Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-387
152 387. országos ülés májas 6.1878 Az ezen szervezés folytán egész positivitással várható 500 — 600,000 forintnyi jövedelem szaporulaton kivül, mint azon beszédem második részében ecsetelt és a két különböző szak közötti súrlódásokból eredő baj el leend hárítva. Második postulatumom az, hogy vasgyáraink és kőszénbányáink óvatos eladásának előkészítése mellett a fémbányászatank érdekében szükségelt befektetések egy előre meghatározott rendszer alapján a legközelebb 10 év alatt eszközöltessenek. Midőn t. ház, vasgyáraink és kőszénbányáink eladásának óvatos elkészítéséről szólok, azt értein az alatt, hogy jelenleg — a létező általános üzletpangás súlya alatt az ily eladási mivelet absolute keresztül vihető nem lévén, hacsak oly árak elfogadására nem szánjuk magunkat, minőket csak is egy csőd alatti birtok eladása eredményezhet, — vasgyáraink és kőszénbányáink közül nemcsak nagyobbszerü — százezerekre menő — befektetések ne tétessenek, hanem minden törekvés oda irányoztassék, miszerint azok magukat saját erejükből fenntartsák. Még az itt a törvényhozásban emlegetett Diósgyőri vasgyár eladására vagy bérbeadására nézve is ez lenne szem előtt tartandó. Zsedényi Ede: Tessék reá megmutatni a fedezetet. {Derültség) Zsigmondy Vilmos: Privative szívesen fogok szolgálni a szükséges adatokkal. T. ház! Nem tartozom azok közé, a kik ezen gyár építésébe helyezett vérmes reményekben valaha osztoztak volna. Ellenkezőleg! De jelenleg, midőn abba milliókat befektettünk, midőn végre oda vittük, hogy annak gyártmányai egész Európa legkitűnőbbjei közé számitandók, midőn ezen vasgyárak aczélgyárra való átalakítása mindössze csak 10—15,000 Irinyi befektetést igényel, midőn az a lefolyt év tanúsága szerint magát saját erejéből fenntartani tényleg képes: akkor t. ház, annak a jelenlegi szomorú üzletviszonyok közötti könnyű módoni eladása vagy bérbeadása valóságos bűnnek volna tekintendő. A mi már az átalam felemiitett ós fémbányászatunk érdekében a legközelebbi 10 évben eszközlendő rendkívüli befektetéseket illeti, megnevezem azokat. A selmeczi II. József altánia befejezése után előáll a körmöozi Nándor-altárnának, a körmöczi fémbányászat megmentése végetti kiépítése, továbbá összes ércz-előkószitési és feldolgozási műveinknek, ugy szintén fémolvasztóitiknak a technika jelenlegi állásának megfelelő átalakítása Mindezek tíz éven keresztül évenként 250.000 frtnyi rendkívüli költséget fogván igényelni, befejezésük után fémbányászatunknak jobb jövőjét minden további eshetőség ellen biztosit andják. Honnan vegyük mind ezekre a szükséges költséget? Ugy hiszem, hogy a t. ház minden tagját kielógitendi azon kijelentésem, miszerint ezen imént elkerülhetetlen szükségesnek jelzett befektetések csak is azon megtakarításokból eszközöltessenek, melyek az általam javaslatba hozott három egyesitett bánya- ós jószágigazgatóságnak újbóli felállításából egész posivitással várhatók, és melyek, a mint ismételve kijelentem, legalább is évenkénti 500—600 ezer frtra becsülhetők. {Helyeslés a középen.) Utolsó bányászatunk emelésére czélzó postulatumom végre uj bányatörvénykönyvünk mihamarabbi életbeléptetése. Az erre vonatkozó törvényjavaslat, t. ház, még a múlt országgyűlés elé terjesztetvén, akkor a ház határozata folytán a kereskedelmi és pónzügyministereknek véleményadás végett adatott ki, miután a képviselőháznak akkori bányaügyi bizottsága az uj bányatörvény tárgyalása alkalmával, azzal a bányászat czéljaira szolgáló erdők iránt felmerült kérdéseket is szoros kapcsolatba hozta, és ezen kérdéseknek ugyan e törvényben való megoldását elhatározta. Tudomásom van arról, miszerint a kereskedelmi ministerilunban ezelőtt két évvel megindittattak a tárgyalások ezen és a pénzügyministerium közegei közbenjöttével az érintett ügyek elintézése végett, de hogy ezek mind ekkorig befejezve nincsenek. T. ház! Mai felszólalásomnak czólja nem lehet az ugy nevezett „reservalt erdők"-re vonatkozó kérdések tárgyalásába bocsátkozni, melyeknek méltányos es bölcs elintézésétől magánfémbányászatunk léte vagy nem léte függ; — elégségesnek tartom most csak annak jelzését, miszerint ez egyike azon kérdéseknek, melynek elintézése uj bányatörvényünk életbeléptetésétől van feltételezve. {Helyeslés a közéjyen.) Egy másik el nem odázható kérdés, mely tudomásom szerint szintén az uj bányatörvény életbeléptetésétől várja megoldását, kincstári bányamunkások nyugdíjintézetének kérdése. T. ház! Habár elismerem, miszerint az úgynevezett „társládák" végleges rendezése csak is az uj bányatörvény alapján eszközölhető, mind a mellett protestálnom kellend a humanitás nevében a kincstári bányamunkásoknak —- nagyobbrészt saját filléreikből alkotott — nyugdíjintézete jelenlegi állapotának hosszabb időre való fenntartása ellen. Nem lehet feladatom ma ezen tárgyat bővebben fejtegetni, de ki kell fejeznem, miszerint ezen kérdésnek mihamarabbi megoldását, még pedig számos magánbányatársulatnál tényleg alkalmazásban lévő móltányos rendszer alapjáni megoldását, saját érdekünk sürgősen követeli, mert jó munkásnépre t. ház, csak akkor tehetünk szert, ha a munkást ki nem tesszük annak, hogy
