Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

142 387 országos Illés május 6. 1878. az államháztartási rendezetlenségnek főoka épen onnan ered, hogy az utóbbi években is a valódi eredmények és az előirányzatok közt rendesen igen nagy különbség van, és miután ezek közt épen a pénzügyi tárcza karol fel azon nagy munkakörnél fogva, a melyben intézkedik, a legtöbbet: azt hiszem, hogy az ügy érdekében teszek jót, ha ezen tározánál ujabban is bátor vagyok reá mutatni azon különbségekre, a melyek ezen költségvetésben és a várható végleges eredményben kétségtelenül mint differentiák fenforognak. Távol van tőlem t. ház, a szándék, hogy a t. kormányra vagy a t. pénzügyministerre reá bizonyítani akarjam azt, hogy csakugyan ennyi deficit van 1877-ben, vagy ennyi lesz 1878-ban: de hogy felszólalok, teszem ezt azért, mert eddig is bátor voltam minden budgettárgyalás alkalmával arra irányozni a fősúlyt, hogy kötelességünk mindenek előtt tisztába lenni a pénzügyi helyzettel, hogy azután a kellő orvoslás megtörténhessék. Meg fogja engedni a t. ház, hogy egészen más, ha a deficit 8 millió, vagy 16 millió; egészen más, ha a deficit 16 millió és ebből a felerész az adósságok amortisatiójára fordittatik, ós nem teszünk ennek helyébe négyszer annyi adósságot; ós ismét egészen más, ha nem 16, hanem 30 millió, vagy sokkal több is — a mint én állítom ós e tekintetben nekem, ha a t. pónzügyminister ur nem is, de a t. előadó ur igazat fog adni, — mert akkor csakugyan egészen másnemű határozottabb intézkedések szükségesek, és miután a költségvetésben, mint voltam bátor ismételni, a pénzügyi tárcza az, a melynél a legtöbb kiadás és a legtöbb jövedelem irányoztatik elő : ennél kell leginkább a valósággal várható és minden valószínűség szerint is befolyható eredményeket constatálni. Én e részben elismerem, hogy ismétlésekbe fogok esni, mert el fogok röviden mondani dolgokat, a melyeket már az általános vitánál elmondtam; de azt hiszem, hogy ily fontos és komoly dolgokat minden alkalommal, a hányszor csak mód van reá, el kell mondani és ismételni, hogy elismertetvén valahára a valódi helyzet, a szükséges intézkedések meg is tótessenek. (Helyeslés balfelöl.) Veszem tehát először is a pénzügyministeri költségvetésnek azon rovatát, mely az összes egyenes adókról szól. Az egyenes adókra nézve 1878-ra előirányoztatott 88 millió frt. Én ezen tételt mint bevehető tételt nem támadom meg, mert 1877-ben a kezelési kimutatások szerint ez be is jött; azonban ennek daczára is legyen szabad az iránti aggodalmamat kifejezni, hogy miután 1876-ban 88 millió frt egyenes adóból 40 millió frt csak végrehajtás utján jöhetett be, hogy miután e szerint minden második ember csak executió mellett fizette meg tartozását, hogy miután a hátralékok legnagyobb része már behajtatott: a megmaradt rósz olyan, a mely aligha lesz behajtható, azon tétel a valóságban semmi esetre sem több, hanem kevesebb lesz. De ezt nem vitatom, mert számadásaimat a legközelebbi év ismeretes eredményeire fektetem, a melyben 88 millió egyenes adó csakugyan be is folyt. De a mi a fogyasztási adókat illeti, abban meg fog engedni a t. pónzügyminister ur, ha az itt előirányzott 786 ezer frt több bevételt 1878-ra, az 1877-iki tényleges eredményével szemben indokoltnak nem látom. Ha meg lett volna az előző három évben a folytonos emelkedés, akkor a többelőirányat igazolt volna; de ha 1876-iki zárszámadások szerint 12.400,000 és az 1877. sőt az 1874-iki eredmények szerint szintén csak 12.400,000 frt folyt be : indokoltnak nem látom, hogy miért folyjon 1878-ban 786,000 forinttal több. Ha a t. pónzügyminister ur arra gondol. hogy az évközben netalán életbe léptetendő uj szeszadó-törvény fogja a szesz-ipart emelni, és nagyobb bevételt előidézni: azt hiszem, hogy téved ; mert a szesz-adóra nézve nem lehet mást mondani, mint azt, hogy az uj adó mellett szesziparunk kétségtelenül szenvedni fog. Azon 20°/

0-nyi engedményt, mely a gazdasági szeszgyáraknak adatott, nem a magyar, hanem az osztrák iparosok fogják felhasználni, mert mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy gazdasági szeszgyárainkat a kor igényeihez képest rendezhessük be. Ha ezen törvény életbe lép, mely a szeszadót felemeli, a mely fenhagyja az analóg adózási rendszert kedvezéssel Ausztriára nézve azzal, hogy az ottani iparosok mezőgazdasági szeszgyárnál a 2°/

0-nyi engedményt jobban használják ki, akkor nézetem szerint a szeszipar Magyarországon újra csökkeni fog ; pedig meggyőződésem szerint ugy mezőgazdasági mint szeszipari érdekeink követelik azt, hogy ezen itt meghonosítható ipart előmozdítani kell, mert a mi szeszgyáraink volnának hivatva az egész keletet szeszszel ellátni, ha erre egy helyes kereskedelmi és adózási politika módot és alkalmat nyújtana. Én sem a hús, sem a bor, sem a sör adóból nem remélhetem azon többletet, melyet a pónzügyminister ur bevehetőnek 1878-ra előirányoz. A czukor-adónál nem is kell argumentálnom, hogy czukorgyáraink nem fognak előbbre menni, hanem hátrább esni, — miután a mull évben is alig birtak már % millió adót Magyarországon beszolgáltatni. — Égy másik rovatnál a bélyegeknél előirányoz a minister ur 7* millió forinttal többet 1878-ra. A legutóbbi 1877-iki eredmények 7 millió 740,000 frtot tettek, és a jövő 1878-ra elő van irányozva 8 millió forint; én azt tartom, hogy ezen különbség hasonlókép nem fog befolyni.