Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

887. országos ülés májas 6.1878. 147 ellen folyamodik, ezen folyamodványa egyik hatóságtól a másikhoz jár, ide oda vetődik, múlnak hónapok, sőt évek: mig az illető folyamodvány elintéztetik. Ez t. ház, még nem lenne oly nagy sérelem, ha a folyamodvány által felfüggesztethetnék az adó behajtása. De midőn törvényeink szerint az adóvégrehajtás oly folyamodvány által nem függeszthető fel, ebből gyakran igen nagy sérelem támad; mert megeshetik, hogy az adózónak ingóságai már régen elárvereztettek, már ötödik, hatodik kézen forognak: midőn folyamodványa, a mely igazságos és csak az igazságot követeli, végre valahára elintézve visszakerül. Hogy ez fájdalmasan érinti az illetőt, nagyon természetes és hogy ily esetek kikerülése az államkormányzatnak, az államnak érdekében áll, azt tagadni bizonynyal nem fogja senki. A t. pénzügyminister ur — elismerem — nagy erélylyel fáradozik azon a czélon, hogy az állam pénzügyei rendeztessenek, hogy az adók mentül szigorúbban behajtassanak, hogy az állampénztár pénz nélkül ne maradjon ; de, mint már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával is bátor voltam felemlíteni, én a pénzügyminister úrtól azt kívánom és szeretném, hogy olyan legyen, mint Jánus, a ki kétfelé tekint, neesak az adóbehajtásokra tekintsen, hanem tekintsen egyúttal az adózókra is. Ez a mai rendszer keretében alig érhető el, mivel az adóközegek nem felelősek lefelé, hanem csupán és egyedül felfelé. Ezek felelőssé tétetnek szigorúan az iránt, hogy az egyszer kiirott adók minél gyorsabban folyjanak be, és minthogy semmi felelőség sem terheli azokat azon esetre, ha igazságtalanul róvják ki és hajtják be az adókat: természetes, hogy ők kötelességüket teljesitik azon irányban, a melyben őket felelősség sújtja. Ha az adót kivető és végrehajtó közeg tudná azt, hogy ő azon esetben is felelős, ha valaki igazságtalanságot követ el ós valakit tönkre tesz: akkor nem merne olyasmit fenni, a mi ma az országban szerte-szélyel történik. Hivatkozom magára a képviselőházra, és én nem hiszem, hogy sok tagja lenne a t. háznak, a kin ily igazságtalanság elkövetése meg ne kísértetett volna. És ha végre nekünk, a kik itt vagyunk, módunkban van is önmagunkat egyénileg is megmenteni: nem áll ez azokra nézve, a kik a központtól messze laknak és a kiknek nincs elegendő költségük arra, hogyha igazságtalanság követtetik el rajtok, eljöhessenek a póuzügyministor úrhoz. Ezeknél gyakran megtörténik, hogy folyamodnak a rajtok elkövetett igazságtalanság miatt ?>, 4, 5-ör, mig végre választ egy fél vagy egy év múlva kapnak. Mit mondjanak ezek. Ragaszkodjanak-e ezek a mi alkotmáiryunkhoz, ami államiságunkhoz ? Nem, t. ház, ha mi azt kívánjuk, hogy ezen államnak minden polgára teljes szeretettel és önmegtagadással csüggjön az országon : gondoskodnunk kell módokról, hogy az ily igazságtalanságok az állam polgárain el ne követtessenek. A törvényben t. ház, halasztás van engedélyezve azoknak, a kiket valami elemi kár ért. Igen, de miképen kezeltetik ez? Mi itt az eredmény? Ha elemi kár által sujtátik valaki: ez folyamodik adóhalasztásért az első közeghez, a mely többnyire elutasítja az illetőt azzal, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik, tessék a felsőbb közeghez folyamodni, a mely ismét elutasítja a harmadikhoz, mig végre eljut a ministeriumhoz. Ha az ember a ministeriumba jő, és az illető osztálytanácsoshoz folyamodik, ez azzal mentegetődzik, hogy ez hatáskörét fölülmúlja, tessék az államtitkár úrhoz folyamodni. Széll Kálmán pénzügyminister: Ez nem igaz! Tarnóczy Gusztáv: Bocsánatot kérek, a t. pénzügyminister urnák joga van azt mondani, hogy nem hiszi; de nincs joga mondani azt, hogy nem igaz. mert ezt senkitől e világon el nem fogadom és el nem tűröm. (Halljuk bal felöl) Hivatkozom Gombos pénzügy ministeri tanácsos úrra, hivatkozom magára az államtitkár úrra a kinél nem rég voltam ez ügyben. Gombos ministeri tanácsos ur azt mondotta, hogy ez hatáskörömet felülmúlja, forduljak az államtitkár úrhoz, a ki ismét azt mondotta, hogy ő nagyon sajnálja és elismeri, hogy a törvényben van ez iránt intézkedés, de ez az ő hatáskörébe nem tartozik : forduljak magához a pénzügyi ministerhez. A pénzügyi minister ur nem lévén itt. Pesten, azt mondotta, sürgönyözzek Bécsbe. Már bocsásson meg a pénzügyi minister ur, de ez oly anomália, mely a törvényből nem foly, s a törvényben sehol nem gyökerezik és ez oly igaztalanságot szül, melyet az ország sokáig el nem tűrhet. A mi az elemi károk után való adóelengedést illeti, t. képviselőház, itt is oly furcsa eljárás követtetik, hogy midőn például a Tisza vize elárasztja az ember földjét, becsléshez folyamodik, ez a becslés pedig a mai napig divó rendszer szerint — saját tapasztalásomból tudom t. képviselőház, — annyi sokba kerül, hogy azt a kisbirtokos ki nem bírja, ugy, hogy kisbirtokos rendesen még ha birtokát elemi csapás, kár éri is, a melynek alapján törvény értelmében oda elengedést várni van joga : e jogát nem veszi, nem veheti igénybe, mivel a becslés formulázása és az eljárás annyi időt és pénzt igényel, hogy nincs érdekében az adóelengedésért folyamodni. Még a nagy birtok mellett is kérdés, kifizeti-e magát; saját tapasztalásomból szolhatok t. ház, és nemcsak nekem, mert hisz ha csak engem ért volna a kár, azt mondanám, csak én vagyok oly szerencsétlen, de midőn e miatt panaszkodtam épen a pénzügyministeriumban magasabb állású hivatal19*