Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

887. országos ülés május 6. 1878. 153 öreg napjaira családjával együtt koldusbotra szoruljon. T. ház, befejezem beszédemet, (Halljuk \ Halljuk!) mert nem akarok a t. ház türelmével továbbá visszaélni! (Halljuk] Halljuk!) Pedig mennyi felette fontos és bányászatunk fejlődésére vonatkozó tárgyról meg sem emlékeztem — Fel nem emiitettem bányászati és erdészeti akadémiánkat, — nem földtani intézetünket, melyeknek csekélyleg nagyobb költséggel való rendszeres további fejlesztése hazai bányászatunknak és erdészetünknek jövőjével — emelkedésével vagy hanyatlásával — karöltve jár. Mai felszólalásom feladatául azonban csak is azt tekintem: hogy a t házzal kincstári bányászatunk legközelebbi multiát és jelenjót egész objectivitással megismertetvén, jobb jövőjének miként létesítésére vonatkozó és hazai bányászatunk körül szerzett negyven évi tapasztalatokon alapuló nézeteimet nagy körvonalokban előadhassam ! T. ház, lelkem mélyéből kívánom, hogy felszólalásom ne hangozzék el a pusztában, és hogy a t. kormány az általam kifejtett javaslatokat érvényesítse azonnal, mihelyt a legilletékesebb szakférfiak meghallgatása után azok helyességéről meggyőződött. Ma t. ház, kincstári bányászatunk jövője az általam javasolt eljárás mellett még minden ujabb pénzáldozat nélkül is biztositható, de jót nem állok „a holnapért"! Emlékezzék meg a t t. kormány a sybillai könyvek történetéről! {Élénk helyedéi balfelol.) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Csak néhány rövid észrevételt akarok tenni a pénzügyi tárczára, mert a pénzügyi tárcza tulajdonkép az, mely az államháztartásnak mérlegét jobbra, vagy balra dönti; a pénzügyi tárcza foglalja magában a bevételek legnagyobb részét és kiadásai is aránylag a legnagyobbak valamennyi tárcza között. Egyébiránt különben is a pénzügyministernek politikáj a az, a mely az államháztartásra nézve döntő befolyással van. A mint az előttem szólott t. képviselő ur is mondotta, a pénzügyminister az, a ki a többi ministerek kiadásait szabályozza, neki kell befolyást gyakorolni minden minister kiadására és neki kell észlelni és észrevenni más ministeriumoknál is azon módokat, a melyek által a bevétel szaporítható lenne; szóval ő határozza meg egy országnak a pénzügyi politikáját. Én átalában nem vádolom a jelen pénzügyminister urat azzal, hogy az ország pénzügyi helyzetét zilált állapotba hozta. Mikor ő a ministeriumba lépett, már zilált volt, és épen ez volt indoka annak, hogy a legeden tétesebb két párt az országban egyesült azon czélból, hogy minden KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII. KÖTET. más politikai elvet félre téve, az ország pénzügyei rendezésével foglalkozzék. No ezen czól elérésében, ugy hiszem, a pénzügyminister ur maga is csalódott, mindenesetre csalódott az ország, és csalódott igen nagy mérvben; mert ma, midőn a pénzügyminister urnák már negyedik budgetjét tárgyaljuk, a pénzügyi, rendezés dolgában ^Emivel sem vagyunk előbbre, mint voltunk akkor, midőn ő a tárczát átvette. S mig ón a pénzügyminister úrtól a deficit fedezésének más módját nem látom, mint azt, hogy uj adósságot csinálunk, addig arról, hogy pénzügyeink rendezve lennének, szó sem lehet. A pénzügyek rendezésének, mint minden ember tudja, két módja van. Vagy a kiadásokból megtakarítani azt, a mit jövedelemmel fedezni nem bírunk, vagy pedig emelni a jövedelmet, hogy a szükséges kiadásokat fedezzük. Megengedem, hogy a takarókosság tekintetében a jelen ministerium tett némi keveset. De nemcsak a jelen ministerium teszi ezt, mert a legnagyobb takarékosság már e ministeriumnak hivatalba lépése előtt tanúsíttatott. Azon időben inauguráltatott a legnagyobb takarékosság, midőn a képviselőház végre belátta, hogy nem üdvös az, hogy a bizottságok egyedül a kormánypárt híveiből alkottassanak, s hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyi bizottság egyharmad részben ellenzékből vétessék. Akkor történt, hogy a pénzügyi bizottság nagy levonásokat tett minden ministeriumban. Megengedem azonban, hogy a jelen ministerium is évről-évre tesz bizonyos megtakarításokat. Nem oly sokat, s nem oly reálist, mint feltüntetni szereti, midőn összeszámít 3—4 milliót, holott a megtakarítás vajmi keveset tesz. Például, ha azt veszem, hogy az állami erdők kiadásainál megtakarít 100,000 Irtot, de a jövedelem csökken 200,000 írttal, ez ugyan megtakarítás, de köszönet nincs benne. Ilyenek a megtakarítások több más fejezetnél is, melyek aztán nem képeznek megtakarítást, hanem csak szaporítják a számot. Megengedem azonban azt is, hogy vannak reális megtakarítások. Hanem a mi fináncziáink a 10—11 éves gazdálkodás alatt már annyira megromlottak, hogy csupán megtakarítás által lehetetlen elérni a mérleg helyreállítását. Vannak oly kiadásaink, melyekbői megtakarítani semmit sem lehet, s a mi ezekből fen marad a közigazgatásra, a cultur-czélokra és az igazságszolgáltatásra : az oly kevés, hogy abból a deficit fedezésére elegendő összeget megtakarítani teljes lehetetlenség. Mindamellett kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy én a megtakarítások dolgában sem látom, hogy akár a jelenlegi kormány, akár előde komoly határozott utat követett volna a megtakarításokban. Tesznek bizonyos csekély megtakarításokat, hanem mindig csak ugy, hogy ez által valaki a világért sérülést ne szenvedjen. Ha már kell, hát megpróbálják, megteszik azt, hogy 20