Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

380. országos ülés áprll ». 1878. i utasítást vett az osztrák császártól —- nem a kormánytól, hanem a császártól, — Oettinjóben van, hol a felkelés vezérei is összegyűltek. Azt hiszik Konstantinápolyban, hogy a határoknak a felkelők elleni elzárási nehézségei igen nagyittatnak. Azt hiszik, hogy daczára a területi nehézségeknek, a porta képes volt hat évvel ezelőtt, midőn a dalmaták felkelésben voltak, ugyanezen határokat tényleg és sikeresen megvédeni, ugyanannyi jóakarattal Austria részéről is hasonló eredményt el lehetett volna érni." Itt csak azt akarom megjegyezni, hogy igen furcsának látom azt, hogy midőn a török kormány és alattvalói közt van differentia ; midőn e miatt lázadás üt ki: mi köze van ott egy osztrákmagyar közös hadseregbeli tábornoknak, ki jó viszonyban és összeköttetésben áll a felkelők vezéreivel s a ki képes őket rábirni egyre, vagy másra. Eodich tábornoknak ezen beavatkozása maga mutatja azt, hogy ezen mozgalmakban igenis a magyar-osztrák kormánynak volt része. Azon körülmény, a mely itt említtetik, hogy Eodich peremptorius utasítást kapott volna az osztrák császártól, arra mutat, hogy a kormánynak talán nem volt az a befolyása, hogy a kormány rendeletei nem számíthattak azon engedelmességre az ő részéről, a melyet a kormány megkövetelhet ; mert különben nem láthatom be, miért ne utasította volna őt a hadügyminister azon teendőkre, melyeket szükségesnek tart, miért kellett ebbe egyenesen ő Felségének beleavatkoznia. Azonban daczára mindazon jóakarat és jó szándéknak, mindezen Ígéretnek, már márczius 9-én azt irja a bécsi angol követ Buchanan lord Derbynek, hogy 700 főből álló csapat sok lószerszámmal ellátva, mely osztrák területről jött, részt vett a török csapatok és a herczegovinai felkelők közt e hó 5-én történt csatában. Tehát alig néhány nappal utána, hogy Zichy gróf oly erős biztosítékokat adott Andrássy gróf részéről a török szultánnak: már azt hallják, hogy 700 tagból álló fegyveres csapat Dalmátiából betört és hogy nagy mennyiségű lőszerszámot vitt magával. Azt hiszem, világos, hogy ily nagy haditestekben való mozgás lehetetlen lenne ott, a hol a kormány fel akart ugy ügyelni, a mint felügyelni lehet a határon. Hogy pedig ezen tény. ezen 700 embernek betörése csakugyan való, arra nézve több jegyzék van itt. így Elíiot Konstantinápolyból irja lord Dertynek: „a Porta tudósítást kapott, hogy múlt szombaton éles harcz folyt a dalmát partok közelében, a harcz másnap megujittatott 700 főből álló csapat által, mely osztrák területről jött át nagy mennyiségű lőszerrel ellátva." Monson angol konsul Eagusából azt irja Buchanannak, a bécsi angol követnek, „biztosítást nyertem az iránt, hogy a fegyveres felkelők nyíltan jártak-keltek a városban és környékén a nélkül, hogy a katonák által háboríttattak volna, t. i. Eagusában, anélkül, hogy a katonaság őket háborította volna. A felkelő főnökök járnak-kelnek tetszésök szerint s gyülésezéseiket nyíltan, kávéházakban tartják, mely szállodámnak átellenében van. Lőszer minden akadály nélkül szállíttatik az ott keskeny osztrák földön át. A török konsul állítása szerint 20 láda töltény csak néhány nap előtt szállíttatott át ily módon, és egy ur — a kit a konsul nem nevez — az én hallottamra dicsekedett, hogy tüzőrséget bárhol lehet partra szállítani az egész dalmát parton s onnan átvinni a felkelők számára." Itt van a perai angol ügynök Sandisonnak jelentése Elliothoz ugyanezen márczius 5-iki csatáról : „A harcz kezdődött szombaton és a következő napon megujittatott, a midőn a felkelők Dalmátországból 700 főnyi erősítést kaptak, kik 20 lovat hoztak magukkal lőszerrel terhelve." S igy tovább akár hány okmány van itt a kékkönyvben, melyek világosan bizonyítják azt, hogy a felkelés osztrák-magyar területről szittatott. Itt van a boszniai angol konsul Holmes urnák egy memoranduma, melyet Konstantinápolyban időzése alatt 1876. márczius elején az ottani követ megkeresése folytán irt, s mely azt mondja: „Azok előtt, kik ismerik az utóbbi néhány évben Bosznia és Herczegovinában történteket, minden kétségen felül áll az, hogy a felkelés külföldi befolyás által kezdeményeztetett és azután fentartatott." „A mint a felkelés terjedt, a dalmaták a legnagyobb rokonszenvet nyilvánították irányukban, csatlakoztak hozzájok csapatokkal és ellátták őket fegyverrel, lőszerrel és élelmi szerekkel." Tovább azután ismét azt mondja: „Ámbár Miklós herczeg — t. i. a montenegrói herczeg — egyrészt, s az osztrák kormány másrészt hangosan állították semlegességüket és a porta iránti barátságukat: mégis ugy a dalmaták, mint a montenegróiak nyíltan nyújtottak minden lehető segélyt a felkelőknek s tényleg elkövettek mindent, a mit Törökország nyílt ellenségei elkövethettek volna, kivéve, hogy rendes seregükkel nem vettek részt a felkelésben. Az úgynevezett boszniai felkelés helyesebben neveztethetnék oly csapatok betörésének, melyek nyíltan szerveztettek Ausztria, Horvátország és Szerbiában." Azt hiszem, hogy csak fárasztanám a t. ház türelmét (Halljuk!), ha ez irányban többet kívánnék idézni, csak még egy igen rövid jegyzéket akarok felolvasni, mely 1877. april 18-ról szól s azt mutatja, hogy 1875—1877-ig ez folytonosan követtetett. A jegyzékek, melyeket idéztem 1875. és 1876. évből szólanak, még csak egyet idézek 1877. április 18-ról, a midőn Jocelyn angol ügy-