Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

SSÖ. országos filé* Aprll 9. 187*. í> akárki, s akárhányszor tagadják is létezését Nagy Péter ama hírhedett végrendeletének. — meglehet, hogy egyáltalában nem létezik vagy legalább nem létezik, mint Nagy Péter végrendelete, — de annyi bizonyos, hogy akárki csinálta azt a doeumentumot, mely 150 óv óta ismeretes Európa előtt: az orosz politika Péter ezár idejétől a mai napig következetesen azon a nyomon járt, mely ott pontról pontra megvan irva. Ezek láttára ón valóban nem tudom, mit lehet remélni Oroszországtól ; mert hiszen ha Oroszország hódítási politikája áll, ha áll az, hogy az ő vágya terjeszkedni nyugaton: csak a mi rovásunkra terjeszked hetik; mert minden terjeszkedése közelebb hozza határainkhoz, ós ha ezeket elérte, igen természetesen ezek elfoglalása kell, hogy czólja legyen, a mint erre nézve már évek óta előkészíti az utakat és módokat, midőn hazánkban a szláv népek agitatióját évek óta fentartja és táplálja. Azt mondják önök, hogy nem igaz, nem teszi azt. Engedelmet kérek, igen jól tudjuk, hogy 1867—68-ban ez volt a Deákpárt leghatalmasabb argumentuma a közösügyes törvények elfogadására és a Deákpárti közlönyök minduntalan elfogattak valahol egy orosz ágenst, a ki ennyi pénzzel, meg ennyi proclamatióval jött Magyarországra izgatni. A kormány akkor sohasem tagadta, sohasem hazudtolta meg ezt, most pedig hiszen láttuk, — magában a képviselőházban történtek felszólalások, melyekben fenyegetőztek, ha nem is direete, hanem indireete az orosz hatalommal. Ilyen körülmények között lehetetlen tagadni azt, hogy az orosz hatalom törekvése Magyarországra is kiterjeszteni befolyását és hogy ha a köztünk ós közte fekvő területet elfoglalta, akkor a foglalás ránk kerül. Ez annál komolyabbá lett, hogy ezen háború elején az orosz czár csupán csak a vallási érzelmet tette előtérbe és azt mondta, hogy ő keleten a keresztényeket akarja felszabadítani, a kik a mohamedánok által elnyomatnak és kínoztatnak, Moszkvában azonban kifejtette a szláv zászlót és azt mondta, hogy a szlávokat kell egy zászló alá csoportosítani. Ez azután minket is érdekel, mert szerencsétlenségünkre a mi területünket is lakja egy néhány szláv faj, a kikkel ugyan mi testvériesen megélhetnénk, hogy ha idegen földről nem izgattatnának, hogy ha azon Ígéret és biztosításokat nem kapnák, a melyek őket a bujtogatások folytatására izgatják. Érdekes volna, — sajnálom, hogy nem hoztam el, — elolvasni az Oroszországban alakúit szláv segélyezőcomité elnökének azon beszédjét, melyet akkor tartott, mikor ezen magán utón alakúit comitók a kormány segélyezése és hatósága alá helyeztettek, azon túl a belügyminisIÍÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII KÖTET. terium alá tartoztak. Azon beszédében nyíltan kijelenti azon czélokat, a melyek felé a szlávok törekednek, és azt mondja, hogy akárhol van szláv, különösen pedig görögvallásu szláv, hogy azok mindegyüvé tartoznak és azoknak mind egyesülniük kell; — a többi szlávokkal kevesebbet gondolnak, s azt mondja a többi között: „Egy pótervári újság, mikor az orosz csapatok Bulgáriába mentek, azt a tanácsot adta nekik, hogy ott a civilisatiót terjeszszék" Erre azt mondja, hogy ezen intést helyesebb lett volna a német, vagy angol hadsereghez intézni, annak a feladata az európai civilisatiót terjeszteni, a mi feladatunk a szlávokat egy zászló alá egyesíteni." Ezen kijelentés után, midőn azok a kormány hatóalatt mondatnak, midőn azután maga az orosz uralkodó oly nyilatkozatot tesz, mint a minőt tett Moszkvában : akkor lehetetlen kételkedni a felett, hogy czéljok első sorban egyesíteni mindazon szlávokat és magokhoz ragadni mindazon szlávok feletti uralmat, a melyek ma Oroszország és a Kárpátok között vannak. Miután pedig mi szerencsétlenül ezen területbe esünk: ha máskép nem lehet, rajtunk erőszakkal is keresztül nyargalnak. Nem akarok arról hosszasan beszólni, hogy Oroszországnak határaink felé közeledése ránk nézve mennyire veszélyes ügy hiszem, e veszélyt ismeri ós érzi mindenki, tehát erről nem szükséges sokat mondani. Annyi bizonyos, hogy ha valaki, ugy Magyarország közvéleménye felismerte azon veszedelmet, mely bennünket az orosz hódítás folytán fenyeget, és talán Magyarország közvéleménye soha oly átaiánosan nem nyilatkozott, mint c kérdésben. Itt az országgyűlésben szó emeltetett minden párt részéről, a törvényhatóságok pártkülönbség nélkül kérvényezték az országgyűlést, számtalan népgyűlés tartatott az országban, s mindennek daczára a kormány még sem ügyelt az ország közvéleményére. Pedig legyen meggyőződve a t. kormány, hogy ha akármit tehet is, de háborút a közvélemény támogatása ellenére nem viselhet soha senki ellen. Az angol kormány nem maga csinálja a közvéleményt, hanem a közvélemény által irányoztatik. és méltóztassanak megnézni Angolországnak minden ujabbkori háborúját, mióta a parlamentalismus kifejlődött: egy sem volt. melyet nem a közvélemény támogatott volna. Megtörtónt az is, hogy e közvélemény nem mindig nyert kifejezést a parlamenti többségben. így történt például az 50-es évek vége felé a chinai háborúk alkalmával, midőn a parlamentben Milner Gipson parlamenti tag egy támadást intézett Palmerston lord külügyi politikája ellen, megtámadván őt a chinai háború miatt, és beterjesztett határozati javaslatát a többség elfogadta. A következés az volt. hogv a kormány megbu* 2