Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

146 387 országos ülés május 6 1878. zolás. Statistikailag be van bizonyítva, hogy a l.ol azelőtt 400 munkás dolgozott, ott most 40 — 50 munkást sem birnak foglalkoztatni. {Igazi a szélső hátoldalon.) Ne méltóztassék hinni, hogy ez az átalános pénzügyi helyzetben van. Abban van, mert ezen uj adónem folytán akárhány uri ember, ki azelőtt 5—4 kocsit tartott, most beéri cgygyel. Ha tekintetbe vesszük ezen iparág sülyedését. következőleg azon jövedelmi adónak is sülyedését, melyet azelőtt nagyobb arányban hajtott: azt merem állítani, hogy ezen adónem a kincstárra nézve nem csak nem nyeremény, hanem határozottan veszteség, mert csökkenti magát az adóforrást. Ilyen a vadászati fegyverekre kivetett, és ilyen csaknem egészében az úgynevezett luxus adó. Végezetül csak egy megjegyzést kívánok még tenni és ez általánosságban vonatkozik a pénzügyi tarczára, nevezetesen az adóvi.-zonyokra. Evek óta merül fel az a panasz, kiemeltetik azon igazi absurdum, ami nem létezik egy országban sem, elképzelni sem lehet, hogy legyen egyén, testület, rnoly maga legyen perlekedő fél, bíró és végrehajtó egy személy ben. Pedig a pénzügyi tárczára nézve valóban ugy van. Ha az adózó polgárnak panasza van a pénzügyiuinister ellen, ő nem fordulhat senki máshoz, mint a pénzügyministeriumhoz, mert hogy ez mindég maga magának ad igazat, az kétségtelen. (Széll Kálmán peruiigymii/iater tagadólag int.) Ha ez némelykor mégis megtörténik, annak rendesen más okai vannak, s nem a pénzügyi tárcza. hanem a jogügyi igazgatóság dolga ; (Halljuk) folyik némelykor hosszú éveken át egy per, megtörténik, hogy a kincstár ezt elveszti, hanem ez az adózásnál alig fordul elő ; de az illetékeknél, s még pedig olykép, hogy ez a zavart csak fokozza, mely az illetékeknél van, s a közmorálra károsan hat; tudok példát, hogy valakire illeték czimén kirovatott 1000 frt, ő ezt tévesnek találván, mert hiányzott rá az alap, télebbezéssel élt, s volt eset, hogy az utolsó fórumnál az 1000 irt 50 írtra reducálLátott. Mily fogalommal birjon az adózó polgár az adórendszerről, hogyan lehet követelni a polgároktól, hogy szokják meg azt, hogy adójukat, mint kellene, pontosan tízessék, mikor látják, ha ily nagy tévedések történnek ? Én csalc ezeket óhajtottam átalánosságban elmondani. Hogy egyébiránt e tárcza költségvetését el nem fogadom : az magától értetődik, miután az egész biidgetet a részletes tárgyalás alapjául nem fogadtam el. (Helyeslés a szélső balról.) Tarnóczy Gusztáv: T. ház! Én részemről a költségvetést elfogadom. Annak oka, hogy az összes költségvetés tárgyalásánál csak most szólalok fel, nem az, hogy a többi tárczáknál nem találtam volna indokot e felszólalásra, ha, nem egyszerűen lehangoltság és érdekhiány, me. 'vei költségvetésünk tárgyalása folytattatik, s ez alkalmasint azon felettünk lebegő nagyobb kordé-ok által idéztetik elő, melyek a kedélyeket részint izgatott hangulatba, részint oly lehangoltságba merítik, hogy ma ezek mellett minden egyéb csekélységnek látszik. Nem akarok szólni t. ház, épen ezen hangulatnál fogva a pénzügyi egyensúlyról; nem akarok szólni az adóképesség fejlesztéséről, mert ez több figyelmet és kimerítőbb tárgyalást kíván, mintsem a mai hangulatnál remélni képes lennék. Nem érthetek egyet Virava József t. képviselő társammal, ki előadásában az adóbehajtásoknál emiitett szigort erősen hangsúlyozta. Én azok közzé tartozom, kik megkövetelik a polgártól azt, hogy tartozásának megfeleljen, s ha ezt nem teszi: sohasem fogom rósz néven venni az állami pénzügyministeriumnak, ha szigort alkalmaz, hogy a kirótt adó bejöjjön; de igenis kénytelen vagyok felszólalni akkor, midőn látom, hogy az adózók nagy része nemcsak azon adók befizetésére kényszeríttetik, melyekkel a törvény értelmében tartozik ; de előfordulnak igen gyakran oly esetek is. midőn adózóktól oly adókat követelnek, a melyek őket a, törvény és igazság, értelmében nem illetik. Igaz t. ház, hogy ez átalában véve a végletekig vive, sehol sem kerülhető ki; de az én egyéni tapasztalásom szerint ez nálunk sokkal nagyobb mértékben történik, mintsem egyéb európai államokban. Én ennek okait fürkésztem. Igaz, hogy részben okai abban is fellelhetők, mert a mi átalános viszonyaink még nem oly rendezettek mint másutt Európában Do ezenkívül is hiszem, hogy magában a rendszerben van talán az ok, a mely azon viszszásságokat szüli, mely az adózókat folyvást ingerültségben tartja, mely a hangulatot rontja, az állam iránti kötelesség-érzetet lazítja. Ha végig tekintek azon közegeken, a melyekre az adók kivetése, behajtása, átalában az adókezelésre bizva van: ugy látom, hogy már magában ezen rendszerben van a hiba, a mely szükségkép ezen eredményekre vezet. Nálunk az adó kezelésével •- csak az egyenes adókat értem — tiz különböző hatóság van elfoglalva. E közegek a község, az adóhivatal, a szolgabíró, az adókivető bizottság, az adófelebbezósi bízottság, a közigazgatási, megyei bizottság, az illeték-szahási hivatal, az adófelügyelőségek, a pénzügyi igazgatóságok, végre maga, a ministerium. T. ház, a hol ily sok közeg működik egy tárgyat illetőleg, ott lehetetlen, hogy zavarok, ö szeütközések, félreértések ne merüljenek fel. Ott lehetetlen, hogy a. kezelés elég biztos, igazságos, gyors és rövid legyei] Ott megeshetik, I hogy ha valaki a reá igazságtalanul kirótt adó