Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

? 381 országos f lét ápril 9. 187«. mert a párisi szerződóst és a londoni jegyzőkönyvet 1871-ben aláirtak Ausztrián, Poroszországon és Oroszországon kivül még Anglia, Francziaország, Olaszország és Törökország. Andrássy grófnak tehát ezen aláíró hatalmasságok beleegyezése nélkül a keleti ügyben nem lehetett volna I semmit tennie. Azonban ő megállapodásra jött a j két birodalmi cancellárral a berlini memorandumban, azután később az orosz czárral Eeichstadtban s ínég későbben tán Salzburgban a német császárral. Hogy mik voltak ezen császári találkozások megállapodásai, erről tudomásunk nincsen, mert erről hallgat a vöröskönyv is ; de a kékkönyv sincs értesülve, mert ezek titkosak Azonban annyi mindenesetre világos belőle, hogy Andrássy gróf biztosítást kapott, legalább mindenesetre ünnepélyes ígéretet az iránt, hogy az osztrák-magyar monarchia érdekei nem fognak megsértetni. Ez látszik onnan, hogy a háború minden fordulata közt a ministerium ugy itt, mint Bécsben is mindig a legnagyobb applombbal, a legnagyobb megelégedéssel azt felelte a hozzá intézett minden kérdésekre, hogy az osztrák-magyar monarchia érdekei biztosítva vannak, azokat baj nem érheti; (Derültség a szélsőbalon) ez csak onnan származhatott, hogy akár Eeichstadtban, akár Berlinben, akár valahol másutt biztosítást nyert eziránt Andrássy gr. Ezen biztosításokkal. — azt meg kell vallani — nem fukarkodott Oroszország, hiszen ismeretesek azon jegyzékek, a melyeket a pétervári udvarnál lévő angol követ lord Loftus Livadiából küldött haza, s ezekre annál inkább hivatkozhatni, mert lényegileg fel vannak azok említve a vörös-könyvben is, és kitetszik, hogy gr. Andrássy az angol követ által ott nyert biztosítást valamennyi nagyhatalmasságoknál lévő követeivel azonnal közölte. Tehát nagy fontosságot tulajdonított neki. S valóban helyesen, mert ott az orosz czár az angol követ irányában becsülete szentségére fogadta, hogy egy talpalatnyi török földet nem fog annectálni és hogy Konstantinápolyt elfoglalni sohasem fogja. És az orosz cancellár Gorcsakoff herczeg, mikor az angol követ nála volt s azt mondta neki: Uram, ez nagy fontosságú okmány, én félek, hogy talán emlékezetem csalt; kérem nézze át ezen okmányt, melyet én az ón kormányomhoz akarok küldeni ezen találkozásról, hogy helyesen van-e fogalmazva. Herczeg Gorcsakoff azt mondta: Engedje meg, hogy megmutassam 0 Felségének a császárnak, s megmutatván, viszszahozta, s azt mondta, hogy a császár teljes megelégedését jelentette ki, ós csodálkozását a felett, hogy beszédének egyes részeit szóról szóra visszaadta az angol követ. Tehát nincs semmi kétség benne, hogy a mit az angol követ mondott, az valóságosan igaz. De hogy milyen fontosságot tulajdonított neki Gorcsakoff herczeg, azt mutatja azon körülmény, hogy azt monda az angol követnek: Hát lássa ön, az ilyen adott császári szó többet nyom ám, mint a parlamenti többség határozata. Mert a parlamenti többség megváltozhat és holnap más határozatot hozhat, de az orosz czárnak adott becsületszava, kell hogy szent maradjon, és szent fog maradni mindig. Ily előzmények után az angol kormány bizonyos tekintetben megnyugodott. Nóta bene, azt kell hozzá tennem, hogy maga az orosz kormány oly fontosságot tulajdonított az orosz czár ezen nyilatkozatának, hogy nem sokára aztán a londoni követet, Suvaloff grófot oda utasította, hogy eszközölje ki az angol ministeriumnál, hogy lord Loftusnak azon jegyzéke, melyben ezen társalgásról jelentést tesz, nyilvánosságra hozassék. Tehát nyilvánossá lett a czár adott becsületszava s most nincs egyéb hátra, minthogy az, aki bizonyos skepticismussal viseltetnék ez iránt: hasonlítsa össze az ott adott becsületszót a san-stefanoi békekötéssel és annak következményeivel. Ugy látszik tehát, hogy akár ezen ígéretben, akár azon ígéretekben, melyeket Andrássy gróf egyenesen Eeichstadtban, Salzburgban vagy Berlinben nyert legyen, hogy tökéletesen bízott Oroszországban. De hát én azt nagyon természetesnek tartom, hogy egy államférfiú, ha még a legügyesebb is, a politikában némelykor rászedethetik. De ez nézetem szerint csak akkor történhetik meg, ha azon eljárás, mely által reászedetik: olyan, hogy plausibilis és elfogadható. De mit várt gr. Andrássy Oroszországtói? Hiszen Oroszországnak százados politikája nem volt egyéb, mint nyugat felé terjeszkedni Hiszen nem egy, hanem valami nyolcz török háborúja volt már neki; hiszen az orosz birodalom Péter czár idejében nem terjedt a Fekete tengerig. Ő volt az első, a ki Azow városát az azowi tenparton elfoglalta, hogy ott orosz várost alapítson. Azóta időről időre mindig szaporították, tágították a birodalmat, s most már az egész északi tengerpart az orosz hatalom kezében van. No már a ki ezeket látja, a ki látja azon szabályszerű systematicus eljárást, melyet Lengyelország meghódítására és eldarabolására követtek: lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jöjjön, hogy ezen hatalmasságnak más czéljai nincsenek, mint hogy terjeszkedjék, s erre ürügyet keressen, — a mit szomszédok között nem mindig nehéz találni, — különösen, midőn valamely nagyhatalmasság mégelégszik olyan ürügygyei, a minővel megelégedett abban az egyszeri mesében a farkas, mikor a bárányt felakarta falni. Azután időről időre háborúkat indított a török birodalom ellen s minden háború után annak egy részét az orosz birodalomhoz csatolta. Másfelől hódításait Ázsiában nagy mérvben kiterjesztette, amelyekre mi nem vagyunk olyan nagyon féltékenyek, mert nem esnek hozzánk oly közel, de azért az orosz hódítási systemába éppen ugy belevágnak, mint az európaiak, mert hát már akármit mondjon