban, hogy a nemzet adóképessége ki van merülve. A mi az administratiot illeti, azt hiszem senki sem vádolhatja a jelen kormányt azzal, hogy az adókat nem hajtja be teljes pontossággal, nemcsak, de tán kíméletlen szigorral, és elmondható, hogy csakugyan a pénzügyi közegek behajtottak, illetőleg igyekeztek behajtani minden adót, mely behajtható volt, s e tekintetben megtörtént minden, a mi megtörténhetett. Ugy látszik tehát t. ház, hogy az alternatíva másik része áll, t. i. az, hogy a nemzet adóképessége már elérkezett azon határig, a hol az adófelemelés már körülbeiől egyértelmű az adóhátralékkal. Nagyon kívánatos lenne, ha a pénzügyminister ur ez iránjdoan némi felvilágosításokat adna, különösen arra vonatkozólag is, hogy az adóhátralékoknak a törvényben előirt elszámolása és törlesztése ez ideig minő eredményekre vezetett? Nagyon óhajtandó volna, ha a t. pénzügyminister ur felvilágosítást adna azon irányban is, hogy vajon a hátralékok ezen felszaporodása még mindig az administratió hiányosságának tulajdonitható-e; vagy pedig a nemzet adóképessége csökkenésének? Ezeket előrebocsátva, a költségvetést magát a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. képviselőház ! (Felkiáltások : Holnap ! Holnap !) Eövid leszek. Igaza van Simonyi Ernő képviselő urnák, hogy a költségvetés oroszlán részét tulaj-