Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

S87. országos Illés május 6, 1878. 151 peink keletkeztek, melyek czólja erdeink értékesítése volt, sok változás állott elő. Közlekedéseink szaporodásával megtörténhetett, hogy némely helyütt a fát jó áron közvetlenül az erdőből eladhatván, az ottan létező gyártelep existentiája kérdésessé válhatott. Ily esetben egyszerű számítás dolga: vajon fenntartassák-e a gyár vagy sem. De ellenkezőleg t. ház, határozottan szót kell emelnem az ellen, hogy oly helyütt, a hol a fát ma sem vagyunk képesek másként értékesíteni, gyárainkat tönkre tegyük reájok szabott, ideális faárak által. Mit értek ideális faár által? Egyszerűen azt, ha például valamely gyár közelében összesen évenként 100 öl fát bírván magánosoknak eladni ölenként 8 írtjával, netalán termelt többi 3000 — 4000 öl fámat, melyet eladni absolute képtelen vagyok, a gyárnak ölenkint 6—7 írttal beszámítom. A gyár ily r esetben tönkre van téve, de többi fám is ott rothad az erdőben. (Helyeslés). Elődeink t. ház, igen bölcsen cselekedtek, midőn bányászatunknak ad ministráti óját erdeink egy részének kezelésével együtt egy és ugyanazon kézre bizták. Az egyöntetű s egy közös czél elérésére irányzott kezelés mellett elő nem állhattak azon káros következmények, melyeket az ujabb időben a bányászok és erdészek között íelmerült vita — mondhatnám harcz — előidézett, mely szerint az elsők is, az utóbbiak is egyes egyedül saját szakuknak vindikálják az illető bánya- vagy gyártelep jövedelmét. Hisz sem az érez, melyet olvasztás nélkül értékesíteni nem tudok, sem pedig a levágott fa, melyet eladni nem birok, magukban véve nem jövedelmezhetnek, és a jövedelem csakis a kettőnek együttes felhasználása folytán állhat elő. Pedig t. ház, csakis az ilyen meddő viták szolgáltatták az első alkalmat az általam hosszasabban jellemzett rendszerváltozásra. Tökéletesen értem és helyeslem az erdészek azon kívánságát, hogy saját szakukat illető ügyek elintézésében nekik a szükséges befolyás megadassák ; de megkívánom azt, hogy ez csakis bányászatunk és erdészetünk közös érdekeinek koczkáztatása nélkül történjék. Soha sem fognám ellenezni, sőt inkább természetesnek és helyesnek találni, ha valamely közös bányászati és erdészeti igazgatóság élére erdész állíttatnák, feltéve, ha a két szakból választandó egyének között általános administrationalis tehetségeinél fogva őt illetné meg az elsőség. Bocsásson meg a t. ház, hogy ezen tárgygyal hosszasabban foglalkoztam, de annak fontossága kötelességemmé teve azt. {Halljuk!) Es most t. ház, áttérek beszédem utolsó részére, melyben jelezni szándékom azon teendőink legfontosabbjait, melyeknek életbeléptetését bányász?, tünk érdeke sürgősen megkívánja. Beszédem elején elmondottam már, miszerint kincstári bányászatunk hanyatlását egyedül azon téves nézet kifolyásának tartom, melynél fogva annak momentán pénzügyi helyzete tekintetvén egyedül mórvadónak, a multat szintúgy valamint a jövőt is igazoljuk. És ezen téves nézet irányadónak be fog bizonyulni mindaddig, míg a jelenlegi rendszer fennállván, kincstári bányászatunk és összes állambirtokunk kezelése a pénzügyministeriumra leend bízva. T. ház! minden pénzügyminister összes miuistertársai költségvetésének természetes ellenőrzője és moderátora lévén, működését kell, hogy minden körülmény között a legszigorúbb takarékossági szellem lengje át. Ezen feladata természetesen fokozódik akkor, midőn az államháztartásban meg van ingatva az egyensúly. Ilyenkor szemben az eléje tátongó deficittel állambirtokunk és bányászatunk legjogositottabb berendezéseit is a legtöbb esetben elodázható kiadásoknak fogván tekinteni, akarata ellen is azok megállapodását illetőleg hanyatlását idézi elő. Ezek ellenében egyetlen egy óvszer kínálkozik, és ez mind bányászatunk, mind összes állambirtokunk kezelésének más — érdekük megvédését eszközlő — ministeriumra való átruházása. Erre pedig csakis a földmivelósi, ipar és kereskedelmi ministerium, még pedig annál inkább van hivatva, miután egyik főfeladata: az államélet minél egészségesebb fejlődésére a tisztán nemzetgazdasági érdekeket is érvényre juttatni. Első postulatumom ezeknél fogva t. ház. ösz~ szes állambirtokunk és bányászatunk kezelésének a földm.-, ipar- és kereskedelmi ministeriumra való átruházása. (Élénk helyeslés). Ennek természetes consequentiája csakis egy, külön államjavainkat és bányászatunkat, magában foglaló osztálynak felállítása lehetvén, egy és ugyanazon kéz intézné el az összes ide tartozó ügyeket kincstárunk közös éidekeinek egyedüli szemmeltartása mellett. Nem kívánom, hogy ezen osztály élére kizárólag bányász állíttassák, — bizassék meg annak vezetésével az, a ki administrationalis tehetségeinél fogva a legtöbb garantiát nyújtja. Mindenekelőtte azonban, míg az általam imént javaslott rendszerváltozás életbe lép tettetnék, ajánlom, miszerint a beszterczebányai, nagybányai és kolozsvári jószágigazgatóságoknak felhagyása mellett az 1870-ig fenállott egyesitett bánya- és jószágigazgatóságok állíttassanak vissza olymódon, hogy a meglévő máramaros-szigetin kívül újból szerveztessék három ilynemű egyesitett igazgatóság t. i. Selmeczen, Nagybányán és Kolozsvárit,